Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 3. szám - JELENÜNK - G. Molnár Ferenc: Gépóriások a holdbéli tájon

Gépóriások a holdbéli tájon Akár a díszlete is lehetne valamelyik fantasztikus film­nek. Lehet, hogy az Alfa Holdbázist itt forgatták? Egymásra gyűrt homokhegyek sorakoznak az óriási kat­lan oldalán. Fehér és világossárga kúpjaik valamiféle furcsa alakzatba állnak össze, amik közé nem nehéz odaképzelni a szkafanderben imbolygó Ember. A méretek gigantikusak. Mintha kinyílna a horizont, olyan távlatokba, amikről azelőtt fogalma sem lehetett a nyugtalan emberi képzeletnek. Mit rejt végül is ez a túlzónak tetsző leírás? Visontát. A Thorez Külfejtéses Bányaüzem külszíni fej­tését. A további részletekből majd az is kiderül, hogy a túl­zásnak vélt fantáziakép, a szkafanderben imbolygó ember kivételével, szóról szóra igaz. Az ember is igaz, méghozzá nem is akármilyen ember. Nem rendkívüli ember, de mégis más, mint a nagy átlag, mert itt az ember — bányász. És hogy ez a mesterség értékmérő is, egyfajta mérce, ideget, szívet és iz­mot próbáló követelmény, bizonyára kitetszik a következők­ben. 1. Földfaló gépszörny. Mohó étvágya kielégíthetetlen. Egyetlen harapással 1200 liternyi agyagos, márgás, raga­csos barna talajgombócot kap be. Az MT—4-es maró tár­csás kotrógép ez. Behemót, öt emelet magas testét akkora lánctalpakon vonszolja, hogy az ember elvész mellette. Egy-egy lánc­szeme jókora asztallapnyi nagyságú. Vastag nyaka végén a forgótárcsa, amelyen a puttonyok szünet nélkül hab­zsolják a földet. Éles fogak marnak bele, aztán a puttony ráönti a terhét egy fém surrantóra, a föld onnan kerül a görgőkön futó szalagra, hogy hosszú utazás után a meddőhányón kössön ki. Ennek a gépnek az a feladata, hogy a szénről leszed­je a földet. Letakarít. —- Automata vezérlésű — jegyzi meg Kálomista Im­re bányaigazgató. — Érzékelője önműködően állítja a tá­volságot, mozgatja az egész gépet. A nyakrésze legyező mozgást végez, jobbra és balra fordul el. Amikor az automatika nem volna képes a ki- szögelléseknél vagy más terepformáknál az állandó kor­rekcióra, akkor a gép kezelője veszi át a parancsolást. A gép mellett ott áll egy embei1. Semmit nem csinál. Látszólag, semmit. All és karba fűzött kézzel bámul ma­ga elé. Álmodozik? Unatkozik? Rá se hederít arra, hogy itt áll tőle néhány méterre az igazgató is. — Én vagyok a lavírmester — válaszolja kíváncsis- kodásunkra Nagy Gáspár. Ez aztán igen, méghogy lavírmester. Ki hallott már ilyen foglalkozást? Mit szólna a tanító néni az iskolában, ha valamelyik lurkó azt mondaná neki, ő pedig semmi más nem hajlandó lenni, csak lavírmester? Mert ha „mes­ter” —, akkor szakma. Ízlelgessük csak a szót: lavír — lavíroz. Már meg is van! Persze, mozgást végez, mozgat, valaminek a mozgá­sát irányítja. — A 'kotrómester nem láthat mindent onnan, a fül­kéből, tehát nekem kell figyelmeztetnem, segítenem, ha szükséges. ' Ott mocorog az óriás mellett, brummog, fel-felhör­dül, mégpördül, talán még arrébb is röppen egy kis sárga masina. Akárha az afrikai szavannákon az orrszarvú há­tán csippentené fel az élősdieket egy hosszú csőrű kis madár. Erről a „kis semmiségről” aztán kiderül, hogy lóere­je miatt bármelyik gazdaság szívesen látná a földjein. Catterpiller, a származása szerint, de a szomszédban, Ro­mániában gyártják a megvásárolt licenc alapján. — Igaz, hogy én már hat hónapja vagyok ezen a gé­pen — tudjuk meg Major Jánostól —, de sok baj van vele. Állandóan javítani kell. A motorbelsőt már szinte teljesen kicseréltük. Ma is az indítómotorját kellett meg­javítanom. Azt már az igazgatótól tudjuk meg, hogy nem ez az egyetlen ilyen gépük, de sok a bajuk a masinákkal. Nem is tudják mindet használni. Egy kicsit csalódtak ezekben a dózerokban, nem a teljesítményeik, hanem műszaki labilitásuk miatt. Miközben lent széjjelnéztünk, az MT—4-es óriás szor­galmasan falta a tapadós agyagot. Tárcsás feje mint a gém járt le és fel, közben kitért oldalra is. Az ötemelet­nyi test előrecipelése olyan energiát igényelt, hogy bele­remegett a monstrum. Ideje, hogy felkapaszkodjunk a gépre. Régi, rózsái bányászt találtunk a fülkében. Angyal István még a mélyművelésben dolgozott annak idején, aztán Ecsédre került, ott tanulta ki a külfejtést. Bányász ő, hogyne lenne bányász még attól, hogy most a gép végzi helyette a munkát, meg az sem számít, hogy nem az ácsolat ropog körülötte a sötét fejtésben, hanem a zivatar csattog, a nap heve fűti fel pokollá az üvegkalickát vagy a tél igyekszik megdermeszteni min­dent, amerre a szem ellát. A fején is még a régi bőrkobak, nem ez a mostani, ez a műanyagból készült. Ez a bőrkobak egy darab múlt. Az életének egy részét idézi és hozza vissza képzeletében, ami azért is szép nagyon, mert akkor még sokkal keve­sebbet számolt, ha élete éveit kellett meghatároznia. — Nem panaszkodhatom a keresetre sem — halljuk tőle. — Átlagban elérem a 4700-at. De több is lehetne, ha volna prémium. Az viszont már egy éve nincs. Kálomista Imre közbeszól, mire némi vita után ki­derül, hogy az időpont nem egészen helyes. De az sem vigasztaló, hogy novembertől nem kaptak prémiumot. Náluk ugyanis.a teljes géplánc teljesítménye a lényeg. — A prémiumot akkor érdemeljük ki, ha a felhasz­nált kilowatt a normán belül van és a téljesítmény meg­haladja a meghatározott köbmétert. Köbméter után fi­zetnek bennünket. De nem mindig ugyanaz a köbméter ára. A körülményektől függ, mennyit ér egy köbméter. Legutóbb 21 fillért. Lám, a pénz itt is közbeszól. De hát — hol nem? Régi bányászcsalád sarja a telepkezelő, Lőrincz Bé­la is. Ö még Petőfibányán tanulta a fogalmat: szénfej­tés, hiszen hallhatta eleget az édesapjától. — Apám szemében ez a munka, amelyet én végzek, bányászat. Mindig érdeklődik, mi történik idekint, ho­gyan megy a munka, mi van a régi ismerősökkel. Szíve­sen kijönne széjjelnézni, de már nehezére esik a mozgás. Elnyűtte őt is a bánya. A fiára azért büszke, jobban mondva: a fiaira. Hogyne, hiszen a Szén az szén marad, mégha lignit is, akár csákánnyal fejtik, akár géppel szedik. És a bá­nyászathoz mindig egész ember kellett. Aki penye, aki nyavajgós, aki aszfaltkoptató, az még a bánya környéké­ről is elmenekült. Itt a telepkezelő is bányász. Miféle telepkezelő? — Ez a gép annyi villamos energiát fogyaszt, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom