Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: "PRO PATRIA ET LIBERTATE"

kapcsolatot. Sajnos futárját elfogták, s őt magát Sáros várában letartóztatták. A bécsújhelyi börtönben napjai már meg voltak számlálva, amikor felesége Sarolta Amália hercegnő és Lehmann Gottfried kapitány — egykori iskolatársa - életük kockáztatása árán kiszabadították és Lengyelországba, Brezan várába menekítették 1701 novemberében.

1703-ban itt keresték fel a tiszaháti talpasok és kérték, hogy álljon az elkeseredett nép szabadságharcának élére. Rákóczi engedett a kérelemnek és 1703. június 16-án, átlépte a határt. A vérző hazai föld legvégső széliben Esze Tamás lerongyolódott pórhadával, néhány száz rongyos talpassal fogadta a vezért.

Csak néhány száz főnyi jobbágy gyűlt össze a határon, de amint a fejedelem zászlói kibomlottak, áradásszerűen özönlött Sáros, Zemplén, Bereg, Szatmár, Ung, Szabolcs és Ugocsa népe, pár hét alatt elfoglalták az egész Tiszántúlt.

1703 őszén már a köznemesség is csatlakozott és a nemzeti összefogás eredményeiként 1704-ben a Duna—Tisza köze, sőt a Dunántúl is győztes kék-vörös zászlaja alatt ünnepelte a kuruc szabadságharc diadalát. Különösen fényes napok következtek akkor, amikor Bottyán János ezredes is átállt a császári oldalról a nemzeti ügy mellé. Nem szándékozom e helyt a szabadságharc eseményeit nyomon követni, ezért mindössze néhány fontos, Heves megyei vonatkozást szeretnék kiemelni megemlékezésül a nagy évforduló alkalmából.

o-o-o-o

Rákóczi Zsigmond (1584—1591) Eger várkapitánya, Heves és Borsod vármegyék főispánja és az egri püspöki javak kormányzója volt hét esztendőn át, aki alatt a vár újra a Vitézi élet központjává vált a felső részeken. Néhány év múlva, 1596-ban esett el Eger vára, és a félhold uralma közel egy évszázadra visszavetette Eger ütemes, szép reményekkel kecsegtető fejlődését. Ezek a súlyos évtizedek sok kárt okoztak, mégis Eger jelentős hely volt a felszabadulás után a XVIII. század fordulóján is, lélek- számban is jelentős városi település maradt, valamivel meghaladta a 6000 főt.

A török kiűzése után azonban Eger püspökföldesura 1694-ben visszanyerte a város feletti teljhataími jogát, egyben I. Lipót a város magisztrátusát feloszlatta. Ezt a rendelkezést 1695-ben megerősítették, a város tehát elvesztette szabad királyi városi címét és rangját és a többi püspöki város módjára kormányoztatott; a püspök jelölte ki ezek után a magisztrátus tagjait a magyarok, a németek és a rácok közül. Csak a vár maradt egészen 1783- ig kincstári birtokban. Már írtam, hogy ennek ellenére 1700 körül Eger élénk, gyors fejlődésű, jelentős város volt, fejlődésének ütemében Pestet, sőt Budát is felülmúlta. A város 322 házában 542 gazda lakott, ezenkívül 90 zsellér és 120 kézművescsalád élt még a városban — ezekhez járult a papság, a tanulóifjúság és a katonaság.

Gyöngyös - a megye másik jelentős helye volt a török

uralom alatt Heves és Külső-Szolnok legtehetősebb vá rosa, viszonylagos önállóságot élvezett, és mint ilyen, vi selte is a terhek oroszlánrészét. Különösen sokat szenve dett ez a vidék a török kiűzése idejében Caraffa, Mersi é Heister osztrák tábornokok hadisarcaitól. A város lakos sága emiatt többször menekülni próbálkozott, s ezért fő leg a Csapó-kaput éjjel-nappal őrizet alatt tartotta a ta nacs.

1692-ben a kettős vármegyében (Heves és Külső-Szolnok 62 községet számláltak, a Szolnok megyei rész - a vol hódoltsági terület - majdnem teljesen lakatlan volt, tehá folyt a török utáni időkben a falvak újratelepítése. 1697 ben már 75 visszatelepített községet jegyeztek fel, ezekber 6279 férfiszemélyt írtak össze, s a legnépesebb helységekkén Gyöngyöst, Patát, Poroszlót, Tiszanánát, Tiszafüredet é: Sólymost jegyezték fel. A Rákócziak a XVII. század elejér jutottak Heves megyei birtokaikhoz, amikor is 1603. áprili: 19-én Rudolf császár Ungnád Kristóf ónodi várát és a le rombolt Heves megyei Debrő várát minden tartozékává Felső-Vadászi báró Rákóczi Zsigmond egri várkapitánynál adományozta (Rákóczi Zsigmond 1607-ben lett erdélyi fejedelem). A birtokot Rákóczi Zsigmond fejedelem halálc után Pál és György fia örökölte. így Rákóczi Pál a debrő. uradalom felének birtokába került és ezt unokája Rákóczi Erzsébet; gróf Erdődy Györgyné örökölte tovább. Erdődyné halála után, 1708-ban a debrői uradalmi részbirtokait II Rákóczi Ferencre és nővérére Juliannára (gróf Aspremoni Reckheim Ferdinándinéra örökítették (ezek szépunokái voltai I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek). 1710. április 8-ár I. József császár II. Rákóczi Ferenc birtokrészét hűtlenség miatt gróf Altban Mihály Keresztéinek adományozta 40 00C Ft értékben, az Aspremont grófok a birtokrészben azonbar tulajdonosok maradtak. 1712-ben a szabadságharc bukása után a debrői uradalom II. Rákóczi Ferencet illető hányada tehát valóságosan is Althan gróf kezére került. Ez a birtok az 1712-es német szövegű összeírásban a következő helységekre terjedt ki: a Mátraalján Debrő, Kál, Tófalu, Nagyút, Detk, bizonyos Felfalu, mely határos Tótfaíu- val és Gyöngyös város 1/4 része. E birtokon a szabadság- harc idejében Óhután (Parádhuta) II. Rákóczi Ferenc üveghutát létesített, de a parádi savanyú forrásokról még nem esik említés, tehát akkor ezek még feltehetőleg nem működtek, legalább is nem voltak jelentősek, s ennél fogva feljegyzésre érdemesek.)

A XVIII. század elején Gyöngyös több alkalommal a me- gyegyűiés székhelye volt, fontossága az események alakulásában tehát jelentős volt, valamint külön jelentőséggel rendelkezett abból a szempontból is, hogy az óriási Rá- kóczi-birtok egyik központja is Gyöngyösön volt. így hát nem véletlen, ha a fejedelem sok gazdasági jellegű intézkedése és intézménye kapcsolódik a szabadságharcban Gyöngyöshöz. Az 1704-es tárgyalásokkal kapcsolatos udvar- tartási — ellátási feladatok a fejedelmi udvarházban és tartozékaiban jól megoldhatók voltak. — A város alkalmas volt arra is, hogy az állandó hadikórházak egyikének helyt adjon, és innen kelt 1704-ben Rákóczi rendelete a postások javadalmazásáról is. Gyöngyösön, Egerben és HatRákóczi aláírása az ónodi országgyűlés okmányán