Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Képzőművészet
IRODALOM MŰVÉSZET Martyn Ferenc üzenete Jövőre lesz nyolcvanéves, s az évforduló aktualitást is .ad imiajd, hogy Martyn Ferencről megemlékezzünk. Mert minden kései elismerés ellenére sem ismerjük eléggé a festőt, a szobrászt, a grafikust, a tevékeny „közéleti” embert, mert a TELJES EMBER-nek nem jutott címszó sehol. Ez az esztendő talán azért fontos, mivel az elmúlt két évtized alatt a nagyobb nyilvánosság előtt bontakozott ki Martyn művészi világa. Ka- marakiáilítások s nagy gyűjteményes bemutatkozás Tihanyban 1970-ben, ismét csak ezekből az évekből: a Don Quijote-hoz, Petőfi Apostolához, Flaubert Rovary- néjához, Mallarmé verseihez, Joyce Ulysseséhez, Berzsenyihez, Janus Pannoniushoz, Tüskés Tibor könyvéhez készült rajzai — szerény válogatással — bizonnyal közelebb hozták az érdeklődőkhöz. Takáts Gyula, Tüskés Tibor tanulmányai kötetben is megjelentek, Hárs Éva két könyvet írt róüla. Húsz éve annak, hogy az első Mar- tyn-könyv megfogalmazásához kezdtem, s amikor 1962- ben a Kultúrkapcsolatok Intézete kiállítótermében rajzaival találkozhattunk, a katalógus bevezetőjében ösz- szegezhettem a kész könyv tanulságait: hogyan látom Martyn Ferencet- Akkor még nem volt természetes, hogy Martyn a nagy nyilvánosság előtt semmisíti meg munkáival a róla terjesztett hamis előítéleteket. Volt, aki azzal akarta megakadályozni a katalógus megjelenését, hogy „Egy absztrakt festő nem szeretheti a népet”. Noha „Martyn a saját és mások művészetének megjelölésére sohasem használta ezt a szót: absztrakt” — írja róla Tüskés Tibor. S tegyük hozzá: kevés művészt ismerünk, akinek a mindennapi életében, vonaton ülve vagy vásárokat járva, bár nem közvetlenül leírva, de művészi nyelvére átfogalmazva olyan jelentékeny szerepet játszott volna a nép, ha úgy tetszik: folklór, hagyomány. A katalógus kevés példányban jelent meg, de összegezte akkori képem Martynról. Előbb közöljük ezt, s aztán összegezem, hogyan látom ma őt. „Három könyv illusztrációit látjuk együtt; Cervantes, Petőfi, Flaubert visszhangját a festő, szobrász, grafikus Martyn Ferenc kézjegyével. Elsősorban a festőével, aki erőpróbának tekinti a grafikát, az osztatlan világ egyfelől megkísértett arcának, az illusztrálást pedig éppen nem vonalba, színbe foglalt irodalomnak, hanem önálló elmélkedésnek élete nagy élményei nyomában . .. Martyn sohasem annyira elvont, hogy valamilyen konkrétumra ne figyelmeztessen, s nem olyan konkrét, hogy a részletek labirintusában ne emlékeztessen a szerkezet egyszerűségére. Aki nem a természetre alapozza festészetét és a szobrászatot, soha élő művészetet alkotni nem fog — írta, mint a művészeti esszéírásnak is mestere. Mert komolyan veszi a valóságot, nem ismer semlegest, csak lényegest és mellékest. Minden lényeges számára, ha segít jobbá tenni az embert. A harmóniát keresi r^űveivel, a valóság nagy összefüggéseit, és könyörtelen a rosszal szemben, ha erkölcsi döntésre kerül a sor. Martyn művészetének a gyökere: a konsfruktivitás belülről eredő igénye. Nem választja külön a művészetet a mindennapi élettől, de kívánja, hogy életünket a művészi látás járjia át, a látható világ egészének művészin tiszta felfogása. Tizenöt évig járja a két háború közötti Európát, s ezt hozza magával elsősorban: a vi- zualitás nagy élményét, a provanoe-i és katalóniai hétköznapokat is átható, egyetemes művészi életérzést, a művészi elhivatottságú generációk folytonosságának, művészet és munka kölcsönösségének csodálatát... A. munka Martyn szemében egy szabad cselekvés, az alkotó teremtés magasával. A fáradhatatlan, hűséges munkasze- retetet elkötelező tisztessége Rippl-Rónai mellől kíséri húsz év tanulságos 'atyai és művészi példájával- S ha hirdeti, hogy addig tart, addig érdemes az élet, ameddig egyetlen értelme a munka, hát elhihetjük neki. Talán minden művészi cél értelme annyi, hogy az emberek megismerjék és megbecsüljék egymást. Mert Martyn mélységesen etikus művész, az egyensúly, a rend, az értékek tisztelője. Ahogy emberi magatartását a humanitás határozza meg, úgy lesz kezében a művészet szigorú erkölcsi fegyelemmel és felelősséggel áthatott esz-J köze a valóság felismerésének, s művészi rendező beavatkozás is természetesen. Nem a valóság felszíne érdekű, először a formák körvonalai ragadják meg: nem több, mint amit a zene érzékeltet a világból, ritmusba, dallamba fogva az alaktalan egészet. Ami hozzáállásban a konstruktivitás, a megformálásban a szerkezeit, az magatartásban: emberi viszonyulások rendje. Érthető tehát, hogy Martyn miért tartja oly tiszteletben a hagyományt, áthagy omány ózó j át: a népet. Ha gyermekkorában a kaposvári, a somogyi táj ölelte körül, mióta a fasiszta megszállás elől Párizsból hazatért, Baranya Pécs is magáénak tudhatja, s a környék népművészetének színvilága, az ellentett színék és a geometrikus formák szeretete csak erősítette benne a hagyományt és a jövőt összekötő meggyőződését... Ha illusztrálni kell a múlt nagy lázadóihoz fordul: A magam részéről azokat az embereket szeretem, akik mindent feláldoznál a gondolatért — mondja. S nem ilyenbe három illusztrált könyvének hőse: az emberiesség eszméiért hadb; induló Don Quijote, a mindig másokért és a szabadságért, az erőszak, önkény, butaság pallosa alatt elvérzc Apostol, s a szürke hétköznapok ellen lázadó Bovary- né? Martyn rajzaiban is megadja témái illő formáját az Apostolét kuszáit, lavírozott tusban, inkább az összefogott foltokra helyezve a hangsúlyt, Bovarynéját a grafit érzelmekhez simuló tónusaiban, álom és valóság át2 Képzőművészet
