Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Cs. Varga István: Ady és Németh László, II.

pításai összecsengenek az Emberi színjáték mondanivalójával. Ady, Dosztojevszkij és Szabó Dezső a két ellentétes pólus, amely Boda Zoltán és Horváth Laci világnézeti párbajában összeszikrázik. A színhely egy dunántúli falu: Hódos. „Lombik ez a Hodos, melyben a jövő életgesztusa készül. Egyik felől a nyomorúság vallása, másik felől az egészségé. Kereszténység és pogányság: Dosztojevszkij és

— Szabó Dezső.”

Zoltán szerint Ady minden vérbaja ellenére egészebb, teljesebb ember, mint Szabó Dezső. A vita az Isten-fogalom körül bontakozik ki. Laci megállapítása: „Isten a gyáva betegeké” gyors választ kap: „— Aki belátta, hogy beteg, mindenesetre közel van hozzá. — De miért kell belátni? — Mert csak belátni lehet, vagy nem gondolni rá. A te »egész« embered éppúgy fikció, mint az Isten, csakhogy képtelen fikció. Mi ez, hogy egész? Vagy minden lélek egész, vagy egyik sem. A lélek mindig korlátozott. A lélek ereje épp a korlátái. Aki megismeri a maga korlátáit, lelke erejét ismeri meg.”

Ady egyik legjellemzőbb tétele: az életet a halál fokozza heroikussá, csak az lehet méltó élet, amelyben állandóan ott van a halál. Adynál a hős az, aki állandóan fél a haláltól. Hősiesség és halálfélelem nála azonosak. Ez tükröződik Boda Zoltán elveiben is, aki a háborút mint próbát vállalja és a halált az életébe akarja betáplálni, hogy örök dolgoknak lehessen részese. „A test elpusztul; agonizálni csak a lélek tud igazán. Ady élete agonizáló élet. A halál bele van oltva: minden perce az utolsó felé tekint, melyet ki- és eltaszít, állandósít és kitol. Nincs holnapja és holnaputánja, szünideje van csak, amelyet a haláltól kapott”. ... „Agonizál. De az agónia küzdelem magunkért”: Most a halál előtt, most: vagyok

— írja Ady. A halálküzdelemben felbuzgó erő, a lélek tartalékai, a boldogság és boldogtalanság. Az egyik mélységével mérhető a másik magassága. Egy új erkölcsi attitűd lombikkísérletének látja Boda Zoltán is Hodost: „a hodosi Cigánysort: „Mert a Cigánysor nem egy adott hely, Hodos szegény negyede, hanem az erkölcsi beállítottságú ember térbe objektivált lelkiismerete”. A Halottak élén Adyjában talál önigazolást: „Nem a háborút keresi ő, a próbát. Az aszkézist. Nem Ady írta, hogy elvész az ország, amelyben elfogynak az aszkétaszívek?” Szeretetvallást hirdetve a kor farkaserkölcsével szemben Zoltán eljut addig, hogy „A szeretet egy bizonyos fokán az ember elmeorvos.”

Ady lírájának középső szakaszában Isten iránt alázat, az ember iránt gőg jellemző. Isten már fölébe került, leterítette bűntudatával. „Az ember: harc az üdvösségért. Nő, fejlődik bennünk valami, életünknél nagyobb; beteljesedhet egy terv, amely nincs testünk romlásának alávetve: ezt nevezték vallásos korok, majd így, majd úgy fogalmazva üdvösségnek.” — írja Németh László.

Ennek az üdvösségharcnak a magyar irodalomban négy nagyszerű példáját említi: Rákóczi vállomásait, Bethlen Kata önéletrajzát, Széchenyi naplóit és negyedikként Ady költészetét. „S ha Kálvin eleve elrendeltnek

tartotta az üdvözülést; Adynál: az üdvözülés egy ajándék az élettel; akiket megszáll, azokat kényszeríti is. Ami ott elakadt: itt kimondatott. Ady Luther útján az utolsó szóig rohant.”

„Hogy bűntudat és öntudat nem összeférhetetlen: Széchenyi is megmutatta. Azoknak a nagy lelkeknek, akik a szentség harmóniájától elestek, a kettő együtt talán a legtermészetesebb állapotuk. Bukdácsolva kell vezetniük: ott benn összevissza rogyva, kívül mégis a jó utat mutatva. A dantei szerkezetben kárhozat és küldetés drámája .. . vitathatatlanul nagy tulajdonsága az Ady-mű- nek.”

Dantei szerkezetű regényben írja meg a „modern” szent történetét Németh László. Főhőse létértelmezésének immanens eszméje az „üdvösség”. Az embernek egyetlen feladata kivívni ezt az üdvösséget. „Az ember: annyira üdvözül, amennyire részt vesz Isten munkájában.” A bacháns is, amennyire Dionüszoszé tud lenni. Boda Zoltán életútja az „önüdvözülés” ellenére is tragédia, mert társadalomban élni és a társadalomtól függetlennek lenni nem lehet. Istene azonban nem túlvilági lény, hanem az emberben lakó, a személyiségből eredő, akarati úton megvalósítható. Németh László így összegezi ennek az istenfogalomnak tartalmi jegyeit: „De ha Istennek a világ mögött álló, abban csak részben megvalósult s bennünk is megvalósulásért küzdő lehetőséget tekintjük, akkor a világtól elszakadva, de lelkűnkben meg nem törve, amíg bírjuk: ennek a lehetőségnek tömjénezni, mégiscsak olyasvalami lesz, mint a karthauzi imája Istenéhez.”

• ■ •

A nagykorúsodott emberiség világa fénylett Ady előtt. A cselekvő ember himnuszával zsoltározott az evi- lágiasság valóságvállaló prófétája az emberben lakó, megnevezhetetlen Istennek: „Akkor is az Emberben maradt meg Egyedül és legtisztábban az Isten”. „Hogy Istent ne csak szavakban vitassák, De adassák meg az Embernek Itt a földön minden szépség, igazság”.

Inkább az istenhiány, mint az istenhit kényszerítette, hogy belerémüléssel, de fenséges őszinteséggel és pátosz- szál kimondja az elviselhetetlen gondolatot, hogy a világnak nincs gazdája. Kevesebb erkölcsi nekibuzdulással, de nagyobb gondolkozói potenciállal szólaltatja meg Ady „az újkori ember vallásos szorongását, mint Tolsztoj”. A belső sarkallás, a bennünk hordott „Szent Lehet” kibontása, evilági megvalósítása életfeladatot jelölt ki Németh László számára. Az eszmélkedéstől a végső elhallgatásig végighúzódik egész életművén és életén az a törekvés, hogy a múlt nagy emberi értékeiből, tapasztalataiból a legkorszerűbb eszme alapján kell átörökíteni az emberhez méltót.

Németh László Ady-képe mentes a két világháború között a költőre rámúmiázott sztereotip frázisoktól. „Em- berségnövesztő”-nek nevezi Adyt, akinél „nagyobb antropológiai leckét kis nép a maga fiában alig kaphatott”.

59