Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakondi Antal: Számítógép a vezetés szolgálatában
gazdálkodásával és irányításával szemben támasztott fokozott követelmények a gazdaságosság, termelékenység, munkaerő-megtakarítás, kapacitáskihasználás és egyéb kvalitatív mutatók egyre fontosabbá válásával járnak együtt. És ez ugyancsak a termelés folyamatának és irányításának az eddigi módszereknél nagyobb hatékonyságát követeli meg. AZ EDDIGIEKNÉL NAGYOBB HATÉKONYSÁGOT A szervezés alapvetően vezetői funkció, amely komplex rendszerszemléletű tevékenységet kíván. A legfontosabb szervezési feladatok a következők: — az élő- és holtmunkával kapcsolatos belső tartalékok feltárása és kiaknázása, a hatékonyság fokozása: a vállalatok belső mechanizmusának fejlesztése, rendszerbe foglalásuk és zavartalan működésük biztosítása: a gazdasági funkcióknak, döntési szinteknek megfelelő vállalati szervezeti rendszer kialakítása, ügyrendi szabályozása; az információs rendszer korszerűsítése a kor követelményeinek megfelelő szinten: a vállalati tervezési, elszámolási és érdekeltségi rendszer továbbfejlesztése a gazdasági irányítás reformjának megfelelően. Feladat továbbá a piacorientációjú termelési és fejlesztési tevékenységek folyamatainak, szervezeti feltételeinek kialakítása és biztosítása, a termelési tényezők optimalizálása; korunk tudományos eredményeinek, a korszerű technikának rendszeres alkalmazása a termelés folyamatában, a szervezés és vezetés területén egyaránt. E cikk keretében csak a két utóbbi tényezővel kívánok részletesebben foglalkozni és egyben számot adni arról a közel hároméves szervezési munkánkról, amelynek eredményeképpen a Finomszerelvénygyárnál sikerült a számítástechnikai kultúrát megalapoznunk és a termelés tervezésének, a gyártás közvetlen irányításának jobb információellátását biztosítanunk a vállalat Cellatron kis számítógépének segítségével. Az előzetesen végzett szervezési tevékenységek közül legalapvetőbb volt a gépi adatfeldolgozásokhoz elengedhetetlen egységes vállalati kódszámrendszer kialakítása és bevezetése. Ez a munka 1974-ben a rajz-, anyag- és gyártási kódok alkalmazásba vételével kezdődött, de a feldolgozások területének növekedésével folyamatosan tovább bővül, így pl. a gazdálkodási, gyártóeszköz- stb. kódok bevezetésével. Az ezzel kapcsolatos bizonylatszervezési és információszervezési feladatok elvégzése, valamint a darab jegyzékek, anyag- és időnormatívák, s egyéb törzsadatok rendszerezése és gépi adathordozóra — esetünkben lyukszalagra — való rögzítését tették és teszik lehetővé a tulajdonképpeni számítógépes feldolgozások indítását. A vállalat nem rendelkezett gépi adatfeldolgozási múlttal, komoly feladat volt tehát az adatszolgáltatások rendjének, munkafolyamatának szabályozása a gépi technika követelményeinek megfelelően. A számítógép fogadására való felkészülés, az előkészítő munkák végrehajtása önmagukban is a vállalat szervezettségi szintjének javulását eredményezték. További előrelépést biztosít a gépi adatfeldolgozás fokozatos kiterjesztése, az érintett ügyviteli folyamatok átszervezése, új, korszerű módszerek bevezetése mind a tervezés, mind a végrehajtás szintjén, és ezzel együtt a komplex rendszerszemlélet térhódítása vállalatunknál. A Finomszerei vénygyár gyártási profilját meghatározó termékcsaládok — a nagy sorozatban gyártott motorkompresszorok és olaj szabályozók, illetve az egyedi és kis sorozatgyártású pneumatikagyártmányok — közül elsőként a vállalat termelési értékének felét kitevő pneumatikus elemek számítógépes programozását valósítottuk meg. A pneumatikus termékekre a széles gyártmányskála —- több mint 600 típus —, nagyszámú és változó tömegszerűséggel gyártandó alkatrészféleség, a jelentős bel- és külföldi kooperációs alkatrészhányad, továbbá a tág vevőkör és az erős piaci orientáltság a jellemző. Mindez rugalmas gyártási rendszert követel meg, amely képes az állandóan változó piaci igényeket minimális átfutási időkkel kielégíteni. A vállalatra — így a pneumatikaüzemre is — korábban a nagy sorozatgyártás volt a jellemző. A profil- váltás, a kis sorozatgyártásra való áttérés az üzem komplex átszervezését igényelte. Az alkatrészcentrikus termelésszervezési elvekből kiindulva első lépésként az alkatrészek geometriai és technológiai jellemzőik szerinti csoportosítására, majd az ennek megfelelő célszerűbb műhely- és gépelrendezések végrehajtására, gyártósorok, ciklusok kialakítására, a csoporttechnológiák bevezetésére került sor. Fontos szempont volt az anyagmozgatási utak minimalizálása. A ciklusok kiszolgálására, munkaadagolására, a műveletközi anyagmozgatás gépesítésére szekrényes konvejor szolgál, s ez egyben a gyors átfutást is biztosítja. A támponti minőségellenőrzés kiépítésével az alkatrészek minősítése a megmunkálóhely közelében történik, ezzel a meó tevékenysége is a gyártási folyamat szerves részévé vált. A pneumatikaüzem komplex átszervezése, a piac orientált gyártási rendszer hatékony működtetése a termelésprogramozás addigi gyakorlatának felülvizsgálatát, új módszerek bevezetését tette szükségessé. A termelés irányításához és programozásához nélkülözhetetlen, nagy mennyiségű manuális számolási munkák gépesítésére számítógépes programrendszer szolgál. A számítógépen történő adatfeldolgozás lehetővé teszi a bruttó szükségletek és a termelés feltételeinek tervezését, időben történő biztosítását, a gyártáselőkészítés, az operatív termelésirányítás magasabb szintre emelését. A SZÁMÍTÓGÉPES TERVEZÉSI RENDSZER A számítógépes termelésprogramozás alapja a készáruprogram és az alkatrészgyártási program különválasztása, továbbá az alkatrészek „kis értékű” és „nagy értékű” osztályba sorolása, amely egyúttal a helyes készletarányok kialakítását és a megfelelő készletgazdálkodást is szolgálta. Korábban a készáruprogram teljesítése érdekében az üzem biztonságos szereldei raktárkészletre törekedett, ami az alkatrészgyártás „túlprogramozásá- val” járt. Minthogy a készletszintek behatároltak, ez csak az alapanyagkészlet rovására történhetett, ennek következtében a forgácsoló ciklusok anyaghiánnyal küszködtek. Emellett a piaci igényváltozások következtében gyakran kellett egy-egy típus gyártására ráállni, s ez az amúgy is kis darabszámú sorozatok további szétaprózásához vezetett. A felmérésből kiderült, hogy a forgácsolt alkatrészek szűkített önköltségének és normaóraigényének mintegy 70 százalékát kitevő „nagy értékű” alkatrészekből nem célszerű készletet tartani. Ide tartoznak a löket- hossz, feszültség és egyéb jellemzők alapján változó méretű alkatrészek, amelyek a konkrét rendelésadatok alapján kerülnek legyártásra. Minthogy alakilag megegyező alkatrészekről van szó, így zárt gyártósorokon, kis átálr lásokkal folyamatos gyártás valósítható meg. A pneumatikus alkatrészek 75—80 százaléka a „kis 60
