Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 1. szám

I .. Iniciálé Az ötödik évfolyam első számát tartja ikezében az olvasó. Nem öt­éves, hanem ötödik éves még, vagy már a Hevesi Szemle, Heves megye közművelődési folyóirata. Ötödik esz­tendeje kísérli meg, hogy mind szo­rosabb és mind számosabb tagból álló szerzői gárdát sorakoztasson fel önmaga köré. A megye szellemi éle­tének kovásza kívánt és kíván ma­radni továbbra is folyóiratunk, még akkor is, ha a szerkesztői botlások miatt néha „keletien” kenyér is ke­rül az olvasóhoz a joggal elvárható foszlós szellemi kalács helyett. Az elmúlt esztendő négyszer 64 oldalán több mint száz szerző több mint száz alkotása — versek, tanulmányok, no­vellák, riportok, grafikák, recenziók stb. — jelent meg, mintegy igazolva is ezzel azt az eredendő elképzelésün­ket: bőven van szellemi tartalék, ki nem mondott, meg nem fogalmazott gondolat ebben a megyében, vagy ehhez a megyéhez kötődötten is. Visszagondolva az elmúlt eszten­dő, az 1976. év számaira, a megjelent írásokra és arra a mind inkább és egyre örvendetesebben megnyilvá­nuló igényre, amely a Szemlét egy­részt mint olvasó, másrészt mint szer­ző figyelemmel kíséri, bízvást ki le­het mondani: a szellemi tartalékok morzsáihoz, ha eljutottunk csak a négy esztendő alatt. A feladat tehát önmagából és önmagától adott: még többet tenni az olvasóért, még na­'■ \r V ; V gyobb lehetőséget biztosítani a szer­zőknek. Az elmúlt év végén a Heves me­gyei párt-végrehajtóbizottság széles vita keretében tárgyalta meg, ho­gyan sikerült megvalósítani, mit si­került valóra váltani egy még 1974- ben, a megyei pártbizottság által a közművelődés-politikára hozott hatá­rozatból. E vita keretében fogalma­zódott meg többek között az a meg­állapítás is, miszerint: „A Hevesi Szemle indításával az irodalomszer­vező munka is gazdagodott megyénk­ben, de — tette hozzá teljes joggal a megállapítás — még nem tudott a folyóirat a kulturális, a közművelő­dési és a társadalompolitika tekinte­tében valóságos vitafórummá válni.” Tehát erősítenünk kell az irodalom- szervező munkánkat, jobban és szé­lesebben szolgálni a közművelődés­politikát általában is, ezen belül pe­dig különösen a társadalompolitika legfontosabb és legaktuálisabb gond­jainak megoldását. Többek között. Mert jó szolgálatot tehet és kíván is tenni a Hevesi Szemle a képzőmű­vészetnek, az egyes elméleti kérdések felvetésén túl azok világos és egyér­telmű magyarázatával — általában is a közgondolkodás szocialista for­málásának. Oldalakat lehetne meg­tölteni csak azoknak a feladatoknak a megfogalmazásával, amelyek szám­ról számra, megjelenésről megjele­nésre ott követelik helyüket a fo­lyóirat hasábjain. A terjedelem és a megjelenésszám azonban — legalább is egyelőre — a jelenlegi formájában adott: úgy kell mindent szolgálnunk, hogy a leglényegesebbek kerüljenek az olvasók elé. Nem könnyű munka ez, de igen örömteli. Közelebb akarjuk vinni a szerzőt az olvasóhoz, a megfogalma­zott gondolatot a befogadóhoz. Aki kézbe veszi első számunkat az 1977-i, az ötödik évfolyamból, nyil­vánvalóan észrevette, hogy bizonyos változtatásokat hajtottunk végre a lap külső megjelenésében, — éppen az imént említett ok jó szolgálata miatt. Megőrizve az immár hagyo­mánnyá vált négy esztendős formá­tumot, azt meg is újítottuk egyben. Színesebb, oldottabb borítót tervez­tünk, a folyóirat belső tükrét is át­szerveztük és a betűtípust is „köze­lítettük” a jó olvashatóság igényéhez. Hisszük, hogy mindezek a törek­vések egyetértéssel találkoznak olva­sóink körében, akiknek e téren is, más területen is szívesen vesszük ta­nácsaikat, kritikai észrevételeiket éppen úgy, mint közérdeklődésre számot tartó írásaikat. Folyóiratunk első száma a „már­cius”-t hordozza dátumnak: ez már a tavasz. Az új esztendő, az 1977. év új tavasza. Bízunk benne, bízzunk benne, hogy mire újból a december­hez érünk, ismét jó aratásról szá­molhatunk be mind valamennyien — egymásnak. Ránk is fér a jó „ara­tás”, hiszen bár az elmúlt esztendő­ben végzett munkánkat siker koro­názta, de nemcsak a siker ízét hoz­tuk magunkkal át erre az esztendőre, de a gondok keserűségét is az ínyün­kön. Amit az időjárás, a külgazdasá­gi okok és nem utolsó sorban saját munkánk fogyatékosságai miatt a múlt évben elvégezni nem tudtunk, azt meg kell tennünk pótlólag ebben az esztendőben. Nem két évet kell végeznünk egy év alatt — erről szó sincs —, de a múlt év maradékát, a gazdasági élet — és a szellemi is! — számos területén most kell és nekünk kell bepótolni. Az idei évfolyam első száma tehát olyan időszakban kerül az olvasó kezé­be, amikor már a hivatalos összegezé­sek, s nem utolsósorban önmagunk számvetése, többé-kevésbé már is­mert és ugyancsak többé-kevésbé már a múlté. Mégsem érezzük, hogy megkéstünk volna az emlékeztetővel, mert tennivalóinkra nemcsak vissza, de előre tekintve is jó és helyes em­lékeztetni. Áprilisban ünnepeljük hazánk fel- szabadulásának 32. évfordulóját, nem látványos csinnadrattával, ha­nem e nem kerek dátumhoz méltó szerénységgel. Ám ez a szerénység legfeljebb a külsőségekre vonatkozik csak és a legkevésbé sem emlékeink­re és emlékezetünkre, és még annál is kevésbé azokra a feladatokra, ame­lyeket elvégezvén, igazi emléket állí­tunk ennek az évfordulónak. A He­vesi Szemle V. évfolyamának első száma, amikor új köntösben, belső szerkezeti változásaival kerül az ol­vasók kezébe, mintegy jelezni kíván­ja önmaga — remélhetőleg valós — előrelépésével, hogy korunk, környe­zetünk, társadalmunk is előbbre lép. Évről évre, ünnepről ünnepre, öt­éves tervről ötéves tervre. Köszöntjük az olvasót ebben az új esztendőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom