Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - A. Markov - N. Krasznov: Élő hagyományok
TUDOMÁNYOS MŰHELY A. Markov—N. Krasznov: Élő hagyományok Adalékok a csuvas—magyar barátság történetéhez A magyar—csuvas kulturális kapcsolatok mély történelmi gyökerekkel rendelkeznek, és — miként az idő tanúsítja — napjainkig fejlődnek, erősödnek. Az ősmagyarok több évszázadon keresztül a mai csuvasok őseinek szomszédságában éltek és kulturális érintkezésben álltak velük. Gombocz Zoltánnak, a neves magyar tudósnak az a véleménye, hogy őseink a VII—IX. században voltak szomszédok. Az azonos földrajzi feltételek, a széles körű kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok mély nyomokat hagytak a két nép szellemi életében, s ez már régóta tárgya a nyelvészek, etnográfusok és történészek kutatásainak. A tudósok megállapították, hogy a magyar nyelvben olyan szavak vannak, amelyek fonetikai sajátosságaik révén csak a csuvasra jellemzőek. Ezenkívül a két nyelv szókészlete mind jelentésüket, mind kiejtésüket tekintve, hasonló szavak egész sorát tartalmazza. Így Gombocz a Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache (A magyar tnyelv bolgár-török jövevényszavai. Helsinki, 1912) című munkájában 200 ilyen szót sorol fel, 1. J. Jakovlev (1878—1930), a kiváló csuvas tudós pedig tanítványaival együtt több mint 200 ilyen szót gyűjtött össze. A szimbirszki (ma: Uljanovszk) csuvas iskola archívumában megtalálhatók Jakovlev tanítványainak füzetei, melyekben magyar szavak és kifejezések vannak feljegyezve. Feltevésünk szerint a szimbirszki csuvas iskolában megforduló magyar tudósok kérésére gyűjtötték össze őket. A szavak jelentésének legnagyobb azonossága figyelhető meg a növények, állatok és munkaeszközök elnevezésében, és ez lehetővé teszi a történészek és etnográfusok számára, hogy megállapítsák a régi magyarok és csuvasok foglalkozását, életmódját. Nem kevés közös vonás van a csuvas és magyar népdalmotívumok között, a folklórban, a nemzeti díszítőelemekben stb. A magyar tudósok minderre már a múltban felfigyeltek és ebben a vonatkozásban megelőzték a csuvas tudósokat. Így Turkoli Mihály, az orosz hadsereg tisztje Asztrahányból Budapestre írott leveleiben már 1724-ben megemlíti a magyarok és az anatri csuvasok szokásai közötti megdöbbentő ,az)onosságot. 1841-ben a Magyar Tudományos Akadémia Oroszországba küldte Reguly Antalt (1818—1858) a magyarok őshazájának felkutatására. A nagy magyar tudós hosszabb ideig készülődött Pétervárott az utazásra. 1843 nyarán Nyizsnyij Novgorodból (ma: Gorkij) Csuvasiába érkezett, ahol találkozott a kozmogyem j anszki, jadrini és civilszki járások parasztjaival. Ütján az autodidakta csuvas történész, Sz. M. Mihajlov (1821—1861) kísérte el. Szpiridon Mihajlov az első csuvas tudós, aki felfigyel a csuvas és magyar szavak hasonlóságára, valamint a magyarok és csuvasok etnogenezisére (természetesen Reguly hatására). Mihajlov Reguly tolmácsa volt, és nagy segítséget nyújtott neki a szükséges anyagok összegyűjtésében. Diktálása után Reguly számtalan csuvas népköltészeti alkotást, 1550 mondatot és kifejezést jegyzett le, amelyeket magyar fordítással is ellátott. Reguly oroszországi utazása majdnem 3 esztendeig tartott, s 1846-ban Szibériából visszatérőben újból felkereste a csuvasokat. Az általa összegyűjtött anyagokat kiállították az MTA néprajzi múzeumában, később pedig Budenz József, a budapesti egyetem professzora nagymértékben felhasználta őket összehasonlító nyelvészeti munkáiban. Közvetlenül a csuvasok között élt és dolgozott 1848—1854-ig Deskó Endre (1816—1874), a szimbirszki klasszikus gimnázium latintanára, aki a magyar, csuvas és mari nyelv összehasonlító vizsgálata alapján, 1851- ben Péterváron eredeti munkát publikált, Magyar nyelvtan orosz szöveggel, összehasonlítva a csuvas és cseremisz nyelvekkel címen. Ez volt az első kísérlet a három rokonnyelv összehasonlító nyelvtanának megteremtésére, amely nagyban megkönyítette a tund ósok számára e nyelvek és különösem a nyelvjárásaik kutatását. A csuvas kultúrának a magyar tudósok által való tanulmányozása évtizedről évtizedre mélyült. A magyar tudósok és a csuvas értelmiség képviselői között fokozatosan szakmai kapcsolatok alakulnak ki, amelyek később követlen információ- és könyvcserébe stb. nőnek át. A magyar—csuvas barátság története során először I. J. Jakovlev és Bálint Gábor (1844—1913) alakított ki ilyen kapcsolatot. 1871 nyarán a budapesti egyetem Kazányba küldte a magyar turkológust a Volga-vidéki népek kulturális emlékeinek tanulmányozása céljából. Bálint megismerkedett a híres orientalistával, N. I. llminszkij] el (1822— 1891), az Orosz Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjával, a kazányi egyetem professzorával; N. I. Zolotnic- kijjel (1829—1880), a kazányi tankerület csuvas iskoláinak tanfelügyelőjével és I. J. Jakovlevvel, a kazányi egyetem akkori hallgatójával, aki 1868-ban megalapította a szimbirszki csuvas iskolát. Bálint és Jakovlev találkozása 1871 őszén zajlott le, amikor Jakovlev az új csuvas ábécén, az első ábécéskönyvön dolgozott. Ebben az időben tartózkodott Ka- zányban A. Pinard francia orientalista is, aki N. I. II- minszkij professzornál találkozott Jakovlevvel. Bálint és Pinard élő szemtanúi voltak a születő új csuvas ábécé52
