Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám
I .. Iniciálé Az ötödik évfolyam első számát tartja ikezében az olvasó. Nem ötéves, hanem ötödik éves még, vagy már a Hevesi Szemle, Heves megye közművelődési folyóirata. Ötödik esztendeje kísérli meg, hogy mind szorosabb és mind számosabb tagból álló szerzői gárdát sorakoztasson fel önmaga köré. A megye szellemi életének kovásza kívánt és kíván maradni továbbra is folyóiratunk, még akkor is, ha a szerkesztői botlások miatt néha „keletien” kenyér is kerül az olvasóhoz a joggal elvárható foszlós szellemi kalács helyett. Az elmúlt esztendő négyszer 64 oldalán több mint száz szerző több mint száz alkotása — versek, tanulmányok, novellák, riportok, grafikák, recenziók stb. — jelent meg, mintegy igazolva is ezzel azt az eredendő elképzelésünket: bőven van szellemi tartalék, ki nem mondott, meg nem fogalmazott gondolat ebben a megyében, vagy ehhez a megyéhez kötődötten is. Visszagondolva az elmúlt esztendő, az 1976. év számaira, a megjelent írásokra és arra a mind inkább és egyre örvendetesebben megnyilvánuló igényre, amely a Szemlét egyrészt mint olvasó, másrészt mint szerző figyelemmel kíséri, bízvást ki lehet mondani: a szellemi tartalékok morzsáihoz, ha eljutottunk csak a négy esztendő alatt. A feladat tehát önmagából és önmagától adott: még többet tenni az olvasóért, még na'■ \r V ; V gyobb lehetőséget biztosítani a szerzőknek. Az elmúlt év végén a Heves megyei párt-végrehajtóbizottság széles vita keretében tárgyalta meg, hogyan sikerült megvalósítani, mit sikerült valóra váltani egy még 1974- ben, a megyei pártbizottság által a közművelődés-politikára hozott határozatból. E vita keretében fogalmazódott meg többek között az a megállapítás is, miszerint: „A Hevesi Szemle indításával az irodalomszervező munka is gazdagodott megyénkben, de — tette hozzá teljes joggal a megállapítás — még nem tudott a folyóirat a kulturális, a közművelődési és a társadalompolitika tekintetében valóságos vitafórummá válni.” Tehát erősítenünk kell az irodalom- szervező munkánkat, jobban és szélesebben szolgálni a közművelődéspolitikát általában is, ezen belül pedig különösen a társadalompolitika legfontosabb és legaktuálisabb gondjainak megoldását. Többek között. Mert jó szolgálatot tehet és kíván is tenni a Hevesi Szemle a képzőművészetnek, az egyes elméleti kérdések felvetésén túl azok világos és egyértelmű magyarázatával — általában is a közgondolkodás szocialista formálásának. Oldalakat lehetne megtölteni csak azoknak a feladatoknak a megfogalmazásával, amelyek számról számra, megjelenésről megjelenésre ott követelik helyüket a folyóirat hasábjain. A terjedelem és a megjelenésszám azonban — legalább is egyelőre — a jelenlegi formájában adott: úgy kell mindent szolgálnunk, hogy a leglényegesebbek kerüljenek az olvasók elé. Nem könnyű munka ez, de igen örömteli. Közelebb akarjuk vinni a szerzőt az olvasóhoz, a megfogalmazott gondolatot a befogadóhoz. Aki kézbe veszi első számunkat az 1977-i, az ötödik évfolyamból, nyilvánvalóan észrevette, hogy bizonyos változtatásokat hajtottunk végre a lap külső megjelenésében, — éppen az imént említett ok jó szolgálata miatt. Megőrizve az immár hagyománnyá vált négy esztendős formátumot, azt meg is újítottuk egyben. Színesebb, oldottabb borítót terveztünk, a folyóirat belső tükrét is átszerveztük és a betűtípust is „közelítettük” a jó olvashatóság igényéhez. Hisszük, hogy mindezek a törekvések egyetértéssel találkoznak olvasóink körében, akiknek e téren is, más területen is szívesen vesszük tanácsaikat, kritikai észrevételeiket éppen úgy, mint közérdeklődésre számot tartó írásaikat. Folyóiratunk első száma a „március”-t hordozza dátumnak: ez már a tavasz. Az új esztendő, az 1977. év új tavasza. Bízunk benne, bízzunk benne, hogy mire újból a decemberhez érünk, ismét jó aratásról számolhatunk be mind valamennyien — egymásnak. Ránk is fér a jó „aratás”, hiszen bár az elmúlt esztendőben végzett munkánkat siker koronázta, de nemcsak a siker ízét hoztuk magunkkal át erre az esztendőre, de a gondok keserűségét is az ínyünkön. Amit az időjárás, a külgazdasági okok és nem utolsó sorban saját munkánk fogyatékosságai miatt a múlt évben elvégezni nem tudtunk, azt meg kell tennünk pótlólag ebben az esztendőben. Nem két évet kell végeznünk egy év alatt — erről szó sincs —, de a múlt év maradékát, a gazdasági élet — és a szellemi is! — számos területén most kell és nekünk kell bepótolni. Az idei évfolyam első száma tehát olyan időszakban kerül az olvasó kezébe, amikor már a hivatalos összegezések, s nem utolsósorban önmagunk számvetése, többé-kevésbé már ismert és ugyancsak többé-kevésbé már a múlté. Mégsem érezzük, hogy megkéstünk volna az emlékeztetővel, mert tennivalóinkra nemcsak vissza, de előre tekintve is jó és helyes emlékeztetni. Áprilisban ünnepeljük hazánk fel- szabadulásának 32. évfordulóját, nem látványos csinnadrattával, hanem e nem kerek dátumhoz méltó szerénységgel. Ám ez a szerénység legfeljebb a külsőségekre vonatkozik csak és a legkevésbé sem emlékeinkre és emlékezetünkre, és még annál is kevésbé azokra a feladatokra, amelyeket elvégezvén, igazi emléket állítunk ennek az évfordulónak. A Hevesi Szemle V. évfolyamának első száma, amikor új köntösben, belső szerkezeti változásaival kerül az olvasók kezébe, mintegy jelezni kívánja önmaga — remélhetőleg valós — előrelépésével, hogy korunk, környezetünk, társadalmunk is előbbre lép. Évről évre, ünnepről ünnepre, ötéves tervről ötéves tervre. Köszöntjük az olvasót ebben az új esztendőben.
