Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Gyurkó Géza: Ceruzavázlatok Szíriából (a szerző fotói)
— Ó, messzire látni az ablakomból és én láttam önöket. Az autókat tudniillik. Aki idejön 'Maaloulába, az ide jön ... Hát tévedtem? — simogatja meg hegyes ősz sza- • káliárt, és máris vezet, magyaráz, történelmet és bibliát idéz, mígnem eljutunk a fehérre 'meszelt apró kis irodájába, amely egyszerre boltocskája a kegytárgyaknak, és restaurátor műhelye is a régi ikonoknak, mert annak is mestere Páter Philip Achar: — ... egyedül élek itt, 'uram, és bár sok a vendég, de még több az idő... Az idő végtelen, uram, és ezekkel az ikonokkal evezek az idő vizén és keresem partjait... — mutat a fal mellett körbeállított, immár újraszületett fa- táblás-ikonokra. Madonnák, szentek, apostolok, Jézusok: végtelen nyugalom, időtlenség árad belőlük. Nem megállt az idő itt, de visszafordult miattuk. S ekkor a hátam mögött egyszercsak 'meghallom Mohamed Ali Hasszán rekedtes öreg hangját. Az arameust beszéli. Az ablakon át sziklás, köves, vakítóan napos tájra, a kanyargó sárga országúira nézhet a szem, a falak mellett, bent a boltozatos kis szobában, ikonok lesnek rám csendes figyelemmel, míg a hátam mögött az öreg Mohamed Ali Hasz- szán 'mondja el regéjét arameus nyelven a tűnt idők dolgainak. Hogyan is lett Saulból Pál. . . Megfordulok. Magnetofon. Mondom Páter Philip Acharnak emlékem történetét és magamra kényszerített hitemet is az öreg Hasszán vélt arámi-cselvetéséről. — Meghalt. Nen is olyan régen. Nem volt az csalafinta. Igaz ember volt. Hallja? Ez az. Ez az arameus nyelv. Itt és most már csak e szalag őrzi... És én meg a szalagot . .. Kattanás. Elnémul a magnetofon. Bennem és számomra is ím végérvényesen meghalt Mohamed Ali Hasszán, az öreg maaloulai 'földműves, de megmaradt cserébe az emlék hitele és a hiteles emlék: valósan szólalt meg nékem a biblia világa. Ballagunk a kocsihoz. Éktelen autóbusz-tülkölés veri fel hirtelen a csendet, és ránt vissza a XX. század na- gyonis reális világába. Pater Achar elmosolyodik: — Hát igen .... Ide települnek Dam aszkuszbő 1... Ott drága a lakás, itt olcsó a hely. Naponta tíz járat onnan ide, innen oda ... Meg a turisták ráadásul. .. Olyan ricsaj van 'itt néha ... Hiába, uram, tíz autóbuszjárat az utazni jó, de hallgatni... — legyint rezignáltan, tehetetlenségét jelezve a múltat elriasztó jelen miatt. Igen, ide jutottunk, naponta tíz autóbusszal a Biblia világába. 2. „ ... ÉS VISSZAJÖSSZ, URAM?” — ... és visszajössz, uram ? — Insallah... Ha Allah is úgy akarja . . . — Allah nagy és jóságos, uram .. . Visszajössz... Ebben maradtunk. A damaszkuszi bazár ki tudja hány ezer, vagy tízezer kis boltjának egyikéből búcsúztatott így e rövid párbeszéd. Beinvitálta ttunk megnézni a kis üzlet kincseit. „Csak megnézni, nem kell vásárolni, uram, csak megnézni, semmi többet” — hangzott a behívás. És most megyünk, törtetünk, sodródunk, lökdösődünk, taposunk és tapostatunik tovább az éktelen zsivajban, az öszvéreket felváltó apró Toyota, Suzuki, Mazda és még a jó ég tudja, milyen gyártmányú japán teherautók, a kerékpárok, a triciklik, a kézikocsik, a lovaskocsik, a motoros targoncák, az üvöltő, éneklő, sikoltozó, kiabáló, könyörgő, az ezer és egy hangon fcántáló bazárosok között. A bazár a Kelet! És a Kelet nincs bazár nélkül. A damaszkuszi a világhírűek közé tartozik. A Hamidia bazár maga Damaszkusz és Damaszkusz nem lenne az, ami, ha nem lenne Hamidia bazárja. Azazhogy nem jó a sorrend, nem helyes a képlet. Tudni kell, hogy Damaszkusz leghíresebb mecsete — és nemcsak Damaszkuszé, hanem az egész Közel-Keleté, — az Omayad mecset. Hatalmas, lenyűgözően szép, fenségesen egyszerű, és az iszlám egyik szellemi központja. A Kelet minden pontjáról jöttek és jönnek ma is ide, egykoron tevekaravánokkal, ma teherautókkal is, de repülőgéppel is, vagy csak öszvérháton, de jönnek ma is, ide, Damaszkuszba, mint valami megállíthatatlan népvándorlás. Ki a Zeinaba mecsetnél ver tábort, e „szent” hely Mohamed fivére lányának emeltetett —, ’ki mind a két helyen „tábort” ver. És nem is csak képletesen, mert hosszú-hosszú napokig, néha hetekig végzi itt elmélkedéseit, ájtatoskodásait, — hiszen milyen messziről jöttek is ide. Egy út, egy élet! Bazár és ájtatosság? A kettő pedig nem kizárja, sőt, feltételezi egymást: egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. Nézem az alvókat, a heverőket, a pihenőket, az evőket, az öltözködőket, az Omayad mecset udvarán. Figyelem a Zeinaba mecset környékén sátort verőket, s azokat, akik itt ülnek, térdelnek, fekszenek naphosszat a mecsetben, megérintik a szent falakat emitt, s megcsókolják Szahaladin síremlé25
