Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - LEVELESLÁDA
LEVELESLÁDA NÉHÁNY HATVANI UTCA NÉVADÓJÁRÓL Több mint százéves hagyomány hazánkban, hogy a helységek utcáit arra érdemes személyek után nevezik el. Régebben szentekről, később uralkodókról, hadvezérekről, politikusokról, írókról és egyéb művészekről. Így van ez Hatvanban is, ahol utca, illetve tér viseli nevét Árpádnak, Attilának, Thökölynek, Báthorinak; a hadvezérekét a Bezerédi, Damjanich, Balogh Ádám, Gáspár András; politikusok: Kossuth, Széchenyi, Wesselényi; írókra emlékeztet: a Czuczor Gergely, a Gárdonyi és a Csokonai utca, művészekre a Csók István, Bartók Béla és a Liszt utca. Ennek az igazán szép szokásnak van azonban egy-két hátránya. Legelsősorban az, hogy a múltban a nevek kiválasztói nem mindig voltak eléggé körültekintők, s választásuk néha olyan személyre esett, aki nagyon is csak a kornak, haszonélvezőinek számára volt méltó a megörökítésre, az utókor átértékelte az elődök ítéletét s bizony nemegyszer le kellett törölni az érdemtelen neveket a házak faláról. LECSERÉLIK AZ ÉRDEMTELENEKET Különösen sok tennivalót talált a felszabadulás utáni években kialakuló demokratikus közszellem. Érthető, ha lecserélésre ítélték a Werbőczi nevet, hiszen a Dózsa-paraszt- háború leverése óta, évszázadokon át a parasztellenes, népelnyomó politika ihletője, jelképe volt, amelyet bálványoztak a nemesi Magyarország hívei, s izzón gyűlöltek a szolgasággal sújtott néptömegek. Méltán került vele egyszerre a szemétdombra a Tisza István és Ferenc József neve, Werbőczi szellemét ők tartották elevenen a XX. században és az ő irányításuk vezette országunkat a négy hosszú éven keresztül pusztító első világháborúba. Rothermere lord sem mentesült a leváltás alól és méltán, hiszen a Horthy-korszak irredenta mozgalma angliai támogatójának semmi keresnivalója múltunk nagyjainak sorában. Nem siratta senki sem a Pállfy István, Nádasdy Tamás, Drágffy, Ártándi, Nárdai emlékét, hiszen csak a középkor utáni nosztalgia hódolt emléküknek. Magyar nagybirtokos urak voltak, akiknél tucatszámra találhattak volna érdemesebbet a történelem lapjain, de a kiegyezés korának alakjai: Erzsébet (királyné), Deák Ferenc, Baross (Gábor) sem kaptak kíméletet, noha a fővárosban, főleg a két utóbbival, nem voltak ennyire szigorúak. A báró Hatvány Sándor, báró Hatvány József, Grassal- kovich, Várkonyi Sándor, Farkas Dezső, Csépány Géza és a Papp József utca Hatvan város jeleseinek állított emléket. A Grassalkovich család javára írható, hogy középületek emelésével (kastély, templom), ipari üzemek létesítésével (posztógyár, a mai ÁFÉSZ-áruház épületében, sörház, a mai Kállai Éva kollégium helyén) és a hatvani mezőgazdaság korszerűsítésével (nagygombosi műemlék uradalmi épületek) fejlesztették Hatvant. Igaz, a jobbágyparasztok kizsákmányolása révén tették ezt, de még mindig rokonszenvesebben jártak el, mint azok, akik elmulatták, elherdálták külföldön, amit idehaza kipréseltek áldozataikból. Hasonlóan ítélhetők a báróék is. A négy utóbbi polgár egy korszak nevezetes alakja volt ugyan, de nem valószínű, hogy az eljövendő években ismét utcát fognak elnevezni róluk. Sajnálatra méltóan egyértelmű hiba csak egy esetben történt tudtunkkal: amikor megszüntették a Perczel Mór utcanevet. Ezt azonban jóvá lehet tenni vagy úgy, hogy egy új utcát neveznek el róla, vagy úgy, hogy régi utcanevet cserélnek le vele. Mert bizony a felszabadulás utáni nagy tisztogatás még mindig hagyott néhány igazítanivalót a hatvani utcaneveken. AKIKET ITTFELEJTETTEK Vajon kinek állít emléket a Stahrenberg utca a város szívében, a Kossuth tér és a Lenin tér között? Stahrenberg Tamásnak, egy osztrák grófnak, aki a Rákóczi-szabadság- harc leverése után a bécsi udvarnak tett szolgálatai fejében kapta meg II. Rákóczi Ferencnek, a száműzetésbe ment kuruc fejedelemnek elkobzott hatvani birtokát. Semmi sem indokolja ennek az utcanévnek megtartását. Annál is inkább, mert mindössze egy, azaz egy ház van benne. Ezt a házat be lehetne sorolni a Kossuth térre. Megtalálnák a kézbesítők. Ezenkívül még három utca nevét kellene megszüntetni: a Szalkayt, Thurzót és a Sárkányt. Szalkay László váci, majd egri püspök volt és 1524-től esztergomi érsek. A reneszánsz embere, de a rosszabb fajtából. A magas egyházi méltóságok után nem hivatásszeretetből vágyott, hanem az ezekkel járó nagy jövedelmek miatt. Jól bizonyítja ezt az, hogy püspök létére nem volt pap, csak érsek korában szenteltette fel magát pappá, a pápa többszöri sürgetésére. Főpap korában is önző, pénzsóvár és könnyű erkölcsű maradt, akiről feljegyezték, hogy Brandenburgi György őrgróffal egy cseh származású udvarhölgy miatt viszályba keveredett, melyben a győztes ő lett, s az őrgrófot az udvarból eltávolította. Szalkay indulatos és erőszakos ember volt, aki nem tűrt ellentmondást, s magaviseletével nemegyszer szégyent hozott arra a magas egyházi méltóságra, amelyet viselt. Így az 1525. évi hatvani országgyűlés alkalmával is összeverekedett Frangepán Kristóffal. Viselt dolgait ismerték a kortársak is. Nem véletlen, hogy az említett országgyűlésen, amikor felszólalt, politikai ellenfelei rákiabálták: „Pap és mégis háremet tart!” Sárkány Ambrus a hatvani országgyűlés idején a magyar főúri párt egyik vezéralakja volt, aki az országbírói méltóságot szerezte meg magának. Nem sokban tűnt ki kortársai közül. Egyike azoknak, akiknek leváltását a köznemesi párt követelte. Az országgyűlésen, amikor felszólalt, azzal hurrog- ták le: „Hazudsz, mint egy áruló!” Jobbnak látta megszökni a fenyegető közhangulat elől. Thurzó Elek a mohácsi csata előtti években hírhedt alakja a magyar közéletnek. Felesége Fugger lány volt. Rokonságban állott tehát azzal a gazdag német bankár családdal, amelynek neve fukar formában honosodott meg a magyar nyelvben. Ez a család igen nagy mértékben hozzájárult, hogy Magyarország elszegényedjen, noha ebben az időben hazánkban bányászták a legtöbb aranyat, ezüstöt az európai országok közül. A Fuggerek magyarországi érdekeit Thurzó Elek képviselte úgy, hogy megszerezte magának a királyi kincstartói tisztséget. Ö kötötte meg a bankárokkal azt a szerződést, amelyben tíz évre bérbe vették a magyar ércbányákat. Nem kell gazdag fantázia annak elképzeléséhez, hogy a kincstartó milyen előnyös feltételeket szabott saját sógorainak. Az utcanevek megváltoztatása nem egyszerű dolog. Le kell cserélni a névtáblákat, számtáblákat, iratokon kell keresztülvezetni a változást, sokaknak időbe telik megszokni az újat. Mindezek ellenére úgy véljük, időnként szükség van helyesbítésre. A soron következő országgyűlési képviselő választásokat megelőzően célszerű lenne ezeket a változtatásokat végrehajtani. NÉMETI GÁBOR Hatvan 60
