Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Benda Kálmán: A helytörténetkutatás új útjai I.
a magyar könyvek terjesztésének gondjában is osztozott: megírta szenvedélyes tanulmányát A magyar könyvek terjesztésérül — újra a köztudatba emelve a magyar könyvkiadás és könyvterjesztés már Csokonai által is megfogalmazott gondját: „nincsenek magyar könyvárusaink”. s akik vannak, „legtöbbnyire idegen portékákat adnak el... itthon”. Pedig van már olvasóközönségünk, amely igényelné is a szép és jó műveket. Túlzás nélkül állíthatom: Vitkovicsnak egész élete ösz- szeforrott az irodalom ügyével, ennek szolgálata adta meg élete igazi értelmét. Házát is ezért nyitotta meg mindazok előtt, akik e nemes munkában osztozni kívántak vele. Egykori jurátus, Sinkay János írta róla: „Szemtanúja valék. .. azon hazafiúi buzgalmának, melyből nemcsak munkáival támogatta az irodalmat; hanem középpontja is vala Pesten a magyar íróknak. Nemcsak a helybeliek naponkint nála estvélyeztek, hanem házánál a vidéki írók is tárt karokkal fogadott s egyszer-minden- korra meghitt vendégek valának... Ilyenkor beszélték meg teendőiket, az irodalom érdekében; aztán pedig megrakott asztalhoz ülve, az értekezletet, poharak közt is eszméiket cserélve, folytatták”. Halála, amely életkorához képest korai volt, ezért is érintette oly fájdalmasan kortársait. Az egykori eszménykép, Kazinczy volt az első, akivel tudatták halálhírét, Fáy András írta meg nyomban, 1829. szeptember 9-én: „Drága kedvesUram Bátyám! Nagy megilletődéssel írom, hogy Vitkovics Mihály barátunk nincs többé! Ma délelőtti 11 órakor végezte szegény pályáját!” Lőkös István A helytörténetkutatás új útjai I. A Magyar Történelmi Társulat a helytörténetírással 1872-ben foglalkozott telőször hivatalosan. Ebben az évben jelent meg a „Századokéban Pesty Frigyes és Franki Vilmos cikke „A vármegyék történeti monográfiájának tervrajza” címmel. Ahogy alcímében olvassuk: „A Magyar Történelmi Társulat által elfogadva és figyelmébe ajánlva.” Mit ajánlottak 1872-ben a helytörténetírók figyelmébe? Mik voltak azok a szempontok, amelyeket a helytörténetírói munkánál szem előtt kellett tartani? Először is — olvassuk —, meg kell adni az illető hely „földrajzi és helyirati ismertetését”. Ezután következik a legfontosabbnak ítélt fejezet: a „kültörténet”, vagyis a háborúk, ütközetek, országgyűlések, királyok látogatásai, úgy mondhatnánk, mindazok az országos jelentőségű események, amelyek az illető terület, megye, város, falu területén zajlottak le. A következő fejezet a „belső történet”. Belső történeten a következőket érti a tervezet: „közigazgatás, megyei és városi gyűlések, a honvédelem ügyének alakulása, adóügy, nemzetiségi megoszlás, a főispánok, alispánok, polgármesterek, főbírák és egyéb tisztviselők felsorolása, az országgyűlési követek névsora és munkássága, legvégül a népesség száma nemzetiségenként részletezve. A következő fejezetek az egyházi és vallási állapotokat tárgyalják: „az egyházak intézményei, a vallási megoszlás, az egyházi méltóságok névsora kívántatik.” Ezután jön a közművelődési fejezet, ahol „előadandó az iskolák, könyvtárak, egyletek, társaskörök, jóléti intézmények, a közélet kitűnőségeinek életrajza, irodalom” stb., a felsorolást a „nevezetesebb épületek” ismertetése zárja. A történelmi ismertetésnek szinte a végén kerül sor a „Gazdaság, kereskedés és ipar” című fejezetre, amelyikben „szót kell ejteni a földművelésről, marhatenyésztésről, bányászatról, kisiparról, céhekről, gyárakról, hitelviszonyokról és a kereskedelemről.” Zárja a feldolgozást az illető hely „nemes családjainak, birtokosainak, kitűnő férfiainak” egyenkénti felsorolása. 1894-ben, kereken 20 óv múlva, a „Századok” visszatér a helytörténeti kutatás kérdésére. Tagányi Károly, a jeles gazdaságtörténész tanulmányt ír „Vélemény a megyei monográfiák tervrajza ügyében” címen. Tagányi éles bírálatban részesíti az előző, Pesty Frigyes és Franki Vilmos (ez utóbbi Fraknói néven vált ismert történész- szé) által készített tervezetet és mindenekelőtt annak a véleményének ad hangot, hogy a „kültörténetd vonatkozások” nem tartoznak a helytörténet keretébe. Ha pl. Vác történetét írom, mondja, a Vácott tartott országgyűlés legfeljebb annyiban 'tartozik a város történetéhez, amennyiben valamilyen vonatkozásban befolyásolta az ott élők hangulatát, sorsuk alakulását. Maga az ország- gyűlés, annak lefolyása, vitái, törvényei azonban kívül esnek Vác történetén. Egyébként is — mondja Tagányi —, a tervezet rossz értéksorrendet állít fel, amennyiben azt, ami kiindulás kellene, hogy legyen, a tárgyalás végére teszi, nevezetesen a 'gazdásági tényezők ismertetését. A fejezetek beosztása ellen is több kifogás van (így, hogy a bűnügyet az iskolázással együtt tárgyalja stb.), legfontosabb megjegyzése mégis az, hogy a helytörténet lényegét az eseménytörténet síkjáról elmozdítja. Ahogy írja: a központba, a terület történetét kell állítani (Ügyeljünk: a területről, nem pedig a rajta élő lakosságról van szó), azaz a megyei vagy a községi monográfia „az illető megye vagy község területének szoros értelemben vett történetét” kell, hogy adja. Mi értendő terület-történeten? Tagányi szerint elsősorban a birtoklás és a birtokosok története, azaz annak ismertetése, „hogyan ment át a falu mint egységes birtoktest, vagy annak része egyik birtokos család vagy családtag kezéből a másikéba”. A helytörténeti monográfia sorolja fel tehát a földesurak névsorát, ismertesse a birtokos családok egymást váltó sorát, az öröklés, házasodás, zálog- baadás folyamán bekövetkezett változásokat. Ezután következzenek a birtokos földesúr alattvalóinak, tehát a falu lakosságának történetére vonatkozó adatok, mégpedig a következő sorrendben: lélekszám, nemzetiség, vallási megoszlás, végül a „jobbágyi” állapotjuknak „leírása”. Itt természetesen valami összefüggő fejtegetésről szó sem lehet — írja Tagányi —, hanem csak egyes, amúgy is igen gyéren található adattöredékek összeállításáról.” összefoglalóan azt mondhatjuk tehát: Tagányi felismerte, hogy a helytörténetírás feladata a helyi fejlődést kialakító tényezők vizsgálata. Ezt a tényezőt a birtokosok és a birtoklás történetében vélte megtalálni. A pa57
