Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 4. szám - JELENÜNK - Tajti István: Értelmiségiek a mezőgazdaságban

Az épületeken körben, nagy nemzeti lobogók, a Parlamenten Károlyit és a köztársaságot éltető hatalmas feliratok függtek. Pártja ellenezte Károlyi elnökké választását, féltek, hogy így kiesik a közvetlen gyakorlati politika irányítópozícióiból. Emlékszem Kunfi Zsig- mond hatalmas erejű szónoklatára, amelyben úgy megmámorosodott, úgy beleélte magát, hogy szinte önmagán kívül volt, és úgy támogatták le az emelvényről. Nagyon megrázó volt ez a jelenet. A hatalmas tömeg, a feliratok, a zászlók és Kunfi lelkes, átélt beszéde, nagy hatással volt rám. Nagyon féltettem Károlyit, meg tud-e majd felelni ennek az óriási feladatnak. Micsoda idők, és a nemzet, amelynek soha nem volt része demokráciában élni, a súlyos nemzetközi helyzetben, a leg- kedvezőtlenebbb körülmények közt, hogyan él majd a demokrácia lehetőségeivel.

— A nagy évforduló közelében, kedves elnökasz- szony, megtisztelne bennünket, ha néhány szóval szólna még az ön és Károlyi mindenki által nagyrabecsült emberi kapcsolatáról.

— Ha visszatekintek életemre, akkor kapcsolatunk teljessége a magyarázat. Minden fontos dolgot egyformán ítéltünk meg, jóban és rosszban egymáshoz hűségesek maradtunk, és Károlyinak — remélem — ez az

érzés nehéz életében megadta mindig az elhatározás és a cselekvés vagy kivárás biztonságát.

Teljesen őszinték voltunk mindig egymáshoz, s tudtuk, hogy bármit elkövethetünk, de az egymáshoz való kapcsolatunk töretlen marad, nagyon szerettük egymást, lelki-szellemi harmónia kapcsolt össze bennünket és mint feleség, életem legbecsesebb adományaként ezt tartom a legnagyobb sorsajándéknak. Nem értettük meg soha azokat, akik a velük született kiváltságaikra voltak büszkék, holott nem tehettek róla és sokan nem is tettek érte semmit. Mi törekedtünk teljes életet élni, a legnagyobb bűnnek a közönyt tartottuk, és elfogadtuk mindketten a szenvedést is, mert az élethez az is hozzátartozik. Közösségben szerettünk élni, a közösségért tenni, hittük mindketten, hogy mindenki felelős a rosszért, aki a jó érdekében nem tevékenykedik.

— Kedves elnökasszony, olyan sokat és mégis oly keveset beszélgettünk — kezdtem meg a búcsúzást. — Két órán át vettem igénybe idejét, erejét, türelmét...

— Óh, jó volt emlékezni, földiek beszélgettek és ez jó szokás. Most már egyre többet leszek itthon — ahogy írtam, „1962 tavaszán, férjem és fiam koporsójával együtt véglegesen hazajöttem, sajnos, már csak pár esztendőre, de örökre!”.

Sereg József

Értelmiségiek a mezőgazdaságban

Megyénk több állami és társadalmi szervezetének napirendjén szerepel az értelmiség különböző rétegeinek vizsgálata. A körükben végzett munka hatékonyabbá tétele, a meglevő szellemi kapacitás ésszerűbb kihasználása fontos társadalmi-politikai érdek.

Az MSZMP Heves megyei Bizottsága szükségesnek és időszerűnek tartja annak vizsgálatát, hogy megyénk értelmisége a gyorsan változó világban hogyan él, hogy érzi magát, hogyan találja meg helyét, végzi szakmai munkáját és teljesíti felelősségteljes hivatását

A szocialista átalakulás folyamatában kialakult és létszámát tekintve is jelentős értelmiségünk nagy szellemi erőt képvisel. A gazdasági növekedés, a kultúra és tudomány fejlődésének szükségletei megkövetelik az értelmiségben rejlő szellemi alkotóerők számbavételét és jobb hasznosítását. Ennek előfeltétele, hogy minden vonatkozásban pontos és reális ismeretünk legyen létszámáról, összetételéről, szakmai-politikai felkészültségéről, társadalmi aktivitásáról és közérzetéről.

Ehhez kíván segítséget nyújtani az a komplex statisztikai és szociológiai vizsgálatsorozat, amely céljául tűzte ki Heves megyei értelmiségének folyamatos helyzetelemzését, és amely e munkával vette kezdetét.

Munkacsoportunk — figyelemíbe véve a titkárság 1977. október 10—i, valamint a KB 1978. március 15—i határozatai végrehajtásából adódó aktualitást — elsőként a mezőgazdasági termelőszövetkezeték és szövetkezeti társulások értelmiségéről ad helyzetképet, majd ennek folytatásaként az állami gazdaságok, mezőgazdasági kutatóhelyek, növényvédelmi, állattenyésztési, erdőgazdasági, valamint ezekhez kapcsolódó termékértékesítési és szolgáltatóintézmények szellemi alkotóiról. Az adatgyűjtés és -feldolgozás ezzel egyidőben megkezdődött az ipari üzemek, szövetkezetek műszaki és közgazdasági értelmiségéről. A kutatás egy későbbi fázisában a közigazgatás, egészségügyi és kulturális szolgáltatás területén dolgozók helyzetéről kívánunk képet adni.

A Heves megyei agrárértelmiségről kialakított helyzetképhez munkacsoportunk forrásként felhasználta a gazdaságoktól kért adatlapokat, információkat, párt- és állami szervek dokumentumait, vezetőktől kapott, személyes interjúkat, valamint a KSH mezőgazdasági vonatkozású adatait. Vizsgálataink során alkalmaztuk a statisztikai adatfeldolgozás, értékelés módszereit, valamint a szociológiai vizsgálatok néhány bevált módszerét.

Milyen ma, 1978-ban a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó értelmiség Heves megyében?

E kérdésre teljes válasz csak megyénk mezőgazdaságában, az elmúlt két évtized döntő és minőségi változásainak ismeretében adható. A szocialista mezőgazdaságunk szülötte és neveltje ez az értelmiség — magán viselve az erősödő szocialista vonások mellett a gyors változás szükségszerű ellentmondásait, az ifjúkor „gyermekbetegségeit” is. Az új agrárértelmiségünket formáló legfőbb erők ma a modern termelőeszközök tömeges alkalmazása és a korszerű termelési eljárások mellett az új szervezeti formák, termelési rendszerek és a jól szervezett, magas szintű szakemberképzés.

Heves megye 54 mezőgazdasági termelőszövetkezetében és öt szövetkezeti társulásában 1978-ban 893 értelmiségi dolgozik. Ez megyénk értelmiségének mintegy hét százaléka. Agrárértelmiségünk létszáma a jelen szükségleteinek megfelelő. Ez a létszám — még inkább összetétele — a hosszabb távra megszabott feladatok végrehajtására kevés, nem megfelelő.

34