Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Nagy József: Az egri munkásmozgalom előtörténete
TUDOMÁNYOS MŰHELY Az egri munkásmozgalom előtörténete Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején Heves megyében munkásmozgalomról még nem beszélhetünk olyan értelemben sem, ahogy az országos viszonylatban megvolt, hogy egyes gazdasági követelésekkel léptek fel és a baloldalt támogatták. Sem a megyében, sem Egerben nem volt jelentősebb ipari vállalkozás, a helybeli kisipari munkásság és parasztság azonban kivette részét a császári csapatok elleni küzdelemből. A szabadságharc bukása után az ellenforradalom, majd az abszolutizmus korában a kapitalista fejlődés is ezer akadályba ütközött, olyannyira, hogy még a meglevő kisiparos, kiskereskedő réteg is elszegényedett a súlyos adók miatt. A kiegyezés után rohamosabb mértékben indult meg a kapitalizmus fejlődése Magyarországon. Űj üzemek, vasútvonalak létesültek, bővült a hitelellátás, a nagybirtokosok is kezdtek áttérni a tőkés gazdálkodásra. A tőkés termeléssel párhuzamosan osztállyá szerveződött a proletariátus, s igyekezett létrehozni a maga osztályszervezeteit. 1868-ban létrejött az Általános Munkásegylet, majd miután ennek működését a kormány 1871 után gátolta, 1878-ban Frankel Leó vezetésével megalakult a Nemválasztók Pártja, majd 1880-ban az Általános Munkáspárt. Ezek a szervezetek ha nem is következetes marxista alapon, de megpróbálták szervezni és irányítani a munkás- osztályt. A magyarországi munkásmozgalom kialakulásától szoros kapcsolatban állt a nemzetközi munkásmozgalommal. 1864-ben létrejött az I. Internacionálé, 1871 márciusában pedig a párizsi munkásság a világtörténelemben először proletárdiktatúrát teremtett, s megpróbálta kapitalisták nélkül, s a kapitalisták ellenére intézni sorsát. Bár a Párizsi Kommün elbukott, a világ munkássága rövid fennállásából és bukásából is számos hasznos következtetést vonhatott le. Ezek az események természetesen igen nagy hatást gyakoroltak a magyar munkásmozgalomra is. Annak ellenére, hogy Egerben csupán kisipari munkásság volt, mégis igen hamar kapcsolatba került az országos mozgalommal. Volt Egerben egy Szabó Sándor nevű kisiparos, akiről közelebbit nem tudunk. Nem tudjuk, hogy született egri volt-e, vagy már mint mesterember érkezett a városba, de az biztos, hogy legalább másfél évtizedig Egerben élt és felvilágosító, szervező munkát végzett a helyi kisipari munkásság között. Későbbi megnyilatkozásai azt mutatják, hogy az átlagosnál nagyobb irodalmi és politikai műveltséggel rendelkezett, figyelemmel kísérte a hazai és nemzetközi eseményeket és határozott osztályharcos politikai kiállása volt. Amikor 1878. április 21-én összeült a Nemválasztók Pártjának alakuló kongresszusa, azon az egri munkásokat Szabó Sándor képviselte. Szabó annyira ismert lehetett az országos szervezők és munkásmozgalmi vezetők előtt, hogy a kongresz- szus elnökségének tagjává választották. Szabó Sándor április 22-én hozzászólt a vitához, s maga is lényegesnek tartotta a Nemválasztók Pártjának megalakulását. Beszédében tiltakozott az ellen, hogy a mozgalomnak titkos céljai lennének, mondván „a cél világos: egyenlő kötelezettség mellett legyen egyenlő jog is”. A kongresszus Szabó Sándor indítványára fogadta el a párt hivatalos közlönyének, a Munkás Heti Krónika és az Arbeiter Wochen Chronik című lapokat. Nem sokkal a Nemválasztók Pártjának megalakulása után Külföldi Viktor vezetésével egy frakció kiválik a pártból és Magyarországi Munkáspárt néven új pártot hoz létre. A két párt között éles politikai harc folyt, ugyanakkor erős volt a törekvés a két párt közötti egység megteremtésére. 1880. február 1-én megállapodott a két párt vezetősége, hogy „magyarországi szociáldemokrati- kus párt” elnevezés alatt egyesülnek. A Népszava február 1-i száma beszámol arról, hogy az egyesülést sok vidéki elvtárs is sürgette, és más városok mellett Egert is megemlíti. Ilyen előzmények után ült össze 1880. május 16-án a Magyarországi Általános Munkáspárt alakuló kongresz- szusa, ahol az egri munkásságot ismét Szabó Sándor képviselte. Most az alakuló ülésen a kongresszus egyik jegyzőjének választották meg. A párt vezetőinek az az elképzelése, hogy szociáldemokrata pártot hoznak létre, mégsem valósult meg, mert a rendőrfőkapitány jelenlevő képviselője kijelentette, hogy feloszlatja a gyűlést, ha a szervezők ragaszkodnak a szociáldemokrata elnevezéshez. Ez ellen szinte minden felszólaló tiltakozott. Szabó Sándor is felszólalásában kifejtette, hogy a „szociáldemokrata elnevezést a maga részéről csakis a hatóság többszöri ismételt tilalma folytán hajlandó mellőzni”. A szociáldemokrata elnevezés melletti kiállás ebben az időben nagyon komoly politikai állásfoglalás volt, s azt mutatta, hogy Szabó Sándor Egerben jól volt tájékozódva a nemzetközi munkásmozgalom eseményeiről is. Az I. Internacionálé hágai kongresszusának határozata alapján ekkor került sorra az európai országokban az önálló munkáspártok megszervezése. 1875-ben a gothai program elfogadásával megalakult a Német Szociáldemokrata Párt, az 1880-as években pedig a belga, francia és osztrák szociáldemokrata pártok. Akik tehát Magyarországon már 1880- ban a szociáldemokrata párt létrejöttéért harcoltak, azok meglehetősen világos politikai elképzeléssel rendelkeztek. Ezen határozott politikai kiállás mellett szinte érthetetlen, hogy az 1880-as évek második feléig Egerben szinte nem is találkozunk sem Szabó Sándor nevével, sem munkásmozgalommal. Igaz ugyan, hogy az alakuló kong65
