Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Városváróban Hevesen
tévedek, mintha a Hunyadi utcát említették volna. S piac helyett vásárcsarnokot ! 4. 1886-ban Hevesen 1103 tanköteles gyerekből 679 járt iskolába. Egy tanítóra átlagosan 103 tanuló esett. A Horthy-rendszerben csak felekezeti elemi iskola működött Hevesen. A katolikus egyház 8, a református s az izraelita egyház 1—1 iskolát tartott fenn. Volt ismétlő, iparitanuló s 1926- tól polgári leányiskola. 3 általános, 1 körzeti, 1 — a cigány tanulók részére — kisegítő s zeneiskolával az alapfokú oktatás megoldott, kivált úgy, hogy 1974. szeptemberétől a körzeti általános iskola mellett egy 150 férőhelyes diákotthont is fenntartanak a tanyai gyermekek elhelyezésére. Bizonyára nagy sérelme volt Hevesnek — erre nemrégiben hasonló példát láttam más vidéken, s ott is az volt —, hogy a mezőgazdasági technikumot 1963-ban Egerbe helyezték át. Innen, a szőlő, a gyümölcs, a szántóföldi zöldségtermesztés honából. Hogy a „helyette” működő szak- munkáskéző iskola ezt mennyiben pótolja, nem tudom. Talán nem oktalanul, ide kívánkozik a hivatalos megállapítás: az iparitanuló-képzés rossz. A nagyközség kulturális gócpont jellegét 1966 óta 4 párhuzamos osztállyal működő gimnáziuma adja meg. A 300 körüli tanulónak azonban több mint fele vidéki, aki bejárni kényszerül. Elodázhatatlanul szükség lenne hát egy középiskolai diákotthonra is. Eleget taposnak érte, ahogy hallom. No és a legkisebbek? A mindkét nembeli dolgozó szülőknek elég gondot okoz az apróságok elhelyezése, helyesebben az elhelyezés lehetetlensége: a 3 óvoda 2:25 férőhelyére ugyanis 552 óvodaköteles gyermek jut. Az iskolán kívüli művelődés ügye. A Művelődési Központ házának stílusmegoldása, kivitelezése — kisebb méretekben — erősen emlékeztet a le- ninvárosira. 450 férőhelyes színház- termében van a mozi, de tájolnak itt vidéki színházak is, ahogy az utcai hirdetőoszlopok plakátjain látom, leggyakrabban a szolnoki Szigligeti Színház. S e fölfedezéssel egyidejűleg egy másik: az Örkény-darab bemutatását közlő színlapokon az előadás időpontja kitöltetlen. A kíváncsiságtól űzetve végignézem az oszlopokat, talán négyet is: nem az eső mosta le az írást, annak legalább enyhe foltja maradna, nem, itt a dátum beírására hagyott rovat kitöltetlen. Szóvá teszem, nem, ezt eddig nem vették észre. Az előadás szervezéséért felelős személyek ily nagyfokú nemtörődömsége is lehetséges? Igen. Grúz János könyve szerint 1964- ben 6 színjátszó, 7 tánccsoport és 3 énekkar működött. A könyv szerint már ekkor sem működött a különben nagy hírű cigányegyüttes, ahogy olvasom: „ ... az együttes további működtetésébe a szervezők, irányítók belefáradtak, így az együttes feloszlott.” Hát igen... S a 64-es öntevékeny csoportok? Itt is a belefá- radás? Bizonyára. A 6 színjátszó csoport 3 irodalmi színpaddá, a 7 tánccsoport a Háziipari Szövetkezetben működő 1-re, a 3 énekkar egyre, a kitűnő pedagógus énekkarra zsugorodott. A produkciók elmaradása a kisebbik baj, valóban a televízióban különbek láthatók, a nagyobb: egyre inkább befelé forduló életünk kórsága ellen voltak jó gyógyszerek ezek a kis közösségek. Hogy ez országos jelenség? Tudom. A járási—nagyközségi könyvtár könyvállománya 22 ezer körül van, évente 85 ezer forintot fordítanak az állomány gyarapítására. Egy szakfelügyeleti vizsgálat megállapítása szerint: „Hevesen csak 60 folyóirat/éíe- ségre (aláhúzás tőlem — K. Gy.) fizetnek elő.” Bizonyos, hogy többre is lenne igény? Esetleg az előfizetettek helyett másokra. S az olvasók tényleges száma vajon mire kötelezhetné okszerűen a fenntartó szervet a je- lenlegin túl? A szakfelügyeleti vizsgálat, igaz, elsősorban a járás községeinek olvasói létszámát elemezve, így sommáz: „Az olvasók nyilvántartásából megállapítható, hogy sok családnak szinte minden tagját beírják. Miután ezek azonban könyvet nem kölcsönöznek, ez csak a statisztikai adatok indokolatlan megszépítéséhez vezet.” Kérkedő demonstráció? Nem, értelmes és értékes világ elé tárulkozás volt a Hevesi Napok tartása. 1964- ben rendezték meg az elsőt, azzal, hogy öt évenként megismétlik. Meg is ismételték egyszer, 69-ben. Aztán az esedékes 74-ről tovább csúszott. Az ez évi döntés: jövőre mindenképp sor kerül majd rá. Hogy „jót is mondjunk”: ez év novemberétől múzeuma, szerényebben fogalmazva: helytörténeti kiállító terme lesz Hevesnek. Hegedűs Béla bácsi ül egyelőre a hirtelenében föl sem mérhető mennyiségű és értékű régészeti, néprajzi anyaghalmaz fölött. Ahol egyébként más is akad. Találomra kihúzok egy ósdi könyvet: Vörösmarty Mihály verseinek 1847-es kiadása. Negyvenezer forinttal a jó ügy segítségére sietve, már elkészült a kiállítóterem, indulhat a rendezés. A vert falú, alap nélküli s a maguk vetette vályogból épült házak — a hajdani uralkodó típus — eltűnőben. Emlékeztetőül? —: akadnak még földbesüppedt, zsupfeledes viskók, nemegyszer épp az új „paloták” tő- szomszédságában ma is Hevesen. Akkor a tbc, csecsemő- és gyermekhalandóság szedte áldozatait. Két hatósági és hat magánorvos eléldegélt belőle. A régi betegségek tűntén, helyükre újak jöttek — még fokozottabb a betegellátás. Van rendelőintézet 10 szakorvossal, 30 ágyas szülőotthon, egészségház, 25 férőhelyes öregek napközi otthona, 45 férőhelyes bölcsőde, 2 új körzeti orvosi rendelő, a nagyobb üzemekben üzemi orvos, jó a védőnői, betegápolói ellátás. Gyógyszertáráról már szóltunk. De. . . Pénz és jelentkezés hiányában a fog- és gyermekszakorvosi állást nem tudják betölteni, a tíz kocsis mentőállomás átadását az első félévre ütemezték, most ütemezték át a másodikra. A hevesin túl egy csomó országos példa nyomán: nem lehetne a tervezéseknél anyagi erőforrásainkat, s azt a bizonyos kivitelező kapacitást valósan venni figyelembe? ★ Valóban irodalmi igényű riportjaiban — örök időkre példát mutatva minden tollforgató számára — Móricz Zsigmond Kecskeméten vagy Hódmezővásárhelyen tűnődött el a harmincas években az alföldi sok jó hő vízen: egyre-másra buktak elő a földből, artézi kutak fúrása közben. Zsiga bácsi persze elsősorban nem a fürdőzési lehetőségekre gondolt a termálvizek láttán, gyakorlatiasabban nézte: hogyan lehetne azokat a belterjes mezőgazdaság szolgálatába állítani. Nos, ilyen termálvízből — annyi között — Hevesnek is jutott. A kalciumot, vasat, jodidot, brómot, mangánt tartalmazó vize, legjobb teljesítése idején percenként 1300 litert adott. A 45 °C-os hővíz némi okkal bekerült a községfejlesztési tervbe, amolyan ígérvényként: „Nagyközségünket természeti adottságai alkalmassá teszik arra, hogy gyógyfürdőközponttá válhassék.” Hivatalos visszaigazolása e reményeknek késik: gyógyvízzé az Egészségügyi Minisztérium ezideig nem nyilvánította, ennél is nagyobb baj azonban, hogy a kút vízhozama egyre csökken. Üj fúráshoz, új csőberendezéshez milliók kellenének ... Pillanatnyilag egy gyógy- s egy nagyobb 23
