Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - JELENÜNK - Szecskó Károly: A mezőgazdaság szocialista átszervezése Egerben
miért kapott!? Én ültettem a parkba a fát, — ő nem!” ★ A „belvárosban” sétálunk, azaz a jókorára méretezett főtéren, ahol sok-sok fa, bokor, virág véd a hőség ellen, pihenteti a szemet. A hevesiek büszkék városiasodásuk e legkétségtelenebb eredményeire, s nem ok nélkül szólják meg a „tiszteletlen” nógrádi fürdőzőket, akik bikiniben, has alá ereszkedő fürdőgatyában lődörögnek az utcákon épp úgy, mint a strandon, jelezve, hogy mindenképp a „prérin” érzik Hevesen magukat. „Hatvannyolcban minden csupa giz-gaz volt, dudva, itt a templom környékén is. Tényekkel, kézzel fogható dolgokkal kell formálni a tudatot” — mondja a tanácselnök. Hát igen. Magányos sétáim észrevételeit mondom el, egy piaci táblára mutatva. A táblán időtállóan olajfestékkel fölírva azt tudatja valaki, hogy „vágóbaromfit a mén istálóba” lehet vásárolni. Az egyik zöldségárus ilyen szellemes versikével kínálja portékáját azúttal is olajfestékes fölírással: „Ne végy nálam, drága vagyok / Amit kérsz jót és frisset adok” —jóvátehetetlenül megcsúfolva a magyar verselés legelemibb szabályait. (Lásd: népköltészetünk soha el nem halványuló értékeit, innen a fricská- záshoz a merészség.) Az autóbusz-váróterem italmérésében — Heves szívében! — az egyik alkalommal már kora délután némi szóváltás után csupán azért nem került verekedésre sor, mert valaki rendőrért indult... A másik alkalommal — húszán lehetünk a kicsi helyiségben — egy nagydarab fiatal férfi két fagylaltért betérő lány egyikére — hogy a jelenlevők bizonyosan meghallják, feltűnő hangosan — megjegyzi: „Jó a lába, csak rossz helyen van.” A beidomított társ jól ismeri a durva poént, épp ezért megkérdi: „Miért?” A válasz: „Mert nem itt van.” S nyakára, vállára mutat. Semmi fölháborodás e malackodás hallatán, a lányka pedig, mintha nem hallaná... A bővérűség-fűtötte primitivizmus ilyen jeleivel nem egyszer találkoztam. 6. A Közalkalmazottak ez évi augusztus 4-i száma „Kerekasztal — négyszemközt, — Hevesről, a negyedik hevesi városról” címmel közöl egy beszélgetést a Nagyközségi Tanács V. B. titkárával. Hogyan is állunk tényleg a várossá válással? — a tanács elnökét faggatom. Heves 1970. január 1. óta nagyközség, jelenlegi szerepkörét tekintve „középfokú központ”. A Megyei Tanács Tervgazdasági Bizottsága 1976. május 11-i jelentésében már állást foglalt Heves nagyközségnek várossá fejlesztésével kapcsolatban. A lélekszám, intézményi hálózat, vonzási körzetei, ellátás-szolgáltatási, ipartelepülési, egészségügyi, oktatásművelődési, vendéglátási, igazgatásszervi, a különböző infrastrukturálisellátottsági kívánalmak 18 pontba foglaltak. A követelmények mellett szépen kidolgozva a jelenlegi állapot. A hiányzók pótlásánál az egyéb- kénti nehézségek, azok súlya döntő, nem pedig a szám, de azért összeadok, egybevetek. Ha a legalapvetőbb számtani műveletet helyesen végeztem: hét feltétel már teljesült, tizenegy még nem. Az utóbbiak között több akad, ahol a lemaradás már most csak hajszálnyi. A terjedelmes indokolás szerint objektív nehézségek az előrelépésnél: „A szanálást szenvedő tulajdonosok követeléseit alig lehet kielégíteni pénzügyileg. Sajnos, a fejlődést ezen a területen a jogalkotók nem követik megfelelő ütemben.” A második mondat alighanem nyitott kapukat dönget: e sorok írásával egyidőben jelent meg az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelete a kisajátításról, a helyi tanács kezébe adva a kisajátítási összeg megállapítását is. A másik fő ok: „Az árpolitikai kedvezőtlen intézkedések” — amin elsősorban az építőanyagok áremelkedését kell érteni: a kivitelezés során, tehát már menet közben, de még a beruházás befejezése előtt egyszerűen elfogy a tervezéskor érvényes áron előirányzott bekerülési összeg. Itt is kellene tenni valamit. A további ipartelepítés mellőzhetetlen: az Egri Finomszerelvénygyár második ütemének ígért kifejlesztése, már csak azért is, mert — mintegy vonzatként — e beruházás segítené egyben a még hiányzó 11 pont teljesítését is. ★ Hogy város lesz Heves, az most már bizonyos. Mikor? Lakóin kívül, velük csaknem azonos hőfokon reméli e sorok írója is: mielőbb, már csak azért is, hátha e változás eltünteti azokat az árnyakat, melyeket nem hallgathattam el. Kiss Gyula A mezőgazdaság szocialista átszervezése Egerben A mezőgazdaság szocialista átalakítása szükségszerű mozzanata valamennyi szocialista forradalomnak, elengedhetetlen feltétele a szocialista társadalom felépítésének. Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezése 1948 őszén indult el. Heves megyében is ebben az időszakban kezdődött el a kollektivizálás. Egerben az első termelőszövetkezeteket 1949-ben szervezték meg. A mezőgazdaság átszervezésének kezdetén, 1949-ben, a város gazdasági és társadalmi struktúráját a számok tükrében a következők jellemezték: Lélekszám: 29 355 fő. A lakosság foglalkozás szerinti megoszlása: Ipar, bányászat: 7 755 fő Kereskedelem: Közlekedés: Közszolgálat: Mezőgazdaság: Egyéb: összesen : 2 106 fő 1 592 fő 3 902 fő 8 806 fő 5 194 fő 29 355 fő A parasztgazdaságok szám szerinti megoszlása a következő volt: 0— 1 kh-ig 1 420 1— 3 kh-ig 1 365 3— 5 kh-ig 280 5— 10 kh-ig 136 10— 15 kh-ig 32 25
