Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 4. szám - JELENÜNK - Sereg József: Károlyi Mihálynénál Budapesten

lálni mindenképpen Károlyival. Ezt a helyet választották. Megható és egyben megrázó volt ez a találkozás. Elmondták, hogy kétszázötvenen vannak. Hazulról, Hevesből jönnek és Amerikába mennek, de a földosztó Károlyival beszélni szeretnének. Károlyi kezet fogott, megölelte sorra őket és beszélt hozzájuk, biztatta őket. Még hazamennek talán. A hat magyar paraszt közül egyik beszélt csak. .. Súlyosak az otthoni viszonyok, téten ingyenes zsellérmunkát kell végezni a nyári részes aratásért. Egy hét alatt keres annyit egy magyar zsellér, mint egy francia paraszt egy óra alatt. A férfiak szorongatták kalapjukat és néztek Károlyira... Emlékszem ... elkeseredés, reménykedés, tisztelet volt a tekintetükben. A francia vendégek érdeklődéssel bámulták a mi csizmás magyarjainkat. Azok pedig reménykedtek, hogy Amerikában meggazdagodnak majd. Kivihetik a családjukat, és majd ha igazán tehetősek lesznek, hazajönnek, persze tele erszénnyel egy szabad országba. Otthon fél éjszaka nem tudtunk elaludni. Károlyi dühös volt, a magyar nagybirtokos feudális önzését és butaságát tette felelőssé a kivándorlásért.

1946-ban jártunk újra magyar parasztok közt a Tarna-völgy falvaiban, Kápolnától Párádig sorfalat állt a falvak népe. A Tarna-völgyi nép ismerte a Károlyinótát, hiszen minden faluban elénekelték fogadásunkra. Én akkor a régi emlékre, a szegény kivándorlókra gondoltam, amíg magam is megtanultam a szöveget. Ez a nóta népi ítéletet fogalmaz meg a földosztó Károlyi perében, és éppen Hevesben, Kápolna, Debrő környékén született.

Magyarország gyászban van,

Magyarország gyászban vfan,

Mert Károli távol van, merít Károli távol van, messzi külországban van

Tizennyolcban másképp vót,

Mert Károli itthon vót, mert Károli iitthun vót, nagy urakra rájuk szót,

Szegény ember apja vót,

A nagy urak vádolják, ország baját rá tolják,

Akármivel vádolják,

Felosztotta Kápolnát, a mágáét hagyta rád.

Jön még a kutyára dér Lesz még szóló, lágy 'kenyér,

Éhezel és fázol itt,

Hozzuk haza Kárölit,

Hozzuk haza Károlit.

1946-ban a szociáldemokraták csaknem képviselőt csináltak belőlem. Másképpen lett. A pártharcok úgy alakultak, hogy nem lettem képviselő ... Ügy igaz, ahogy visszaemlékezéseimben leírtam. A szó szoros értelmében sosem voltam politikus, vagyis nem töltöttem be felelős pozíciót, s nem tartoztam egy párt kötelékébe sem. Csupán társa, segítője, támogatója voltam egy kivételes embernek.

— Hatvan évvel ezelőtt, 1918 őszén, az őszirózsás forradalomban Károlyi Mihálynak központi szerepe volt. A magyar polgári demokratikus forradalmat nevéről olykor Károlyi-forradalomnak is szoktuk nevezni. Hogyan emlékszik ön, elnökasszony vissza most ezekre a napokra?

— Már az előbb beszéltünk róla érintőlegesen. Igazán nagyon mozgalmas, nehéz és egyben szép napok is voltak. A felbomló monarchia politikai haláltusája, a vesztett háború okozta rémület és bizonytalanság az uralkodó osztály soraiban, vékonyka szalmaszál-remény- kedések egyes reakciós politikusok vagy feudálisok oldaláról, erőpróba a demokratikus és szocialista törekvések, mozgalmak számára. Ma már visszapillantani a 60 év előtti események rugóira sokkal könnyebb, akkor bizony kibogozni a szálakat és a meghatározót kiválasztani, politikai érettséget, felkészültséget, higgadtságot és bölcsességet jelentett egyszerre. Károlyi mellett álltam politikailag ezekben a napokban. Már október 22-én felutaztam Párádról. Sajnos én magam nem vehettem gyakorlatilag részt a politikai eseményekben, mert harmadik gyermekemet vártam és magam is spanyolnáthában lázas beteg voltam.

Ügy alakult, hogy a nemzeti tanács megalakulását bejelentő népgyűlésen, október 27-én, Károlyi nem volt jelen. Bécsben volt. Ekkor mégis kimentem a népgyűlésre, természetesen személyesen akartam Károlyit a tömeg hangulatáról, a politikai atmoszféráról tájékoztatni. A köztársaság kikiáltásakor, 1918 november 16-án, az Országház téren személyesen voltam jelen. A lelkes tömeg a hatalmas teret zsúfolásig megtöltötte. A Parlament előcsarnokában egymás hegyén hátán tolakodtak az emberek. Ott szorongtak a szónoki emelvény közvetlen közelében és a hátaknál egyebet sem láttam.

33