Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Gyurkó Géza: Ceruzavázlatok Szíriából (a szerző fotói)
két amott, vagy homlokukat újra és újra a földhöz érintve mormolják a Koránt, avagy éppen egy csendes sarokban hunyt szemmel elmélkednek Allah végtelen nagysága felett. A színek szinte fárasztó kavalkádja. A feketétől az ezüstön át a sárgáig és a pirosig, a hófehértől a kéken át a liláig együtt és külön-külön minden szín, és mindenfajta dísz a férfiakon és nőkön, kik jöttek a világ ki tudja hány tája felől. Üzbégek-a török határ mellől, jordániaiak Petrából, afgánok és szaúdiak, jemeniek Adenből és szudániaik a Nílus mellől, vannak itt kurdök és türkménak, törökök és cigányok. Jönnek mohamedánok a távoli Sri Lankából éppenúgy, mint a délre nyúló Szíriái sivatagból. És jönnek tevehajcsárok sovány öszvéren és olajsejkek légkondicionált Buickon, jönnek hivatalnokok és 'kecskepásztorok, jönnek városlakók és sátorlakók ... Ma már iki tudná eldönteni, Allah bölcsessége sem tán, hogy azért épült-e annak idején a mecset Mohamed és Allah, az ő prófétája tiszteletére, mert ahol épült, ott futottak össze ia karaván- és kereskedőutak, vagy éppen azért futottak össze ott a kereskedő- és karavánutak, ahol találkoztak, mert Allah dicsőségére, Mohamed próféta tiszteletére ott épült a szent hely. így is igaz, gondolom, meg úgy is. A lényeg azonban mégis csak az most már, hogy ahová tíz- és százezrével zarándokolnak a világ minden részéből, ott gondolni kell nemcsak a zarándokok lelkének üdvösségére, de testének (kívánságaira is. Magyarán mondva: a bazár Damaszkuszban is maradéktalanul ráépült, hozzásimult az Omayád mecsethez, s e régi, a Karika negyed őrzi a város oly kultúrkincseit is, mint például az Amvij mecset, vagy az Azem palota, az A1 Ziaherija könyvtár, amelyek a maguk nemében és nevében is mind az iszlám kultúrtörténetének legértékesebb „rekvizitumai” közé tartoznak. És mindehhez és minderre jön még az európai turista. És mennyi jön. A tengerentúli is. A japán és az amerikai is. Akik számára a bazár nem a bazár, hanem „a” szimbóluma a Keletnek, úgy érdekes és azért érdekes. Az arab ember számára, a damaszkuszi kereskedő részére a mecset, a vallás és a kereskedés, a bazár : egy és ugyanaz.. Képtelen kettéválasztani és nem is lenne semmi értelme a számára. Az arab ember a vallással „pertuban” van, napokig ott él, néha hetekig is a mecsetben, vagy a mecset tövében — és mi van, ha ennie kell, innia van szüksége, meg be kell szereznie mindazt, amit a hétköznapok követelnek? Arra való a bazár. Erre volt való. Ma mór a kétségtelen árugazdagság ellenére, vagy éppen amiatt, elsődlegesen nem a mindennapak szükségleteit, az arab nők szép utáni vágyát elégíti ki, hanem az idegenforgalmat. Azoknak az idegeneknek a kedvét keresi a damaszkuszi bazár is, akik számára a bazár és a mecset két különböző, egymástól függetlenül létező valamit jelent: kétfajta kuriózumot. Melyet megnézni szerf elett érdekes, izgalmas, de amelyek között az európai ember összefüggést aligha vél felfedezni. Sebaj. Az arab, a damaszkuszi kereskedő számára pedig ez a pompás dolog. Az itteniek, de az arab világ más részein élő arab kereskedők is, akkor élnek, ha kereskednek. A kereskedés nem egyszerűen az áru eladása, amelyet a raktár feltöltése, majd újabb eladás és tisztes, vagy éppen tisztességtelen haszon követ ... És egyáltalán: mi az, hogy tisztességtelen ? Csak haszon van. Annyi, amennyi lehet! A Hamidia bazár kereskedőinek jó része ott él és ott lakik is a sötét, labirintusnak ható bazárban, mint ahogyan a madár él az erdő; fái között. Ott él és azáltal él, hogy kereskedik. A kereskedés számára létforma, a létezés egyetlen lehetséges módja. Nem imád kereskedni, nem szenvedélye a kereskedés, nem lelkesedik a kereskedelemért, mert ezek európai fogalmak, amelyeknek itt nem sok értelmük van. A Hamidia bazár kereskedője számára ez a lehető világ egyetlen életlehetősége. Halak ők itt a tengerben, ahol mi vevők, legfeljebb szájtátin ámuló könnyűbúvárként merülünk le a bazár mélységesen mély, a múltba, a hitbe, a szokásokba fogant világba. És egy búvár, hogyan is kelhetne versenyre, ideig-óráig is akár e „vizek” ősi birtokosaival. Azt azért ne higyjük, hogy a bazárban csak bazári holmik vannak? Esküsznek rá, akik jobban tudják, mert damaszkusziak, hogy nem is kevés az olyan boltocska, amely szemre alig több, mint egy agyonzsúf olt butik, ám kincsei milliót érnek. Ha nem milliókat. Ezért is alszik ott a gazdája, a kincsek felett, a milliók hátán szinte, néha csák egy ablaktalan helyiségben az emeleten, évtizedeken, egy életen át. A bazárban született, élt, ott is hal meg. ,Ha lehetne, ott is temettetné el magát. Hiszen Allah, de legalábbis a dicsőségére emelt mecset oly közel van. — És visszajössz uram? — Insallah ... És a kereskedő bízik Allah hatalmában, de még inkább a turistákban. Visszajönnek. Ha nem én, akkor egy másik, de visszajönnek. Allah nagy és igazságos. A Hamidia bazárban is. 26
