Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: A vegacillin-akció pontos naplója
elől? Nem gyengeségünk reménytelen beismerése ez, Ábel? Nem a lemaradás és a meghátrálás? — Űj embert kell kialakítani, új modellt kell felállítani, hogy éretté tegyük magukat a végső kihívás elfogadására. Az anyag csak akkor kímél meg bennünket, ha törvényünk megegyezik az ő törvényével. — És a telep? A mi telepünk, amit annyi áldozat árán építettünk, óvtunk húszezer éven át, nem alkalmas rá? — A telep volt az első igazi kísérlet. De még ettől is sokkal több kell. Amíg hetek tanácsát kell hozni, arait* ügyeletes döntnököt kell választani, amíg a rend nem épül bele örökérvényűen és kitörölhetetlenül aminósa- vaink elektronjai közé, addig mindig újra kell kezdeni saját magunk modellezését. Már bennem is volt valami nem emberi. A gondolkodásomban. Ennek kellett végetvet- nem. Mert az ember csak emberi mivoltában maradhat fenn. Ezt értettem meg apám, és ezt értette meg a feleségem. Ezért jöttünk el. Ezért kívánunk új formát kezdeni. Nem is megyünk vissza a telepre. — És mégis kérni szeretnék valamit. Gyere vissza a telepre. Az emberről van szó, magáról az emberről. Ma délelőtt bebizonyosodott, hogy sugárzott vírustámadás érte a Márk Intézetet. Eddig hatszázan betegedtek meg. Ma is kimutatható volt a sugárzás. Az ember ellen készül támadás valahonnan, csak még azt nem tudjuk, hogy honnan. Segítened kell. VI. A telep lakosai menekülnek, egy részük azonban inkább a pusztulást vállalja, mint azt, hogy más planétára költözzön. A félelmetes idegenek megérkeznek. Jölvelin a vezérlőterem kupolájában sétál. Megáll az átlátszó fal előtt. Homlokát nekitámasztja a hűvös műanyagnak. Nézi a telep sötét kupoláit. Csak pár kupolában világít fény, jelezve, hogy lakói maradtak. — Mi lesz velünk, Ábel? — kérdezi halkan, hátra sem fordulva. — Félsz? — Igen. — Mitől? — A végső haláltól. Az egyéni elmúlás gondolata is árnyat vet egész életünkre gondolkodásunkra, de az mégis más. Tudjuk, hogy továbbadott genetikai kódjainkban mi is élünk fiaink fiaiban, unokáink unokáiban. De elmúlni reménytelenül, ez valami borzasztó. Mi lesz velünk? Mi lesz a Földön ezer év múlva? Hiába éltünk volna eddig? Nyomtalanul elmúlik minden? — Ábel, az elemi részecskék biológiai központjából új hír érkezett — szól közbe Oziri. — A vírusok elemzése közben arra a feltételezésre jutottak, hogy azok mesterségesen előállított önreprodukáló robotok. — Késő. Azt hiszem, már mindenre késő. — Nem Ábel. Még megpróbálják kidolgozni a szétszerelési modelljüket. Ha van még egy pár napunk .. . — Már nincsen. Nézz a holdra — mutat a vezérlőpulton kinagyított képre Ábel —, elindultak. És a Holdról, az új Holdról egyre élesebben kirajzolódó, hosszú, karéjalakú felhő árnyéka borul a Földre. — Menj haza a gyerekeidhez, Oziri, és vigyázz rájuk, amíg lehet. Oziri felkel a pult mellől, még egy utolsó pillantást vet a teremre és elindul lefelé a lépcsőn. — írisz — szól Ábel a döntnöki tanácshoz —, a következő javaslatom volna. Egy férfit és egy nőt közülünk a hegy gyomrában kiépített dormitóriumban hyber- nálással fel kell készíteni egy esetleges több tízezer, vagy százezer éves átélésre. — Már megtettük. Eszter lánya, Eszter volt az egyetlen jelentkező. Már a Sas-szikla gyomrában, dormitóriumban van. — De hát ez őrültség. Egyetlen nő? — Mindenre gondoltunk, Ábel. — A Márk Intézettel mi van? — Már nem lehet megközelíteni. Oda összpontosították a vírusnyalábot. Valószínűleg tudják, hogy onnan tudtuk volna kifeszíteni az energiafüggönyt a fennsík fölé. Addig viszont nem feszíthettük ki a függönyt, amíg Orjelék el nem indultak a Földről. — A biológusok szerint meddig tudunk kitartani? — Ha így erősödik a sugárzás, még egy órát. — Tehát éjfélig. — Ábel kesernyésen elmosolyodik. — A kísértetek órája eljön, ahogy őseink hitték. Mem furcsa? — Jó volna tudni, hogy a három megmaradt civilizáció fölött van-e védőburok? — halljuk újra írisz hangját. — Van — mondja Ábel —, csak az a probléma, hogy mögé már mi sem tudunk bejutni, hiszen nincs, aki vezérsugarat bocsásson át rajta, amelyen keresztül be lehet jutni. A földi közlekedésre akalmas hajóink megvannak, de mi sem tudunk átjutni a védőfalon vezérsugár nélkül. Bízunk abban, hogy őket legalább át23
