Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Városváróban Hevesen
méretű strandmedencében lubickolhatunk. 25 kádas zártrendszerű fürdője ősztől tavaszig, nyárig megoldja a lakosság tisztálkodási gondjait mindenképp. Terv van persze: 200 ágyas kórház, fedett, s egy, a jelenleginél nagyobb strandmedence létesítése. „A fürdőfejlesztésben nincs előrelépés” — olvashatjuk egy beszámolóban s ez nem a jó hevesiek szívósságán múlik. Az SZTK rendelőintézet sebészeti, reumatológiai, nőgyógyászati szakrendelése háromhetes időtartammal javasolja a fürdő használatát. És tartatnak is ilyen betegeikkel kúrát. Kartonjaikon folyamatosan vezetik az állapotváltozást, s ez szinte egyértelmű egészség javulást mutat. Eddig a hővíz 219 főn igazolt vissza gyógyulást. A fürdő jövője? Ez az, amit senki sem tud és nem is tudhat. Móricz Zsigmond szellemének kíváncsiság-kielégítésére: A Nagyközségi Tanács kertészeti üzeme a hővizet szépen hasznosítja... ★ Grúz János könyvében nem kevesebb, mint öt hevesi lap fotókópiáját közli. Ezek: Heves és Vidéke, Hevesi Járás, Hevesi Lapok, Hevesi Közlöny. Volt egy kézzel írott, kézi sajtón sokszorosított napilapja is a községnek. A Heves — ez volt a címe — 1892. június 19-én jelentette meg 2. számát, rejtély, több jelent-e meg belőle. Természetesen nem ez a fontos, hanem e tény kultúrhistóriai jelentősége. A hetilapok — különbözőképpen csoportosítva — a politikai, társadalmi, gazdasági, szépirodalmi megjelölést viselték a cím alatt. A leghosz- szabb életű minden bizonnyal az elsőként említett Heves és Vidéke volt, a helybeli plébános, Buczkó János szerkesztette. Az Országos Magyar Sajtókamara 1934-es évkönyve szerint ekkor már XVI. évfolyamát „taposta”. Hol volt a nyomda? Nem tudják. Volt igény e hetilapok megjelentetésére? Ma már tisztázhatat- lan. Ha krajcárokba, fillérekbe került is, legfeljebb az olvasókörökben juthatott el a szélesebb rétegekhez. A lappéldányok ismerete nélkül nehéz lenne tartalmukról, irányzatukról képet alkotni. Az bizonyos, minden soruk az uralkodó osztályok céljait szolgálta, így volt egyebütt is. A valót írta? Az igazat? (József Attila óta tudjuk, a kettő mennyire nem azonos.) Aligha. A követelmény pedig eziránt örökérvényű. Ennek kapcsán? Igen: a megyei napilap július 11-i száma — mutatják — a nagyközségi tanács elnökének tájékoztatásaként közli: „Már az idén kapott aszfaltburkolatot egy háromkilométeres Gyöngyös felé vezető szakasz”. Nem kapott. Csak fog kapni. S a nagyközségbe sok példányban járó újság olvasói a tanácselnök igaztalan tájékoztatására gondolnak, nem pedig a robotos újságírói munka „bakijára”. 5. A közrend és közbiztonság helyzetéről készített rendőrkapitánysági beszámoló szerint Heves nagyközségben 1974-ben 71, 1975-ben 101 bűnügyben kellett nyomozást lefolytatni. A közösségi élet alakulását figyelembe véve, az sem közömbös: első helyen a vagyon elleni bűncselekmények állnak, majd — mintegy a korváltozás érzékeltetésére — az ittas vezetésből származó testi sértések. Magas a „személyek javai elleni lopások” száma (1974-ben 27, 75-ben 41!). Itt a kerékpárlopás vezet. Ennél alacsonyabb viszont a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma, igaz, a növekvő tendencia itt is megvan (1974-ben 14, 75-ben 22). Államellenes bűncselekmény évek óta nem volt. „Sikerült megfékezni a dekorációk rongálását” — olvashatjuk a jelentésben. Majd: „Az erőszakos cselekményeknél — garázdaság, testi sértés, verekedés — a vélt vagy valódi sérelem ittas állapotban való tisztázása, mértéktelen alkoholfogyasztás, esetenként a feltűnési vágy a kiváltó ok.” Viszonylag magas a fiatalkorú bűnözők száma, ezen belül a cigánylakosság számaránya. Az 1974-ben az eljárás alá vont 30 fiatalkorúból 23, 1975-ben a 35-ből 27 volt cigány származású. Itt jegyezzük meg, hogy a nagyközség összlakosságának tíz százaléka cigány származású, s e számarány nem csekély tehertétele a közösségi élet egészséges ütemű fejlődésének, államigazgatási ügyintézésnek. „Nem jellemző” Hevesre a csoportos, galeri bűnözés. Mondhatnók: a városiasodásnak — szerencsére — még nincsenek ilyen „mutatói”. A helyes egyensúlyi állapot érzékeltetésére: Heves józan, szorgos, beosztó polgárai uralják a terepet, Grúz János könyve írásának idején a lakosság takarékbetét-állománya 1,5 —2 millió Ft volt, 1976. májusában — telefonon megérdeklődjük — 88 millió. Gyűjtenek lakásra, bútorra, gépkocsira, esetleg közelebbi terv nélkül, csak „félretéve” a megtakarít- hatóból. ★ A Horthy-korszakban ellenzéki politikai tömörülésként erős volt itt a Független Kisgazdapárt. Az ellenzéki politizálás eleve föltételez bizonyos fokú közösségi életet, a minél gyakoribb személyes, emberi érintkezés lehetőségét. Ebből az időből hirtelenében 11 egyesületfélét számlálnak össze. S ezek nem csak formálisan működtek. Országos gond — túl Hevesen — alig vannak lehetőségeink, ahol a nem azonos foglalkozást űzők találkozhatnának egy kis eszmecserére. E gondolat jegyében szóltunk az öntevékeny művészeti csoportok számának, működésének visszaeséséről itt Hevesen. Az üzemi klubok a szaktársaké, a pinceklubok az ifjúságé. A presszók és italboltok mindenkiéi ugyan, de, kivált az utóbbiról, határozottan negatív előjellel hadd szóljunk majd később. Maradna a bál, de ez is „csak fiataloknak” és a sport. (Komoly helyi kezdeményezés, hogy a kisebb sportot űző csoportokat egységes egyesületbe vonták össze, s a patronáló vállalatok, szövetkezetek évi négyszázezer forintos támogatást biztosítanak részére. A drukkerhadat leszámítva, a sport is a fiatalok ügye. És más nincs. ★ „Sok visszaélés volt adóval, beszolgáltatással az ötvenes években”. Ismét idézet egy helyi számadásféléből. Nem múlik el nyomtalanul egy település életéből az effajta megpróbáltatás. Sokféle hatások kereszttüzében fejlődik a társadalom, nem egyszer nyomon követhetetlenül. A kialakult képletet látjuk csupán, a mögötte megbúvó erőket kevésbé. Beszélgető kaleidoszkópunkban a hely szülötte, beszármazott, kétkezi dolgozó, nyugdíjas, értelmiségi egy- beálló szavai a hevesi ember profilját ilyennek mutatják: „A hevesi nép alakítható, nevelhető, szorgalmas.” „A múltból hozott teherként sokszor önző, /wrótermészetű, perlekedésre hajlamos, testvér testvér ellen bíróságnál keres igazságot pár centi portaföldért.” „A község fejlődését az idősebb generáció nem segíti, inkább csak szemléli, kritikai megjegyzésektől sem tartózkodva, de törvénytisztelő, az állami terheket viseli. Az öregeknél jó az adófizető morál, az ifjúságnál fordítva. A fiatalok a társadalmi munkában szívesen részt vesznek, de a vízdíj, adó befizetését elmulasztják, számlájukon előszeretettel a „követel” oldalt hangsúlyozzák”. „Még a fiatalokhoz: Ha lakást kérnek, s nem kaphatnak, odavágják: X 24