Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Für Lajos: Tájtörténet monográfiák
művelésügyi bizottság kimondta a törvényjavaslat visszaadását a nemzetgyűlésnek. Ez egyszer s mindenkorra megpecsételte a törvényjavaslat sorsát is. A Szövetségi Ellenőrző Bizottság ugyanis a törvényjavaslat korporációs jellegére hivatkozva, a fegyverszüneti egyezmény alapján kifogást emelt a kisgazdapárti érdekképviseleti tervezet újabb parlamenti tárgyalása ellen. A mezőgazdasági érdekképviselettel kapcsolatos kérdések ezzel ugyan nem „tűntek el” egyszer s mindenkorra a politikai életből, de már nem is válhattak a polgári jobboldal kezében eszközzé a baloldal elszigetelésére A jobboldal számára ezzel megszűnt az egyik legnagyobb lehetőség arra, hogy hatásosan állja útját a népi demokratikus rendszer továbbfejlesztésének. Nem is beszélve arról, hogy egy kisgazdapárti, gazdag paraszti vezetés alatt álló mezőgazdasági érdekképviselet lényegében zátonyra juttathatta volna a gazdasági stabilizáció vívmá- nyira épített baloldali gazdaságpolitikát is. Kozári József Tájtörténeti monográfiák Manapság mind többet lehet hallani a régiókról és a regionális kutatásokról. A régiók és regionális kérdések nemcsak a vonatkozó szaktudományok (közgazdaság- és társadalomtudományok) területén vívtak ki maguknak igen rangos helyet, hanem a gazdaság- és társadalom- politikában is. A regionális kutatás és tervezés mind nagyobb szerepet játszik a gazdaság- és településfejlesztésben. Fokozott mértékben támaszkodik rá az agrár- gazdaságtan és ,az agrárpolitika is. E kutatások növekvő szerepét aligha lehet hát valamely divatos hullámnak tekinteni. Közismert, hogy amióta agrártermelés folyik földünkön, kezdettől fogva léteztek agrárrégiók, különféle agrártájak is. Ám a történetírás művelésével távolról sem mondható egyidősnek az agrárrégiók múltjára irányuló kutatás. Ha nem is egyidős, de Európa több országában, így Francia-, Német- és Lengyelországban, Angliában és .bizonyos fokig Olaszországban, immár több mint fél évszázada igen intenzíven művelik a táj történeti kutatást. Franciaországban az Annales-iskola adott jelentős impulzust e kutatásoknak. Ezekben az országokban nemcsak az egymástól jobban elütő karakterű tájegységek, de a történelmi körülmények alakulása (Német-, Olasz- és Lengyelország több évszázados széttagoltsága) is belejátszott abba, hogy a tájtörténeti kutatások (korán megindultak. Igaz, hogy Magyarországon is publikálódtak már a múlt század végén és a következő évtizedekben különféle kiadványok egy-egy tájegység életéről, s azok helyenként nyújtottak visszapillantást annak múltjára is, ezek az összefoglalások azonban, vállalt feladatúiknak megfelelően, inkább leíró jellegűek voltak. Tájmonografikus értéküket tovább csorbította, hogy a (kiadványok jó része nem annyira sajátos jellegű .tájak, sokkal inkább közigazgatási egységek életét fogta át, országrészek, megyék vagy járások viszonyait kívánta bemutatni. Témánk szempontjából van bizonyos jelentőségük a szóban forgó tárgykörben publikált néprajzi munkáknak is. Azokra gondolunk, amelyek néprajzi szempontból sajátos jegyeket hordozó népcsoportok (pl. a palócok, székelyek, sárköziek, mátyusföldiek stb.) életét, szokásait és viszonyait írták le. Ezék a feldolgozások azonban inkább a folklór, a népviselet és a népszokások, a szellemi kultúra oldaláról közelítették meg a tájegység társadalmát, s igen kevés esetben fordítottak gondot a népélet egyéb, termelési és társadalmi viszonyaira (mint pl. Gönczi tette a Göcsejről szóló, alapos monográfiájában). Nálunk, ismert okoknál fogva, a helytörténetírás is igen nehezen, lassan bontakozott ki. Mályusz Elemér még az 1920-as években is arról volt kénytelen írni, hogy a nyugati országok tudományos életéhez mérten, a hazai helytörténetírás elmaradott, rendkívül kezdetleges fokon áll. Örömmel konstatálhatjuk, hogy a helytörténetírás azóta Magyarországon valósággal újjászületett, fellendülését jobbnál jobb tanulmányok, kitűnő monográfiák jelzik. Az országnak szinte alig akad már olyan valamirevaló települése, amelyikről ne állna rendelkezésünkre több tekintetben ,is kielégítő és alapos feldolgozás. Távolról sem áll ennyire jól az agrárrégiók, az agrártájak történeti kutatása. A tájtörténeti kutatás Magyar- országon nem tartott lépést sem a helytörténeti, sem a gazdaság- és üzemtörténeti kutatásokkal, holott témájuknál és jellegük egyezésénél fogva együtt kellett volna haladniuk. Ennek egyik fontos akadálya alighanem a forrásadottságokban kereshető, abban nevezetesen, hogy Magayrországon (amint ezt a történészek jól tudják) a múltra vonatkozó források közigazgatási és üzemi egységenként jöttek létre, a náluk nagyobb vagy kisebb „régiókat” átfogó, a közigazgatási egységeken átívelő vagy azokon belül felvirágzó tájak kutatását ezek a körülmények nagymértékben nehezítették és nehezítik ma is. De akadályokat gördít a kutatások elé az is, hogy kellőképpen máig sem tisztázódott számos fontos elvi kérdés. Az olyan pl., hogy történeti szempontból hol kezdődik és hol végződik egy-egy agrárrégió? S egyáltalán : lehet-e Magyarországon történeti agrárrégiókról beszélni; ha nem, akkor müyen körzetekről vagy milyen tájkultúrákról lehet és jkell beszélnünk? Annak hiányát, hogy nem folytak megfelelő mélységű regionális vagy tájtörténeti kutatások Magyarországon, a történészek egy-két évtizeddel ezelőtt érzékelték már. A kérdéseket többen és több alkalommal felvetették (Szabó István, Wellmann Imre stb.). A szorgalmazók az agrártörténetírás előtt álló feladatok között igen fontosnak minősítették, hogy a történészek és rokonszakmák művelői összefogóttan végezzenek ilyen jellegű kutatásokat. És fordítva, a rokonszakmák művelői közül is többen felvetették már a történészek bekapcsolódásának szükségességét a regionális vizsgálatokba. A több oldalról elhangzó sürgetések hatására azután az utóbbi években végül is megélénkült az érdeklődés és bizonyos előrehaladás is történt. Ilyennek kell tekintenünk az MTA Történettudományi Intézetében és annak dunántúli intézetében (Pécs) jó néhány éve folyó kutaátsokat. Az utóbbi intézet komplex kutatásainak középpontjában a dél-dunántúli régiók történeti fel49
