Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 1. szám - JELENÜNK - Kiss György: Hatvan fejlesztése egy elmérés tükrében

politika célkitűzéseinek megvalósítá­sa felé igényel gyors lépéseket! A konkrét adatok a naponta eljárók számának 1975-höz képest kétharma­dos csökkenését irányozzák elő. A hetente, kéthetente vagy ritkább idő­közönként ingázók számában és ará­nyában különösebb változások nem várhatók. Az adatok birtokában 20 évre szá­mítva 0—2 ezrelék közötti vándorlási egyenleget, mintegy 1000 fős beván­dorlás valószínűsíthető. A foglalkoztatás szerkezetének ja­vítása érdekében Hatvan város ese­tében egyaránt alkalmazni kell az in­tenzív fejlesztés mellett az extenzív fejlesztést is, ami azt vonná maga után, hogy a kvalifikáltabb munka­erők helyhez kötöttségét kellene ipar- telepítéssel megoldani. A városok közlekedési gócpontok is. A városcentrikus közlekedés, a tájegységet egységbe fűző egyik leg­fontosabb tényező. Hatvan város kedvező közlekedé­si adottságokkal rendelkezik, a fővá­rostól mindössze 57 kilométerre fek­szik. Mind vasúti, mind közúti össze­köttetése biztosított Észak-Magyaror- szág, az Alföld, valamint a főváros felé. A Zagyva völgye községeinek utazó népessége és egyéb Hatvan környéki települések lakossága szin­te minden esetben Hatvan érintésé­vel utazik tovább úticélja felé. (Ilyenek pl. Apc, Zagyvaszántó, He­réd, Boldog, Nagykökényes, Lőrinci, Rózsaszentmárton községek.) A 3-as számú főút átkelési szaka­sza nagy problémát jelent a közúti közlekedésben, elsősorban a városi forgalmi csomópontokban. A távolsá­gi autóbuszjáratot fogadó és a helyi forgalmat lebonyolító MÁVAUT-pá- lyaudvar helye és áteresztőképessége nem megfelelő. Szükséges a rendezé­si tervben megjelölt területen új MÁVAUT-pályaudvar építése a kö­zeljövőben. A város és vonzáskörzetébe tartozó községek egységes fejlesztését szüksé­gessé tevő fontos tényező a kereske­delmi ellátás. A mai magyar kereske­delmi hálózat fejlesztésének elvei nagyrészt a hagyományos munka- megosztást követik. A napi szükség­leti cikkekkel való alapellátás bizto­sítására törekszenek minden község­ben, de a tartós fogyasztási cikkek árusítására csak a centrumtelepülé­seken hoznak létre üzleteket. A ke­reskedelmi ellátás egységeinek igaz­gatási eszközökkel való biztosítását sürgeti a kiskereskedelem többszek- torúsága. A két fő szektort a megyei tanács kiskereskedelmi vállalatának üzletei és az ÁFÉSZ üzletei adják. Az ÁFÉSZ-ek maguk döntenek a háló­zatfejlesztésről. A két szektor fej­lesztését helyben, a város és a kör­nyező községek tanácsi közreműkö­désével szükséges koordinálni. A város egy lakosra jutó kiskeres­kedelmi eladási forgalma jelen idő­szakban majdnem meghaladta a vá­rosi átlagot. A kiskereskedelmi for­galom az elmúlt 5 év alatt jelentősen emelkedett, ez különösen a ruházati cikkek és vegyesipari cikkek eseté­ben szembetűnő. A megnövekedett eladási forgalom ellenére a város és a vonzáskörzet igényeinek alig 15—20 százalékát tud­ja csak kielégítem. Ezt a tényt ma­gyarázza, hogy a bolti kiskereske­delmi hálózat bővítése nem történt meg kellő ütemben, hanem az eladó­tér növelését, a meglevő egységek felújításával, korszerűsítésével igye­keztek megoldani. Ezzel szemben szükséges lesz mielőbb nagyobb alap- területű ABCI-áruház(ak) építése. A hosszútávú tervezés időszakában elsőrendű feladat a jelenleg avult és korszerűtlen boltok szanálása, a meg­maradók bővítése és a szükséges rak­tárterületek biztosítása. A kereske­delmi egységek a városban koncent­ráltan a központban helyezkednek el. Távlatban a szakboltok területi el­osztását megváltoztatni nem célszerű, ugyanakkor az élelmiszer, valamint a mindennapi közszükségleti cikkekkel való ellátást a peremkerületekben is biztosítani kell. Hatvanban a szállodai kapacitás a minimális követelményeknek sem tud eleget tenni. Az elkövetkező időszak­ban a növekvő átmenő idegenforga­lom miatt fontos a szállodai kapaci­tás bővítése, továbbá a fizetővendég­szolgálat megszervezése. A városok és vonzáskörzetükbe tar­tozó községek egységes fejlesztését indokolják a kommunális ellátás te­rületén kialakult és kialakuló kapcso­latok is. Hatvan város lakosságának villa­mos energiával való ellátottsága 1970- ben 97,6 százalékos volt, de a váro­siasodás követelményének kielégíté­sére célul tűzték ki a teljes ellátott­ságot. Vízgazdálkodás: a városon keresz­tülfolyó Zagyva rendezettsége mind a településen belül, mind ezen kívül jónak mondható. Árvízvédelmi szem­pontból a kiépített védőtöltés meg­felelő. Az elkövetkezendő időszakban az eddiginél nagyobb gondot kell for­dítani a folyók (patakok) elszennye­ződésének megakadályozására, a vi­zek tisztaságának megóvására. A város belvízvédelmi szempontból kedvezőtlen adottságokkal rendelke­zik, magas a talajvíz, esés nélküli a térfelszín. A meglevő csapadékcsator­na túlnyomó része elavult, korszerűt­len, nem csatlakozik megfelelően a befogadóhoz és összességében meny- nyiségileg is kevés. A távlati idő­szakban feltétlenül kívánatos, hogy a város csapadékcsatorna-hálózata legalább a hazai városok átlagszín­vonalát elérje. A város köztisztasága nem meg­oldott, a szolgáltató vállalat korszerű felszereltségének hiánya miatt. Hala­déktalanul meg kellene oldani a há­zi és ipari szemétszállítás és -keze­lés kérdését. A város központjában több olyan intézmény, üzem működik, amelynek zajártalma, levegőszennyezése sürgős intézkedést igényel. A meglevő sportlétesítmények számban kielégítik az igényeket, azonban ezek szétszórtsága, legtöbb­jének korszerűtlensége, elavultságá­nak megszüntetése érdekében intéz­kedéseket kellene tenni. Hosszú tá­von feltétlen indokolt centrikusán el­helyezkedő sportkombinát létesítése, melyet a nagy számú diákság feltét­lenül igényel. A IV. ötéves tervben megvalósított strandfürdő I. ütemének továbbfej­lesztése, bővítése nemcsak városi ér­dek, hiszen a Mátra, Bükk fejleszté­se, valamint a megye idegenforgalma is indokolja e fejlesztést. A strand szomszédságában rendelkezésre álló terület közművesítése indokolt, mely alkalmat ad a meleg víz szomszédsá­gában kempingtelep kialakítására. Lakásállomány és fejlesztése: a vá­rosra túlnyomórészt a személyi tulaj­donban levő, egylakásos, földszintes beépítettség a jellemző. Az utóbbi években némiképp előtérbe került a többszintes, blokkos, lakótelepi épít­kezés. Ennek ellenére még ma is ma­gas százalékot képvisel (kedvezőtle­nül) a magánerőből történő, földszin­tes lakásépítés. A családi házak uralkodó jellege nem segíti, hanem hátráltatja a vá­ros urbánus képének megteremtését. A lakásállomány hiányos felszerelt­sége megemeli a koruk miatt elavult­nak minősített lakások számát is. A számításokat alapul véve, 1990-ig avultnak tekinthető 1890 lakás, ami az 1970-es lakásállomány 28,8 szá­zaléka. 1990-re a lakásállomány javítása érdekében az avultság miatt szaná­lásra kerülő lakások pótlási lehető­ségei mellett figyelembe kell venni a megnövekvő népesség lakásigényét is. A lakásszükségletet számítva, 1990- ig, mintegy 3360—4070 lakás építése indokolt. Amennyiben a lakásépítés 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom