Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - A. Markov - N. Krasznov: Élő hagyományok
Jakovlev Vámbéry bizonyos fokig idealizálta a csuvasokat és nem mutatott rá fogyatékosságaikra —• ebben megfigyeléseinek korlátái tapinthatók ki. A csuvas népzenében és népi táncokban Vámbéry sok azonos vonást fedezett fel a magyar népművészet hasonló műfajaival. Különösen figyelemre méltók a gyors és lassú tempóban előadott csuvas népi táncokra vonatkozó megállapításai. Egyiküket-másikukat párhuzamba állítja a magyar nemzeti tánccal, a csárdással. „Man vergleiche in dieser Hinsicht den Csardas der Magyaren, der ebenfalls mit einem Lassú, d. h. langsame Bewegung beginnt und dann mit dem Friss, d. h. die windesschnelle Bewegung des tanzenden Paares, endet.” (Hasonlítsuk össze ebből a szempontból a magyar csárdást, amely szintén egy lassúval, azaz lassú mozgással kezdődik, aztán a frissel, azaz a táncoló pár szélsebes mozgásával végződik. — 451. oldal.) Ezeken túl Vámbéry nagyszámú hasonló magyar és csuvas szót mutatott ki. Jelentős mennyiségű csuvas népdalt, hagyományt és mesét is összegyűjtött, amit az idézett könyvben tett közzé. Mindez a csuvas kultúrtörténet, és általában a magyar—csuvas kapcsolattörténet tanulmányozásának értékes forrása. A Vámbéry és elődei által gyűjtött anyagok a XIX. század végére már elégtelenek voltak a magyarok és csu- vasok etnogenezisére, valamint a két nép közti régi kulturális és gazdasági kapcsolatokra vonatkozó mélyebb tudományos következtetések és általánosítások levonásához. Ezért az MTA egyre gyakrabban küldte nagy tudósait Csuvasiába. 1898 nyarán néprajzi és nyelvészeti anyaggyűjtés céljából Csebokszáriba érkezett Pápay J. A csuvas falvakba tett utazásaira elkísérte V. K. Magnyic- kij (1839—1901) helytörténész, a kazányi kormányzóság népiskoláinak felügyelője, aki csuvas helytörténeti gyűjteményének egy részét átadta a magyar tudósnak. Pápay kutatásai sokban kiegészítették Munkácsi Bernát (1860—1937) egyetemi tanárnak, az MTA akadémikusának elméleti tételeit, aki még 1885-ben tanulmányozta a csuvas nyelvet, a Volga-vidék népeinek életmódját és kultúráját a kazányi, szimbirszki és más kormányzóságokban. Munkácsi — Bálinthoz hasonlóan — közeli ismeretséget kötött Jakovlevvel és alkotói kapcsolatokat tartott fenn vele. Munkácsi Jakovlev második magyar barátja és levelezőpartnere volt. Munkácsi és Jakovlev megismerkedése a következőképpen zajlott le. 1885 szeptember elején Munkácsi Ka- zányba érkezett és találkozott N. I. Ilminszkij j el, aki azt ajánlotta neki, hogy utazzon el Szimbirszkbe, ahol Jakovlev élt és irányította a csuvas iskolát. Ebben az iskolában tanultak a Volga-vidék kormányzóságaiból származó csuvasok, itt folytatták tanulmányaikat a Volga- vidék más népeinek képviselői is, egészen a kalmükokkal és kazahokkal bezárólag. Munkácsi Ilminszkij 1885. szeptember 11-én kelt ajánlólevelével érkezett Szimbirszkbe: „Figyelmébe ajánlom a magyar Munkácsi Bernát doktort, aki a finn nyelvek, különösen pedig a vót és a csuvas tanulmányozása céljából érkezett a mi vidékünkre. Kérem, támogassa őt tudományos megbízatásainak teljesítésében.” Semmi kétség afelől, hogy Jakovlev e kérés nélkül is segített volna Munkácsinak, ahogyan ez Bálinttal is történt, Ilminszkij levelének azonban különös jelentősége volt: az egész dolognak hivatalos színt kölcsönzött. Még azon a napon létrejött a találkozó. Jakovlev szívélyesen fogadta Munkácsit az iskolájában. Együtt állították ösz- sze Munkácsi munkatervét, másnap pedig Jakovlev a következőket írta Kazányba Ilminszkijnek: „Tegnap a mise után itt volt nálam Munkácsi, még semmit nem tudok mondani róla. Az első benyomásaim határozatlanok. Egész télen itt akar maradni a csuvas nyelv tanulmányozása céljából, vagyis nem kevesebb, mint 7 hónapig.” A szimbirszki csuvas iskolában Munkácsi valóban több hónapig tanult. Ezalatt nem csupán a csuvas nyelvet tanulmányozta, hanem a zenét, a költészetet, a történelmet és az egész csuvas életet is — mindebben Jakovlev, valamint a szimbirszki csuvas iskola tanárai és tanulói nyújtottak neki folyamatos segítséget. Jakovlev kíséretében többször elutazott a szimbirszki kormányzóság falvaiba, részt vett az iskola tanulóinak műkedvelő estjein, látogatta foglalkozásaikat stb. Kétségtelen, hogy Munkácsi többször találkozhatott itt a szimbirszki kormányzóság népiskoláinak igazgatójával, 1. N. Uljanovval (1831—1886), V. I. Lenin édesapjával. Ismeretes, hogy Uljanov és Jakovlev barátok voltak, gyakran meglátogatták egymást, együtt írták jelentéseiket a népiskolák helyzetéről. Magyarországra való hazautazása előtt Munkácsinak nem állt módjában, hogy személyesen búcsúzzon el Jako vlevtől, mivel Jakovlev ebben az időben a kazányi tankerület csuvas iskoláinak felügyelője volt, és ilyen minőségben gyakran el kellett látogatnia a falusi iskolákba. Munkácsi elutazásának napján Jakovlev nem volt a városban, ezért Munkácsi egy névjegyre írt levelet hagyott neki: „Mélyen tisztelt Ivan Jakovlevics! Miután őszinte sajnálatomra nincs módomban személyesen elbúcsúznom Öntől, kötelességemnek tartom, hogy írásban fejezzem ki Önnek mély megbecsülésemet és hálámat a kellemes fogadtatásért és a munkámhoz nyújtott segítségéért. Szívből kívánok Önnek minden jót. Alázatos szolgája Munkácsi B.” 54
