Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakondi Antal: Számítógép a vezetés szolgálatában
inkább további kérdőjeleket raktam fel, mint feleleteket” (Üj írás, 1971. 103.). A kérdőjelek megszólaltatásával kapcsolatban még néhány fontos tudnivalót emelünk ki: az ún. kérdőhanglejtés sajátos emelkedő-eső lejtése a hang- terjedelem s a hangköz növelésével színeződhet.A lejtés formája tehát változik hangközeiben, s a lejtés tágasságában is. Ahány kérdésfajta, annyi dallamváltozat lehetséges. Üj abban azt tapasztaljuk, hogy a felolvasásban gyakrabban jelentkezik a szűkebb hangterjedelmű lejtés, s ez is oka az unalmas olvasási modornak. A kommunikációs folyamatban a hangszín, a hangfekvés, a hanglejtés és a beszéd tempója is aszerint módosul, hogy a felkiáltást, az érzelmi kitörést, a türelmetlen indulatokat, a funkció nélküli lerendezéseket jelző felkiáltójelek milyen sajátos retorikai funkciót teljesítenek. Ma igen elszaporodtak a felkiáltójelek is. Miért? Horváth Imre, a költő így ad erre a kérdésre választ: „Csak akinek nincs más érve, / s pontot, vesszőt elvetett, / tűzdel minden mondatvégre felkiáltójeleket”. (Horváth Imre: Írásjelek). A felkiáltójel sajátos szerepéről Nadányi Zoltán így vall: „A felkiáltójelben benne fénylik minden betű. És felnyilall az égig” (Nadányi: Betűk). Az örömöt, a haragot s a felforrt indulatokat kifejező nyelvi formák, mondattípusok után jelentkező felkiáltójel mellett egy új típus is f el-f el tűnik: a figyelmeztetésre, a fokozásra utaló felkiáltójel-típus. Mindezt tekintetbe kell vennünk a felkiáltójelek hangosításakor is. Amikor Gergely Ágnes e versrészletét olvassuk, „Ki még kételkedik, kiálts rá felkiáltójellel”, természetesnek találjuk a rákiált igének a használatát. A felszólítást, a felkiáltást kifejező élőszóbeli megnyilatkozások jellemző akusztikai formái: a hangfekvés magasabb szinten helyezkedik el, élesedik a hang színezete, sokszor egészen szélsőséges változatokban, s ilyenkor kapnak sajátos retorikai funkciót az úgynevezett „sikongó felkiáltójelek”. (Vö.: Szomory Dezső: Az élet diadala). Ma még sokan azt hiszik, hogy a felkiáltójelek hangosításában a legfontosabb szerepet a nyomatéktöbblet, a megemelt hang, a szélsőséges megoldásokat is tükröző intonációs tempó játssza. A felkiáltójelek megszólaltatásában valóban fontos szerepet játszik a hangbeli nyomaték, a megemelt hang is, de árnyaltságot kell érzékeltetnünk a felkiáltás és felszólítás típusú közlések felolvasásában. Az erélyesebb felszólítást pl. magasabb hangfekvésben és szűkebb hangterjedelemben szólaltatjuk meg. Sokan a felkiáltójelben csak az erősebb indulatot jelző írásjelet látják. A jogos vagy csak megjátszott háborgást kifejező nyelvi formák után olykor két vagy három felkiáltójel is következik, s a mondanivaló nyelvi formálásában eluralkodó idegességet is önkéntelenül jelzi ez a felkiáltójel-sor. Sokszor a tartalmas gondolatot, az őszinte megrendülést, lelkesültséget is a felkiáltójellel pótolják egyesek. Varjas Endre nem véletlenül azt tartja róla, hogy ez az írásjel „könnyen lelkesedő, érzelgős alkat” (ÉS. 1975. január 25.). Pedig a költőnek abban is igaza van, hogy „ ... a zokogás görcsei / felkiáltójelet sem igényelnek” (Fábri: Mirevaló). Már arról is szóltunk, hogy az írásjeleknek a szövegek hangosításában megvan a maguk külön zenei információs értékük is. Theodor: W. Adorno egyenesen azt állítja, hogy „egyetlen elemében sem olyannyira zeneszerű a nyelv, mint az írásjelekben... A felkiáltójel pl. olyan, akár egy hangtalan cintányérütés, a kérdőjel akár az emelkedő dallamív, a kettőspont, akár a domináns szeptim akkord; és a vessző meg a pontosvessző közti különbséget csak az érezheti igazán, aki érzékeli a többé vagy kevésbé zárt dallamegység eltérő súlyát a zenei formában.” (Vö.: Th. W. Adorno: Írásjelek, Korunk, 1972. 105—108.). Arra meg különösen vigyáznunk kell, hogy a felkiáltójelek hangosításában a hangos megnyilvánuláshoz társuló gesztusformák ne segítsék elő ennek az írásjelnek szinte öncélú eluralkodását a tartalmas mondanivaló felett. 0*0 Befejezésül még egy gondolatot: közleményünkből az is kitűnhetett, hogy az írásjelek nemcsak a szemnek szóló, s az optikai síkban funkcionáló jelzések a felolvasó, az előadó számára, hanem az akusztikai síkban, a hangosításban is feltétlenül irányt mutató jelzéseket, utasításokat közvetítenek. Egyetlen egy írásjel nem vállalhat azonban öncélú retorikai funkciót. Feleslegesen szaporodnak el pl. a gondolatjelek megnyilatkozásainkban, ha éppen az önálló gondolkodásnak semmi jelét nem tapasztaljuk. Természetesen nem a teljesség igényével szóltunk erről a fontos kérdésről. Csak felhívásnak szánjuk dolgozatunkat. A téma igen fontos, s mind a beszédművelés, mind a retorikai ismeretnyújtás szempontjából hasznos feladatot vállalunk és teljesítünk, ha ezt a kérdéskört alaposabban megvizsgáljuk, s a felvetődő kérdésekre sokrétű választ adunk. Bakos József Számítógép a vezetés szolgálatában Az elmúlt évek során egyre szembetűnőbbé vált az alkalmazott technológiák és az ipari tevékenységek irányításának technikai színvonala közötti különbség. A termelési feladatok bonyolultságának növekedésével párhuzamosan nőttek a manuálisan elvégzendő adminisztratív feladatok, ezzel együtt az alkalmazotti létszám. A fokozódó követelményeknek csak a szervezettség növelésével lehet eleget tenni, ami több adat kezelését, előállítását és karbantartását, jobb információellátást követel meg. Hagyományos módszerekkel ma már egyre kevésbé lehet a termelési feladatokat áttekinteni és szinte megoldhatatlan feladat a nagy tömegű adathalmaz gyors, megbízható és pontos kézi feldolgozása. Egyre inkább szükségessé válik tehát a vezetés technológiai színvonalának emelése, az adatkezelés, a rutin- feladatok és a döntések gépesítése, a korszerű információs rendszerek kialakítása. A megalapozottabb döntésekhez szükséges adatok rögzítése, tárolása, feldolgozása és gyors továbbítása a megfelelő felhasználási szintekre ma már nehezen képzelhetők el ügyvitelgépesítés és a számítástechnika eredményeinek felhasználása nélkül. Intenzív fejlődésünk jelenlegi szakaszában a vállalatok
