Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Cs. Varga István: Ady és Németh László, II.

Ady és Németh László II.

A PSZICHOLOGIZMUS LEGNAGYOBB KÖLTŐJE

Németh László szerint embernek és jellemnek legszebb jelzője, hogy egyenes. A művek, eszmék emberi fedezetét is számon kérte. Szerinte a nagy mű mögött valamiképp mindig emberi nagyság, rendkívüli jellem áll. A versformára is ezt vonatkoztatja Az Ady-vers geneziséből továbbfejlesztett Magyar ritmusban: „A versforma olyan, mint a jellem; nem azt szabja meg, hogy az ember mit tesz, hanem, hogy mit tehet. A verset kötött beszédnek nevezik — de nemcsak kötött, hanem fölszabadított beszéd is s formája, amikor egyben megköt, másra, mint a jellem, erőt és szabadságot ad”.

A modern képzőművészet a dolgok helyett a dolgokról alkotott felfogásunkat ábrázolja, a térbeli igazságokat az ideaképek intenzivitásával, virtuális erejével igyekszik helyettesíteni. A tárgyak, képek helyett képzet, a realizmus helyett szuggesztivitás. Ady képalkotására is ez jellemző. Lényegre szorított ábrázolásának képszerűségét ő maga gyakran gúnyosan hangsúlyozta. Szemléletében van valami primitív, de mindig meggyőző a pszichológiai igazsága és lenyűgöző a „kifejező heroiz- mus”, amellyel verseit alkotja. „Shakespeare-nél a képzelet és a költői szokás játszik a szóval, Adynál a gondolat és a kifejező-düh”. Ady gyúrja, robbantja a nyelvet, mindent befog a maga szolgálatára. A kifejezési vágy tudatos megismerése sarkallja. „Ady mint kifejező heroikusán erőszakos. Szemlélete, előadása, nyelve, ritmusa örök, irtózatos küzdelem a versszerűségért.” Az alkotásba fektetett energia, a tehetséggel való sáfárkodás már a fiatal Németh László „író-etikai” mérlegén súlyosan esik latba. Szerinte van az alkotásnak egy magasabb hitele, mint a pontosság és a szépség: az az erőfeszítés, amely a művet létrehozta.

Ady filozófiai jellegű lírájában bőven talált olyan nagy gondolatot, amely „odacsap életünk gyökeréhez és a szemléletünkben alakítja a világot”. Számára nemcsak a megismerés a fontos, hanem az, amit a lélek a megismerés során a világhoz hozzáad. Ha Petőfi birodalma az élmény, Adyé az élmény felé tóduló lélek, ö az élmény érzéki körülményeiből oda menekül, ahol az élmények teremtődnek. Ezért nincs költészetében természet, nem élvezi az ábrázolás lebegő pillanatát. Költészetének egyetlen tája: a tulajdon lelke. Külső élete is ezt a belső teljességet szolgálja.

Saját írói művészetére is jellemző különbségre hívja fel a figyelmet — Földessy Gyula nyomán ■— Petőfi és Ady költészetében: Petőfi fölhág valahová a versben, Ady megveti a lábát, megszobrosodik. Németh László nőalakjai, „kariatidái” is szoborszerűen emelkednek ki környezetükből, leginkább a szívéhez legközelebb álló Kurátor Zsófi. Az alkati, jellembeli szilárdság ismérve Kárász Nellinek, Égető Eszternek és az írói és eszmei szintézist mutató Irgalom Kertész Ágnesének, amint magának az alkotónak is. Okfejtése is önjellemző. Feltárja a mélyebb okait a két költő közti módszerben különbségnek: „Míg a nyugati gondolkodás logikai egységekben halad előre, a gondolatok egy végkövetkeztetés, zárótétel felé marsolnak, a régibb népeknél rögtön kész a mondanivalót kifejező kép, s a gondolkodás csak azt járja körül. Ady kép-gondolkodó. Verse elején kész a látomás s szakaszai már csak a látomást cirkálják körül. Ö nem lendületes;

szilárd”. A magyar vers tagoló hajlama dobban a sima. vers alól. „Sorai ritmikailag is állnak”.

Beszédes értelmezés, amely a Gyász című regény genezisét juttatja eszünkbe. A fogantató élmény: az író temetőbeli találkozása fiatalon megözvegyült unokahugá- val, aki belemerevedett az élettorzító gyászba, és szilárd, hősi elszánással viselte a gyászszerepet. A prototípus látványát a regény tér idődimenziójába állítva és a görög tragédia szerkezetét követve járja körül Németh László is, míg a zárórészben férje sírköve mellett hősnője is szoborrá merevedik.

De önmagukban is fontosak Ady verseléséről, képalkotásáról mondott szavai. Nem kevesebbről van itt szó, mint azokról az alapvető ismérvekről, amelyeket így tart számon a szakirodalom: Adynál nem a tárgyi hitel, hanem a látomás ereje számít, az önmagát kimondva önmagán túlmutató kép. Tudjuk, hogy szimbólumai a jelenségek keveréséből és megszemélyesítéséből származnak, és főként vizuális élménnyel kapcsolatosak. Az Ady-vers erőteljes hangütéssel indul, a helyzetrajzból kirobbanva, minden előzmény mellőzésével, szimbólumokkal teremt feszült atmoszférát, és elvezet egy gondolati általánosításhoz. Ady pszichológus költő, aki önmagából meríti anyagát és metodikáját. Mindig az egészre tekintve nagy tudósok következetességével elemez. Modernségét abban látja Németh László, hogy azt a módszerességet, amelyet mások regényben, drámában és önéletírásban mertek az ember ellen szegni, ő elvégezte a lírában. Elkerülte a tudományos és az epikai lélekábrázolás egyoldalúságait. Nem párhuzamos tendenciákban, hanem a legváltozatosabb antagonizmusok egyensúlyában magyarázta magát. Pszichológiai teljességre törekedett. Ö az egyetlen magyar író, aki megérezte, hogy a lelki folyamatok valószínűsége az ellenmondásnál kezdődik. Indulatait, gesztusait szinte fantasztikussá nagyítva hozza elénk. Ebben a módszerben a nagyítás közelhozó szerepe a fontos, amelyet az esszéíró Németh László is szívesen alkalmazott.

Ady a legmerészebb pszichológus, vállalva az ellenmondásokat, bátran kiélezheti lelki összetevőit. „A motívumok jelentik nála az analízist, az ellenmondások és el- lentettségek a szintézist”. Motívumaiban lelke alkotó hajlamai, egy-egy kielemzett indulata jelentkezik, amelyből önmagát állítja össze, mint bolygókból a naprendszert. Nem a kicsinyes, hanem az alapösztönökből kibomló titkokat kutatja: „az élet-halál közt kifeszülő lélek napi igazságai alatt lappangó igazságot — az emberi lényeg titkát s a halállal határolt emberi idő titkát”. Ezért tartja Adyt a pszichologizmus legnagyobb költőjének. Múlt és jövő határán, az emberi és a magyar szellem nagy áramaiban helyezi el Ady költészetét. Három nagy áram örvényének látja életművét: „Az első egy ősi, magyar tendencia, mely ott lappang a magyar irodalom mélyén s Adyban foglalódik össze legelőször. A másik egy nagy európai koráramlat: a tizenkilencedik század második felének lehelete, mely Nagyvárad, Pest és Párizs levegőjéből szívódott Adyba. A harmadik a vidám életszeretet árama, egy új magyar hellenizmus, amely Adyban született meg, hogy irodalmunkat mindinkább magának jegyezze el.”

A források, hatások vonatkozásában nem időrendi, hanem fontossági sorrendet állított fel, elsőként a magyar örökséget hangsúlyozva. Érvényes ez még szimbolizmu56