Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - KÖNYVESPOLC
KÖNYVESPOLC IUÉY Ilii Kaid MOLDVAY GYŐZŐ: PERBEN ' A Hódmezővásárhelyről elszármazott, Hatvanban élő Moldvay Győző harminc év után újból verseskönyvvel jelentkezett. A Hevesi Szemle gondozásában megjelent könyvet Csohány Kálmán szép illusztrációi díszítik. A gyermekkor színhelyéről, a vásárhelyi töltésoldal, a Tarjánvég emlékeiről, a felnőtt kor élményvilágáról szólnak versei. Az eszmélkedés évei a Bethlen Gimnáziumhoz kötik, ahol Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Móricz, Tamási, Veres Péter, Németh László vendégjárása erősítette az eszmei és szociális érzékenységet. A művelődés mindeneseként fogott sokféle vállalkozásba. Délsziget címen folyóiratot szerkesztett és adott ki saját pénzén. Évekig tanított, két színház körül is bábáskodott. Kérész életű presszó-pódiumot szervezett. Kórust, szimfonikus zenekart verbuvált. Idejéből, erejéből alig futotta versírásra. A fiatalon megjelentetett Magam körül című első verskötetét csak három évtized múltán követte a második. Egész életre kiható kapcsolat fűzi a vásárhelyi festőkhöz. Verseinek nyelve rokon Németh József, Fejér Csaba, Szalay Ferenc, Csohány Kálmán, Fodor József, Erdős s a Csikósok táblaképeinek formanyelvével. Már a köteteim is kitűzött lobogóként jelzi a nyugtalan és nyugtalanító emberi magatartás költőjét. A hittel, szenvedéllyel vitázó költő a nyitóversben népdalszerű tömörséggel vall Vásárhelyről, életének felejthetetlen színteréről: Negyven évem visszajár Fészekhagyó sasmadár, s ragyog tollán szüntelen gyémánt nehéz türelem. Utazások élményei, az ifjúság „fölhajtó, teremtő bódulatának” emlékei, alkonyok festők ecsetjére kívánkozó emlékképei adják rövid lélegzetű verseinek élményi anyagát. A kötet két, szerkezetet meghatározó motívumkörre épül: érzésekből, emlékekből rajzolja meg az időben változó, de jellegében állandó költői önarcképet, igazolja a vállalt emberi magatartás jogosságát és szemlét tart azok fölött, akik példájukkal segítették kialakítani ezt a jóért, szépért konok daccal perlő magatartást. Közéjük tartozik Kohán, a festő: Méltóság a ráncos homlokon, elnéző derűvel oly rokon bölcsesség, barna férfibánat, s így tűrőn, annyiszor kettőződve, hegy-völgy lénye keresztre kötve: győztes rend, szigorú alázat! A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA 1. A címben szereplő mű utolsó, III. kötete (ö—Zs.) 1976 végén látott napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában. Ezzel tulajdonképpen másfél évtized szorgalmas gyűjtő és feldolgozó munkája vált teljessé. A szerkesztés már 1961-ben megkezdődött; ennek eredményeként 1967-ben jelent meg az I. (A—Gy.) 1970-ben pedig a II. (H—Ó) kötet. A vállalkozásban az MTA Nyelvtudományi Intézetének és az ELTE I. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszékének a munkatársai vettek részt, Benkő Loránd irányításával. A hatalmas szótár-trilógia 3500 Emlékversben búcsúzik a „számodoló bojtártól”, Sinka Istvántól, aki eltávozott „perlő száján csöndességgel, / csontjaiban kihűlt lázzal, / szíve táján hangaszállal”. Versekben őrzi a „lápvilágot”, a rágyújtott „szalmatetős ifjúságot”, „mindigvaló” pörben: „marék népe jogos jussát”. Elveti az emberhez méltatlan magatartást, a tétlen tespedést. Életcélt, cselekvő igényt fogalmaz: „perelni és félni jöttem, / perelni a tétlenséget, / félni a békétlenséget.” Gulyás Pál életszemléletét, vívódó, szelíd emberségét, népért érzett felelősségtudatát érzi magához legközelebb. Versírásra készteti Kakuk Marci kiapadhatatlan életkedve: „A furulyát Erdélyből hozta”, megőrizte a hársfasíp áradó kedvét „késő unokák táltos örömére”. A népköltészet tisztasága, művészi egyszerűsége eszményként lebeg előtte: „Kese lovad ott bitangol / túl a nádon. túl az éren, / csűdig érő deres füvön, / másnak dobott kötőféken”. (Elbocsátó). Verset ír egy öreg béres fejfájára, akinek sírján tücsök hegedül ,s rokon rögök csöndes kedve / költözködik a szívébe”. Párhuzamos szerkesztést alkalmaz, mint egy kiállítás két típusú képeit, úgy állítja egymás mellé a személyes élményt és a vállalt magatartásokat megfogalmazó verseket. A leggyakrabban visszatérő motívum a változva változtató, jogokért perlő emberi magatartás. Az ostorhegynél csípősebb a néma csönd bánata, sajgóbbak a nyelvre forrott szavak. A szívében országos haragot hordozó Váci Mihály a „hűség cselédje”, aki a ránkzuhant országlásban „kötés és lármafa volt”. In memóriám Galyasi Miklós című versében foglalja össze magatartásának alapelvét: „törpékkel perelni áldozat, / de bocsánatos kötelesség.” A helytállás hűségének szép példája a Piszkarjevói temető éppúgy, mint Veres Péter, akinek tiszta, fényesen gangos csizmájának tükrében az „ország megláthatja arcát”. Szalay Ferenc egyik képe ihlette az Egy Tsz-közgyűlés című verset, amely az emberi magatartás változatait, a félszeg, fülelő, látó, mindent valló és vállaló felemelt kezeket, a „törvényt tűrő és birtokló hatalom” letéteményeseinek sors- és jellemváltozatait szavazás közben ábrázolja. Emlékei „mint őszi égben barna vadlibák” húznak át a képzelet horizontján. Felmerülnek az emlékezésihletben, aztán tovatűnnek, elhalkulnak, mint a jávorhegedűn elpattant húr hangjai. Költői vágya: folyónak lenni, mélyáramlásban megtisztultan elérni a Tengert. Moldvay Győző a maga élményeit, gondolatait mondja a példaképek arcképcsarnokán végigtekintve is. Kötetének értékét károsítja, hogy néhány versben az életanyag kedvessége, különössége nem pótolhatja a kidolgozás hiányosságait (Katonaemlék, Cigánylakodalom). Moldvay Győző három évtizedet taposott maga alá lépcsőnek. Üj kötetével túllépett fiókja értékein, hogy újabb, értékesebb versek, talán verskötetek születhessenek. CS. VARGA ISTVÁN oldalon 10 714 önálló szócikket, ezen belül pedig 130 946 adatot tartalmaz. 2. A mű megjelenése fontos határkő a magyar nyelvtudomány történetében. Előzményként két tiszteletreméltó kiadványra hivatkozhatunk: Gombocz—Melich Magyar Etimológiai Szótárára, amely •— sajnálatos módon — torzó maradt, és Bárczi Géza 1941-ben kiadott Magyar Szófejtő Szótárára. Örömmel adhatunk hírt újabban Szabó T. Attila Erdélyi magyar szótörténeti tárának I. kötetéről is. Ez a munka 1975 nyarán jelent meg a Kriterion kiadásában, Bukarestben. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát, a TESz-t 62
