Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - A. Markov - N. Krasznov: Élő hagyományok

nek, amelyen Jakovlev később könyveket nyomtatott, s amelyet a csuvasok mind a mai napig használnak.

Bálint és Jakovlev között baráti-szakmai kapcsolat jött létre. Jakovlev rendszeresen két-két példányt küldött Budapestre minden Szimbirszkben és Kazányban nyomtatott csuvas könyvből. E könyvek nyilván mind a mai napig az MTA könyvtárában vannak. A moszkvai Állami Lenin Könyvtárban, ahol I. J. Jakovlev hagyatékát őrzik, található a következő dokumentum (361. szóm):

Azon. (Személyek jegyzéke, akiknek Magyarországra, az Osztrák Birodalomba könyvek küldetnek.

1. Gabriel Balinth de Sventka talna Budapest de l’Hongrie.

A jegyzék végén a dátum 1874. október 24. Az elküldött könyvek között van a Csuvas ábécéskönyv, a Húsvéti istentisztelet, Az Ó- és Üjszövetség szent története. Valamennyi könyv csuvas nyelvű, kiadásuk helye és éve azonban nincs feltüntetve. Jakovlev, a kazányi egyetem hallgatója fordította és szerkesztette őket; 1874-ben még az egyetemen tanult.

A csuvas könyvek Budaipestre küldéséről I. J. Jakovlev említést tesz N. I. Ilminszkijhez, Alekszej fiához (A. I. Jakovlev) írt leveleiben és más dokumentumokban is.

A csuvas társadalmi életet, valamint a csuvas nyelvet — a tatárral és magyarral összevetve — a tagmélyrehatób- bam Vámbéry Ármin professzor (1832—1913), az MTA levelező tagja tanulmányozta. .Ismeretes, hogy Vámbéry hosszú utazást tett Közép-Azsia és Kelet országaiban, tökéletesen tudott több török nyelvet. A csuvasok életmódjának és szokásainak kutatásában kétségkívül fontos hely illeti meg. A Das Türkenvolk in seinen ethnologischen und ethnographischen Beziehungen (A törökség és etnológiai, valamint etnográfiai kapcsolatai. Lipcse, 1885) című munkájában egész fejezetet szentel a csuva- soknak (444—496. o.).

Vámbéry ebben a fejezetben sokoldalúan jellemzi a csuvasokat, török eredetű népnek, kitűnő földművelőknek tartja őket. „Abgesehen hiervon, ist es im allgemeinen wohlthuend, in den verschiedenen und mitunter ausführlichen Schilderung bezüglich des Charakters der Tschuwaschen immer nur das J3este zu erfahren. Der Tschuwasche ist vor allem ein emsiger und ausgezeichneter Landmann, ja er zählt zu den besten im Gouvernement von Kasan.” (Ettől eltekintve, általában jóleső érzés, hogy a csuvasok jellemére vonatkozó különböző és részletes leírásokban mindig csak a legjobbat tapasztalhatjuk. A csuvas mindenekelőtt dolgos és kitűnő paraszt, sőt a legjobbak közé tartozik a kazányi kormányzóságban. —450. old.)

Vámbéry következtetései nem csupán más turkológusok adatain, hanem saját megfigyeléseinek és a csu- vasokkal folytatott beszélgetéseinek eredményein is alapulnak. Ilyen lehetőséghez nyilván a keleti országokban való utazásai során jutott, ahol — többek között Konstantinápolyban — csuvas emigránsok csoportjai éltek. A cári kormányzat erőszakos térítő és oroszosító politikája sok csuvast arra késztetett, hogy elhagyja Oroszországot és Törökországba költözzék, amelynek nyelve közel áll a csuvashoz.

Vámbéry komoly figyelmet fordított a csuvasok természetének, a köztük levő szociális kapcsolatoknak a tanulmányozására — ez csak egy adott nép egyes embereinek vagy csoportjainak közvetlen megfigyelésén alapulhat. „Der Tschuwasche ist von Natur aus gutmütig, rechtschaffen, aufs, aufs äusserste sparsam und dabei doch mildthätig und gastfreundlich ... In der Kriminalistik des Gouvernements von Kasan nimmt der Tschuwasche unter den fünf Völkerschaften die letzte Stelke wasche unter den fünf Völkerschaften die \letzte Stelle ein.” (A csuvas természetéből kifolyólag jólellkű, jóravaló, a legeslegmesszebbmenően takarékos, ám mégis jótékony és vendégszerető... A kazányi kormányzóság bűnözési statisztikájában a csuvas az öt nép közül a legutolsó helyet foglalja el. — 451. old.)

Rendkívül érdekes, hogy Vámbérynek a csuvas nőnek a családban és általában a társadalomban játszott szerepére vonatkozó megfigyelései csodálatos módon egybeesnek I. J. Jakovlev e kérdésben vallott nézeteivel. A különbség csak az időből adódik. Jakovlev a nőnek a csuvas családi élet szervezésében és az ifjú nemzedék nevelésében való jelentőségéről 1876-ban írt, Vámbéry pedig 1885-ben, az általunk tárgyalt művében. Mindketten azt tartják hogy a csuvasoknál a a életmód szervezésében és a családi életben a nő kizárólagos szereppel rendelkezik, ő teremti meg a családban azt a légkört, amelyet az ifjú nemzedék belélegez, ő tömöríti maga köré a család valamennyi tagját. Jakovlev azt írta, hogy a családi hagyományok és kötelékek a csuvasoknál mindig szilárdak és élők voltak. Véleménye szerint ebben nagy szerep jut a nőnek, ezért a nő a család mindenki által mély tiszteletben tartott tagja.

Vámbérynek ugyanezek a megfigyelései a csuvas nő szerepére és jelentőségére vonatkozólag. „Mit diesen Eigenschaften geht auch die auffallende Liebe des Tschuwaschen zu seiner Familie Hand in Hand. Er ehrt und achet seine Frau viel mehr als der Russe und der Ta- tare.” (Ezekkel a tulajdonságokkal kézen fogva jár a csu- vasnak a családja iránt érzett feltűnő szeretete. Sokkal jobban tiszteli és becsüli a feleségét, mint az orosz és a tatár. — 451. old.)

53