Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kriszten György: A mátraalji borvidék múltja és jelene
nyomórészt korszerűen telepítettek és gépi művelésre alkalmasak. Az ország területén sehol sem látni egy tömegben ennyi korszerű nagyüzemi telepítést, mint a Mátraalján. A környék termelőszövetkezeteinek fő jövedelmi forrása ma is a szőlészet és borászat. A szövetkezetek gazdálkodásának eredményeiről sok szépet és jót lehetne írni, de ehhez egy külön tanulmányra lenne szükség. A szőlőtermesztés területén kiemelkedik a nagyrédei Szőlőskert Tsz. A szépen kezelt ültetvényeik mellett itt a legmodernebb a szőlőoltvány- termesztés. Üj előhajtató üzemük az impozáns méretű hűtőház közelében épült fel, ami óriási előny. Az oltvány- termesztéshez szükséges nemes vesszőt ma már nem földvermekben és pincékben tárolják, hanem fóliába csomagolják és hűtőkamrákban tárolják. Ugyancsak hűtőházban tárolják az oltványokat előhajtatás előtt és után is. Az évente előállított mintegy hárommillió oltványból külföldre is sok jut. Nem lenne teljes képünk a Mátra aljáról, ha a sok szép eredmény mellett nem emlékeznénk meg néhány gondról is. A régi híres csemegeszőlő-termesztés erősen visszafejlődött. Az új, modern szőlők telepítésénél nem feledkeztek meg ugyan a Chasselasról. Gyöngyöspatán és Gyöngyöstarján ban, ahol a csemegeszőlőnek nagy hagyományai vannak, nagy kiterjedésű ültetvényeket létesítettek, de ezek termését ma már inkább bornak dolgozzák fel. Nem áll rendelkezésre a csemegeszőlő szedéséhez szükséges munkaerő, ezenkívül az elmúlt évek folyamán kedvezőtlenek voltak az értékesítés feltételei is. A csemegeszőlő termesztésében ma már szinte kizárólag csak a belföldi piac ellátására gondolhatunk. Külföldön a Ch.asselassel egyszerre jelenik meg a piacon a Dél-Bulgáriában és Dél-Ölaszországban termő Afuz Ali. A küllemre rendkívül tetszetős, nagy fürtű áruval szemben a jó ízű, de kevésbé mutatós Chasselas nem versenyképes. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a termelő- szövetkezetekben egyre fogy és öregszik a munkaerő. A szakmunkásképző iskolák gyakorlatilag nemhogy segítenék a mezőgazdasági üzemeket, hanem fokozzák a munkaerő elvándorlását. Az ott végző fiataloknak 80 százaléka országos átlagban nem tér vissza a mezőgazdaságba. A szakmunkásképzést előnyösebb lenne az üzemeken belül megoldani, mint a távoli iskolákban. A mátraalji borvidéken igen sok korszerűtlen, kiöregedett szőlőültetvény volt. Kivágásuk mindenképpen előnyös, különös tekintettel arra, hogy sok bennük a direkttermő is. Az ültetvényeket újakkal kell pótolni, de ez az utóbbi években nem megy kellő intenzitással. Bármilyen örvendetes tény, hogy az öreg szőlők felszámolásával javul a munka termelékenysége a termelőszövetkezetekben, a jelenlegi termésmennyiségek fenntartására népgazdasági szempontból nagy szükség van. A világ bortermelésének Magyarország alig az 1,6—1,7 százalékát adja, a világ borkereskedelmének forgalmában viszont 3—3,5 százalékkal részesedik. A 30-as években évi 200—300 ezer hl bort exportálunk. A 3,8—4 millió hektoliter belső fogyasztás mellett ma már több mint egymillió hektolitert viszünk ki. 1971-ben 1,1 millió hektolitert exportáltunk, az 1974-es termelésből viszont 2 milliót. Ez az összes mezőgazdasági kivitel 8 százaléka. Ehhez foghatóan jelentős exportaránnyal a mezőgazdaság egyetlen ágazata sem rendelkezik. A kivitel döntő többségét a minőségi bor képezi. Nagy szükség lenne tehát a jövőben is a mátraalji nagyüzemi szőlőkben termelt folyékony aranyra. Ám még 1965-ben a mátraalji szőlőültetvények területe 11 629 ha. volt, 1971-ben 8473 ha, 1976-ban ez már csak 7226,5 ha. Remélhetőleg hamarosan sor kerül a szőlőtelepítési beruházások erőteljesebb ösztönzésére. Az átlagtermés ugyan állandóan növekszik, de félő, hogy a területcsökkenést nem tudja ellensúlyozni. A jövő kialakításának egyik útja az állami és a szövetkezeti szektor együttműködése. A Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság termelési rendszeréhez több szövetkezet csatlakozott. Ilyenformán lehetőség nyílik a bortermés közös palackozására, a szőlőtermés közös feldolgozására és a laboratóriumi vizsgálatok alapján történő műtrágyázásra. Egy modern, nagy palackozó és szőlő- feldolgozó, továbbá drága felszerelésekkel ellátott laboratórium létrehozására és fenntartására külön-külön nem lenne lehetőség. Hasonló együttműködés alakult ki a Magyar Állami Pincegazdaság és több termelőszövetkezet között. A korszerű növényvédő helikopterek sem üzemeltethetők gazdaságosan egy-egy üzemben. A GYÖNGYÖSI FŐISKOLA A MÁTRAALJA JELENE ÉS JÖVÖJE Gyöngyösön 1962 óta képeznek felsőfokú végzettségű szőlész szakembereket. Nincs olyan termelőszövetkezet a borvidéken, amelyben ennek a főiskolának nappali, vagy levelező tagozatán végzett diákjai ne tevékenykednének. Ennek rendkívül nagy jelentősége van a termelés szempontjából, mert a mai szőlészkedés egészen más, mint a régi volt. Bármennyire is értenek a régi szőlősgazdák a mesterségükhöz, az új ismereteket eléggé nehezen fogadják be. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozó szakemberek igen jól el tudnak igazodni a napi feladatok megoldásában és következő néhány év termelésfejlesztésében. A modern mezőgazdaság azonban nem elégedhet meg ennyivel. Hosszú távú fejlesztésre is szükség van, másrészt az egyre bonyolultabb termesztési eljárások váratlan helyzeteket is teremtenek. Ilyen volt az 1973. évi tőkepusztulás. Az ilyen kérdések megoldására a napi gondok mellett a legjobban képzett üzemi szakember sem vállalkozhat. Itt egy más típusú felkészültséget kívánó tevékenységre van szükség; a kutatásra. Szerencsésnek mondhatja magát az a termőtáj, ahol kísérleti tevékenységet folytatnak, mert ott elsőkézből kapják az eredményeket. Az oktatási feladat ellátása mellett a gyöngyösi főiskola tanárai tudományos kutatómunkát is végeznek. Ennek a tevékenységnek a természetéből adódóan az eredmények sem születnek máról holnapra, nélküle azonban egy termesztési ágazat fejlődése nem képzelhető el. A főiskola oktatói évek óta szívós, kitartó munkát fejtenék ki, melynek gyümölcsei egyre jobban kezdenek beérni. Komoly segítséget nyújtottak a különböző termelő- szövetkezetek fejlesztési terveinek kidolgozásánál, továbbá a külszíni fejtés utáni rekultiváció megvalósításánál. A jövő szőlőtermesztését csak úgy tudjuk biztosítani, ha egyre jobb minőségű szaporítóanyagot adunk az üzemeknek. Az elkövetkező években a főiskola tervékeny- sége ezen a téren is közvetlenül fogja segíteni az üzemeket. Elszaporítás alatt van az Ottonel muskotály és a Rizlingszilváni helyben szelektált több értékes változata. A távolabbi területek szőlőnemesítő műhelyeinek ígéretes anyagát is kipróbálták a mátraalji borvidéken. A munka méreteire jellemző, hogy a szőlészeti adatokon kívül több mint ezer borbírálati lapot kellett kiértékelni. A fáradozás azonban nem volt hiábavaló. Két, eddig nem ismert fajtából már 0,8—0,8 ha-os törzstelepet létesítet46
