Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - A. Markov - N. Krasznov: Élő hagyományok
Budapestre visszatérve Munkácsi gyakran írt Jakov- levnek, kérte, hogy küldjön neki csuvas könyveket. A csuvas felvilágosító 1909-ben 4 csuvas könyvet küldött Munkácsinak, köztük a Csuvas mesék és hagyományok (Szimbirszk, 1908) című gyűjteményt is, amelyben először jelent meg K. V. Ivanovnak (1890—1915), a csuvas irodalom klasszikusának halhatatlan poémája, a Narszpi. Kétségtelen, hogy Munkácsi nem kevés csuvas könyvet kapott Jakovlevtől, sajnos azonban nem minden erre vonatkozó dokumentum, levél maradt meg. A polgárháború alatt Jakovlev és az iskola archívuma súlyos károkat szenvedett, ugyanis 1918-ban Szimbirszket megszállták a fehércsehek, a fehérgárdista hadsereg. Továbbra is folytatjuk azonban a magyar tudósok leveleinek és egyéb dokumentumainak keresését. Eddigi kutatásainkat bizonyos mértékig siker koronázta. Megtaláltuk Jakovlev érdekes visszaemlékezéseit a magyar tudósokról, melyeket eddig még nem publikáltak. A közlés jogát átadjuk magyar barátainknak. Harmincöt esztendővel a közösen végzett munkájuk után Jakovlev ilyen emlékeket őrzött meg Munkácsiról: „Munkácsi N. I. Ilminszkij levelével jelent meg nálam, hogy csuvasul akar tanulni. Oroszul rendesen beszélt, csuvas nyelvi felkészültsége akkor még kicsi volt, a csuvas ábécét pedig egyáltalán nem ismerte. Kb. három hónapig nagyon szorgalmasan bejárt a csuvas iskolába, csuvas nyelvórákat vett tőlem és a tanároktól. Valahol Szimbirszkben lakott egy magánlakásban. Órákat ingyenesen adtunk számára az iskolában. Mint elmondotta, nincsenek politikai céljai, egész egyszerűen tudományos célzattal szeretné tanulmányozni a csuvas nyelvet, mint nyelvész. Akkoriban már nős voltam, nem a mai lakásomban laktam, hanem a csuvas iskolában, de lent a másik épületben. Emlékszem, hogy mikor először megjelent nálam Munkácsi, előre betanult mondattal fordult hozzám: „Önöket, csuvasokat, a magyar nép a legnagyobb szerénységgel üdvözli!” Szimbirszki tartózkodása alatt Munkácsi nagy sikereket pr,t el a csuvas nyelvben.” [I. J. Jakovlev: Életem. (Kézirat). — Az idézet először kerül publikálásra.] Szimbirszk és Kazány tudományos közvéleménye örömmel üdvözölte a tényt, hogy Munkácsi a Volga-vi- déki népek kultúráját tanulmányozza. A szimbirszki csuvas iskolában végzett tevékenységéről ezt írta a helyi sajtó: „Hosszú ideig élt a csuvas iskolában, hogy megismerkedjék a csuvasok nyelvével, életével, költészetével stb. Az egyik csuvas tanítónak nagy gyűjteménye volt csuvas dalokból, melyeket gyakran énekelgetett a magyarnak harmonium- vagy zongorakísérettel. A magyar fellelkesült a sajátos csuvas dallamoktól, és úgy találta, hogy sok melódia azokra a legszebb motívumokra emlékezteti, amelyeket a nagy zeneszerzők alkotóereje teremtett.” (Szimbirszkije jeparhialnije vedomosztyi, 1897. 14. szám, 566. old.) Csuvasföldön folytatott kutatásainak eredményeit Munkácsi nagy turkológiái és etnográfiai munkáiban használta fel, ,amelyek mind a mai napig tudósaink kézikönyvei közé tartoznak. Munkácsi után a csuvas kultúra tanulmányozásában Gombocz ért el nagy sikereket, a jeles magyar nyelvész, aki — mint fent már kifejtettük — nagyszámú volgai bolgár szót mutatott ki a magyar nyelvben. 1906 őszén ugyancsak kutatási célzattal érkezett Csuvasföldre egy másik magyar nyelvész, Mészáros Gyula (1883—1957), akit a Nemzetközi Közép- és Kelet-ázsiai Társaság Magyar Tagozata küldött. Mészáros 1906 őszétől 1907 februárjáig tartózkodott Munkácsi a kazányi és szimbirszki kormányzóság csuvas falvaiban. Ebben az időszakban gyűjtötte a csuvas élet használati tárgyait, a népköltészeti alkotásokat, többek között 507 csuvas közmondást, 224 találósmondást, 787 népdalt. A többi magyar tudóshoz hasonlóan Mészáros is meglátogatta Jakovlevet és a szimbirszki csuvas iskolát, melynek növendékei nagy segítséget nyújtottak anyag- gyűjtéséhez. Mészáros utazásának Szimbirszk volt az utolsó állomása. Beszámolójában ezt írta: „Már csak Szimbirszk és a híres szimbirszki csuvas iskola volt hátra, melynek tanulói valamennyi csuvas nyelvjárást .képviselik, egészen az ufai és a szamarai telepesekkel bezárólag. Engem főleg az utóbbiak érdekeltek, mivel az volt a szándékom, hogy ha lehet, megismerkedem az ufai csuvasokkal. Szimbirszkben befejeződtek a csuvasok közt folytatott filológiai és néprajzi kutatásaim, s ezzel egyidejűleg véget ért küldetésem is, és kezdtem készülődni hazafelé.” Noha Szimbirszkben Mészáros találkozott Jakovlev- vel, ám az idézett beszámolóban erről nem tesz említést. Nyilvánvaló, hogy nem voltak gyakoriak a találkozásaik. Mindazonáltal Életem című emlékirataiban Jakovlev megemlékezett Mészáros tevékenységéről, és személyiségét összevetette Munkácsiéval. „N. I. Ilminszkij halála után — írta Jakovlev —, 1900 körül egy másik magyar tudós, Mészáros érkezett a csuvas iskolába, aki ennek- előtte már több utazást tett a csuvas falvakban. Jól ismerte a csuvas nyelvet, de mint tudós, jóval gyengébb volt Munkácsinál. Körülbelül egy hetet töltött Szimbirszkben.” (Jakovlev: Életem. 176—177. old. — Az idézet először kerül publikálásra.) Az összegyűjtött tárgyak egy részét Mészáros átadta a szimbirszki csuvas iskolának, hogy anyagaiból mú55
