Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Markhót Ferenc

Eger központjában Barkóczy püspök még 1754-ben megkezdi nagyarányú egyetemi építkezését. Terve szerint a „Publica Universitas”, azaz a nyilvános egyetem három tanszékkel működne: teológiaival, bölcseletivel és jogival. Ezt az elképzelést veszi át Eszterházy Károly is, Eger új püspöke, de az építkezések előhaladtával lényegesen kibő­víti a Barkóczy-féle tervezetet, s bejelenti Mária Teréziá­nak, hogy amennyiben megkapja az egri egyetem állami elismerését, úgy negyedik tanszakként az orvostudomány oktatását is bevezeti. „Ha Felségednek legmagasabb el­határozása folytán biztosítva lesz az egyetemnek Egerben való felállítása, — írja az uralkodónőnek az egri püspök —, arra fogok törekedni, hogy az orvostudomány tanítá­sának a behozatalához szükséges alapokat is megszerez­zem.” Eszterházy nagyvonalú elképzelése szerint Eger vá­rosának a Dunán inneni országrész felsőoktatási központ­jává való fejlesztése a cél. Sajnos, hogy a pompás elképzelésből csupán az épü­let valósulhatott meg, mert a Habsburg-királynő nem adott engedélyt Egerben egyetem alapítására. Eszterhá­zy ugyanis éppen kérelme előterjesztésének időpontjában zördült súlyosan össze elődjével, az esztergomi érsek-prí­mássá lett Barkóczy Ferenc gróffal. A királynői kegy az érseket ugyanis a magyar oktatásügy csúcsára állította, s így az ő véleményét kérték ki a bécsiek az egri universitás alapítása kérdésében. Eszterházy azonban súlyosan ösz- szekülönbözött Barkóczyval, aki úgy vágott vissza az egri püspöknek, hogy „szakvéleményében” elbuktatta az egri egyetem gondolatát. Helyesli ugyan elvileg egyetem lé­tesítését, de az egyetemi rang engedélyezését most nem tartja sürgetőnek, mert félő, hogy az egyetemi kiváltságok megadásával olyan törekvések valósulhatnának meg Eger­ben, melyeket a gyakorlat nem igazol. Ravasz diplomá­ciával Barkóczy Ferenc esztergomi érsek-prímás a király­nőnek kijelenti, hogy más megfelelő utakat kell majd ke­resni a javasolt egyetem megvalósítására. Az esztergomi érsek bosszúja megtette a maga hatását, s Mária Terézia megtagadta Eszterházy Károly egri püspöktől az egyetem létrehozásának jogát. Nem adott tehát Bécs lehetőséget arra, hogy a nagyszombatinál lényegesen nagyobb vona­lúnak, számottevőbb befogadóképességűnek készülő egye­tem magához vonzza a jog- és orvostudományt tanuló magyar ifjaknak talán a zömét. Károsnak látták Habs- burg-körökben, ha az ország másik végében, a távoli Eger­ben kezdené meg működését az első magyar orvostudo­mányi kar, s kizárólag ott juthatnának diplomához az egész ország területén a fizikus-doktorok, s ezzel háttér­be szorulna a bécsi egyetem orvosi kara. De az egri egye­temi privilégium megadásával sérelem esett volna a ki­építés alatt álló felsőoktatási reformokon és az állami be­avatkozás kibontakozó elvén is, hiszen Eszterházy anyagi és erkölcsi tekintélye teljes birtokában távol a Habsburg- Bécstől, minden állami felügyeletet és irányítást mereven elutasító, független egyetemi kultúrcentrumot hivatott volna életre. Eszterházy Károly egri püspök életművének talán legnagyobb kudarca az egri egyetem, s azon belül az or­vosi kar életre hívásának meghiúsulása volt. Dédelgetett tervének zátonyra futása azonban nem törte meg a püs­pököt, és tovább folytak a hatalmas épület munkálatai. Titkon, lelke mélyén talán abban bízott, hogy ha látja az uralkodónő a kész pompás egyetemi épületet, meggon­dolja magát. Később azonban az addig „universitás”-nak nevezett épületet már csak „líceum”-nak emlegeti ira­taiban. AZ EGRI ORVOSI ISKOLA Elképzelhetően Markhót is nagy reményeket fűzött az egri egyetemi orvosi fakultás kialakításához. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az 1763. évi királynői el­utasítás után négy esztendővel orvosi kar felállítását java­solja Eszterházy Károlynák. 1767. december 12-én kelt tervezetében előadja, hogy az egri orvosi iskola az orvos- tanhallgatókat és a kirurgusjelölteket „csupán a hazasze­retet erejében bízva”, ingyen részesítené elméleti és gya­korlati oktatásban. Az orvostanhallgatók, tehát a későbbi fizikus doktorok az anatómiából megtanulják az emberi test belső felépítését és a szervek működését, növénytan­ból és kémiából pedig mindazt, ami orvosdoktori műkö­désükhöz szükséges. A megfontoltan átgondolt tervezetben Markhót Fe­renc előadja, hogy a tananyagot a kor legkiválóbb orvosi szakkönyveiből merítené: Boerhave, Van Swieten és Hal­ler munkáiból. A javaslat szerint az orvosi iskolába már kellően művelt, a filozófiai szakot már elvégzett hallgatók nyerhetnének felvételt. Megtudjuk, hogy az előadásokat délelőtt és délután tartanák, 8—9-ig és 14—16-ig. Markhót 't/Y a/Vx'C-ó'«} tA\/t> sJlld, M4 c/ÍhO-1. előadja, hogy amíg az egyetem (azaz a mai Líceum) épü­lete elkészül, addig a nyilvános előadásokat az Irgalmas- rend egri kórházában tartanák, ahol minden rendelke­zésre áll, ami a bonctanhoz, növénytanhoz és kémiához szükséges. Eszterházy örömmel fogadta orvosa elképzeléseit, s elfogadva az előterjesztés pontjait, jóváhagyta az egri or­vosi iskola tanulmányi rendjét. A magyar orvosképzés szempontjából rendkívül je­lentős napnak kell tekintenünk 1769. november 25-ét, amikor Egerben, az irgalmas barátok kórházában meg­nyílt az első hazai orvosi kar. Az egri Scola Medicinalis nyitó első tanévének 10 hallgatója volt, s bár teljesen in­gyenes volt az oktatás, de mivel a tanulmányi idő alatt természetesen kinek-kinek saját magát anyagilag fenn kellett tartania, a második évre a hallgatók száma már háromra olvadt le. Ennek a három hallgatónak ismerjük is a nevét: Gogolák Imre, Palatini Jakab és Tarczaly Sá­muel. E három magyar ifjú volt tehát az első magyar kép­zésű orvostanhallgató. Az egri Orvosi Iskola első tanévének a végén vizsgák­ra került sor. 1770. szeptember 2-án a mai Kossuth Lajos utcai Szilágyi Erzsébet gimnáziumban, az akkori Foglár Kollégiumban, — ahol a joghallgatók laktak —, filozó­fiai vitára került sor a professzorok előtt. De az esemény jelentőségét úgy véljük az adja meg, hogy a hat nap múl­tán sorra kerülő medikus szigorlatokon megjelent Brun­swick Antal királyi biztos is. Markhót számára rendkívüli megterhelést jelentett az orvostanhallgatók rendszeres oktatása, hiszen hivatali elfoglaltsága is teljes embert kívánt. Éppen ezért a püs* pöktől tanársegédek beállítását kérte, de sajnos, ered­ménytelenül. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom