Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: "PRO PATRIA ET LIBERTATE"

tanban telepedtek meg a szabadságharc állandó jellegű katonai (elsősorban élelmiszer) raktárai, s ilyen módon a megye szerepe a szabadságharc ellátásában igen fontos volt. A kuruc katonaiköltő kedvesen emlékezik a mát- raalji városra:

,,Körtélyía, körtélyla, gyöngyösi körtélyfa,

Sok kuruc katona megpihent alatta.

Karddal szántja földjét, vérrel boronálja,

Mégis a hazáját igazán szolgálja."

A szájhagyomány erről a körtefáról azt örökítette meg, hogy a kuruc kórház udvarán állott. Igaz, nem igaz; nem lényeges, az azonban biztos, hogy a katonák pihenő, gyógyulási és élelmezési „kvártélyos helye” volt a város.

O-O-O-O

Heves megye 1687 után, miután Eger várával együtt felszabadult a török uralom alól, igazán „cseberből vederbe” esett a szólásmondás történelmi értelmének megfelelően. A nép, a jobbágyság és polgárság a harcok után a békéMagyar paraszt a XVIII. század elején

re, és nyugalmas munkára áhítozott. Kaptak is két évi tehermentesítést az újra visszatelepülő jobbágyok. Mit sem ért azonban ez az engedmény, hiszen a hadak vonultak, katonai csapatok portyáztak, a parasztot forspontra hajtották, porciót fizetett, a városi kereskedőtől pedig fizetés nélkül rekviráltak, teljes volt hát a vagyon- és létbizonytalanság a falvak és városok népe között.

A híres, de inkább hírhedt új birtokszerzeményi bizottság működése viszont a megyei nemességet sújtotta és fokozatosan szembefordította a felszabadító „Habsburg” hatalommal és minden képviselőjével. Királyi leirat közölte a felszabadult megye volt birtokosaival, hogy mindenki, aki birtokára igényt tart, köteles Bécsben a comis- sió előtt (Neo-Aquistica Comissio) igazolni birtokjogát. Az udvar a birtokokkal a „fegyverrel szerzett terület hódítója jogán” szabadon gazdálkodott, és azokat főként idegen származású tiszteknek, hadseregszállítóknak és papoknak adományozta. A jogos tulajdonosok panasza a legtöbb esetben süket fülekre talált, még magát a püspököt és a káptalant is károsodás veszélye fenyegette. A magyarok joggal keseregtek, - „a török Buda igazából magyar volt, a felszabadult magyar Buda pedig német lett.” — így volt ez Egerrel, a megyével, az egész országgal. — Új szerzeményként kamarai kezelésbe vették Egert, Hatvant, Szolnokot, Sirokot, Szarvaskőt, Tarnaszentmiklóst és hozzájuk tartozó falvakat. Ezeket a birtokokat minden megkérdezés nélkül szabadönkénnyel továbbadományozták. Az országban, s a kettős megyében is állandóan zsoldos csapatok

Az egykori gyöngyösi Rákóczi-ház, ma helyén a Fő téri nagyáruház áll

portyáztak. Garázdálkodásuk a jobbágy- és polgárlakosságot sújtotta, de olykor nemest és papot sem kímélt. A megye mint jelentős katolikus központ éveken át az új- hitűek (protestánsok) üldözésétől volt hangos. Annak idején ebből éppen Gyöngyös esetében a török is gazdag sápot húzott mindkét féltől. Napirenden voltak az erőszakos templomfoglalások és prédikátorüldözések, iskolabezárások, iskolamesteri egzekuciók. Gyöngyösön a reformátusok elvesztették templomukat, prédikátorukat pedig kitiltották a városból. Nyugtalan volt a „magyar vér” Hevesben, a telepítéskor hát megpróbálták vegyíteni, „szelídíteni”; nem sok eredménnyel. A Mátra erdei viszont megteltek Thököly bujdosó kuruc katonáival, kiknek számát űzött vagy szökött jobbágyok állandóan növelték.

Az egri vár parancsnoka kassai, sőt budai segítséggel is több alkalommal átfésülte az erdőket, eredménytelen volt azonban a „tisztogatás”. Jobbágy és nemes, egyarán\ elégedetlen volt az „új világgal" és csak szabadítóra várt, hiába való volt hát a megye hivatalos vezetőinek, egyes papoknak és szerzeteseknek 1703 nyarán, a szabadságharc kibontakozása 'idején a kurucok ellen való hangulat teremtése. Hatvanban a császári katonaság, Gyöngyösön a jezsuiták, Egerben ekkor még maga Telékessy püspök is és környezete is a közvéleményt Rákóczi és a kurucok ellen igyekezett befolyásolni. Az elkeseredett nép és pórnemes ellenkezőleg érzett, és feszülten figyelte az egyre kedvezőbb híreket. Nem is rosszul számítottak a Heves megyei kurucbarát jobbágyok és polgárok, mert Hatvan,