Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Vitkovics Mihály
nem csupán világirodalmiakat találunk, hanem már hazai darabokat, nevezetesen Kármán Fannyját, Kazinczy Bácsmegyeijét, sőt az ugyancsak Kazinczy magyarította Gessner Idilleket is. Értékeit, jelentőségét több ízben hangsúlyozta irodalomtörténet-írásunk, miszerint „Vit- kovics prózája eleven, előadása fordulatos, érzelmi ára- dozás viszonylag kevés helyet foglal el művében, s jól megismerhetjük belőle a korabeli társas életet.” (Horváth Károly). A költő regénye megvallottan önéletrajzi mű. A főhős, Vidényi, maga Vitkovics; a barátként bemutatott, Vidényit Egerben meglátogató Imre, nem más, mint Vitkovics jogásztársa, Szedliczky Imre, akivel levelezett is; de jogászbarát volt A-fy BertUs is, aki a lénártfalvai és abafalvai (ma Lenartovce és Abovce) Abaffy család Vit- koviccsal egy időben Egerben diákoskodó tagja volt. A regény hősnője, Bernáth Lidi is egri polgárlány, s az lehetett Szedliczky Imre „Nancsija” is, aki kikosarazta az epekedő ifjút. A történet magva Vidényi és Lidi szerelmének históriája: a fiatal jogászt viszont szereti a szép ifjú egri lány s már-már úgy tűnik, egybekelésüknek nem is lesz akadálya, ám amíg Vidényi Pesten joggyakornokoskodik, a szülők máshoz kényszerítik a lányt. A szentimentális prózaírás szabályai nyomán azt várnák, hogy Vidényi bánatában elemészti magát, elsorvad vagy legalábbis kolostorba vonul. Nem ez történik. Számot vet a realitásokkal, bánatát magába zárja, s ambiciózusan kezd új életet ügyvédi vizsgája letétele után. „Barátod nemsokára prókátor, mégpedig pesti prókátor lészen, Palim. Isten veled!” — fejeződik be a regény. De nem csupán a befejezés tér el a szentimentális regényekre jellemző végkifejlettől, jóval kevesebb benne a szentimentális regényvilágot olyannyira meghatározó „érzelmi áradozás” is, viszont annál nagyobb teret kap az egykori társasélet ábrázolása. Kivált azokban a fejezetekben, amelyek Vidényi lénártfalvi vendégeskedésének leírását tartalmazzák. Mind az utazás, mind a lénártfalvi tartózkodás körülményei eleven és színes leírás formájában került a regénybe. A karácsonyt ünnepelni invitálta szülei birtokára Vidényit A-fy Bertus, aki a meghívást elfogadva útra kelt barátjával. Téliesre fordult, hideg időben tették meg a másfél napos utat, mely Szilvásváradon, Sajóvárkonyon és Sajópüspökin át vitt Lénárt- falva felé. Az útvonal s az utazás állomáshelyeinek leírása nyomán az egykorú táj képe is felsejlik az olvasó előtt: „Mikor elindultunk, borongós volt az idő, de alkonyodás felé kitisztúlt, s az éjszak keményen szeleit. A lábunk kezdett fázni. Hanem két vizslánk volt. Bertus kutya nélkül nem jár. Lábunkra fektettük, s oly meleget tartott, mint egy dunyha ... Amint kiértünk az egri szőlők közül, hegy-völgy volt az utunk egész a viliói csárdáig. Itten étettünk. Magunk is uzsonnázni akaránk, de a jó kocsmárosnénak nem volt egyebe kenyérnél s hagymánál. A borával pedig lehetett volna tormát készíteni. Azt is pálinkáspohárból ittuk. Nagy későn Szilvásra érkeztünk. Ez is völgyben fekszik szanaszéjjel, közepén az esővíz mocsárt terjeszt. B. Vécsey bírja nagyobbrészént. Jekel- falusinak, Bertus sógorának is vagyon egy kúriája a falu végén, ahol is éjszakáztunk .. . Reggel borleveseztünk s elindulánk. Várkonyon deleltünk, s onnan elindulván a kiáradt pocsolyákon volt bajunk; mert alig kapaszkodtunk. Végre Saj ópüspökibe értünk. Innen kiláttuk a kastélyt, melyet az öreg A-fy a legjobb ízléssel építtetett.” Klasszicista stílusú, a jelentős birtokkal rendelkező nemesség életviteléhez szabott kastélyban vidám társaságban töltötte Vidényi vendégeskedésének napjait. Játék, éneklés, tánc, vadászat járta, az ünnepnapon templomjárás, az ebéd utáni időben rögtönzött hangversenyféle. Vidényi Csokonai és Verseghy megzenésített verseit adta elő, majd egy „póriasabb”, de nagy tetszéssel fogadott dalt is, a hölgyek közül a zeneileg képzett Sz-helyi Pepi a Verseghy Rikóti Mátyásából ismert Bájos síp c. „énekjátékból” adott elő egy dalt német szöveggel, A-fy Gyuri, az ulánus hadnagy (A-fy Bertus bátyja) pedig olasz, francia és német dalokat... A Vitkovics-regény számos részlete tartalmaz egri vonatkozásokat is. A régi, szerbek lakta városrész képe rajzolódik ki legelőbb: a „rác templom” s a plébánia épülete, majd a templomkert, ahol Vidényi Horatius verseit olvasta, aztán a Rác utca, amelyről az „ispitályhoz” lehetett jutni, majd a belváros képe: a „gymnasium”, a „püspök-rezidencia”, „a generális-ház”, a „nagyépület”, vagyis a líceum, végül a Hatvani kapu. Vonzóan szép leírást olvashatunk persze az Egert övező tájról is, olyat, amelyhez hasonló szinte csaknem egy évszázad múltán születik majd Bródy Sándor novelláiban: „Tegnap délután a melegebben ragyogó nap kicsalt a kálváriára. A sík hajlásán leszivárgó víz felolvasztván a havat, szép zöldes ösvényt terített egy stációig, melynek zsámolyára leültem. Egedre repült első tekintetem; a szőlők garád- jai feketlettek és kertek gyanánt adták ki a szőlőket. A kápolna omladékja az Eged tetején gyászosan látszott ki a fejérségbűl. Innen végigsuhant szemem a bérceken, egész Tárkányig, s itt előmbe terjedt a májusi mulatságom. Mint szöktem Lidimmel egyik forrástól a másikhoz; mint merítettem én meg a hárshéját néki, és ő nékem; mint fecsentette reám az elmaradt cseppeket; mint másztunk aztán a mogyorósban egymás karjain; s a tisztásra érvén, honnan kiláthatni, mint ültünk le a friss füvecs- kére. Most a forrásokat jég vette körül; a mogyorós hóval tarkáit harasztokban fekszik. — Eképp búsongván Felnémetet vizsgáltam; körűlte a juhok tengődtek a patak partjain... Azután Egret nézegéltem. A kálvária végén mi egyenesen állnak a házak, s végre mint szakadnak le úgy, hogy csak a tornyok látszanak; s ismét mint emelkednek a Csurgó városrész felé félj ebb-félj ebb egész a szőlőkig; az uraság által szétrongált vár mint nyúlik dél felé, mint valamely elhagyott kőbánya. A várat legtovább szemlélgetém s képzeltem, mint verte ott vissza hétszer a törököt Dobó. Mint vette fejét a töröknek az ura halálát bosszuló egri asszony; s álmélkodva elmélkedtem az akkori magyar asszonyok bátorságán és a mostaniaknak elpuhultságán.” Művelődéstörténeti-irodalomtörténeti érdekű információs anyag is került a kis regénybe, a legfontosabb ebből a „Barclayust magyar nyelvre fordító” Fejér Antal munkásságára tett utalás, akinek özvegyénél szállt meg Vidényi Gyöngyösön egyik pesti útja alkalmával... 5. 1978-ban Vitkovics születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeljük. Ez alkalomból nemzetközi szintű délszláv—magyar tudományos konferenciát rendez az MTA Irodalomtudományi Intézete. A Szépirodalmi és az Európa Könyvkiadó Vitkovics-kötet közreadásával készül az ünnepi alkalomra. Talán nem lenne érdektelen, ha jórészt az egri környezetben játszódó, irodalomtörténeti és művelődéstörténeti szempontból egyaránt értékes Vit- kovics-regényt emlékkiadás formájában Eger az olvasó- közönség asztalára tenné. Szép gesztus lenne mindenképp. Lőkös István 55
