Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: A posta újjászületése Heves megyében
gek postaküldeményeit hetente egyszer lófogatú járművel elszállítja és azokat a rendeltetési helyükre ugyancsak fogatolt, illetve gyalogküldönc útján továbbítja." A munka zavartalan biztosítására az egri postafönök a bélapátfalvi postamesternek és postaküldöncének „szabad mozgást biztosító hatósági igazolvány"-t kért és kapott az alispántól. „Felkérem a katonai és polgári hatóságokat - szól az igazolvány szövege. — hogy részére (tudniillik a postaszolgálatot ellátó két személynek) a fenti fontos közérdekre való tekintettel az állandó szabad mozgást biztosítsák és utazásában őt támogassák". Az egri 1. számú postahivatal 1945. január 21-én már arról adott hírt, hogy a tiszántúli és a dél-erdélyi részekkel megindult a levélforgalom, valamint Budapest felé, egészen Hatvanig „tehet levelet küldeni”.- © Közbevetőleg szükségesnek látszik, hogy kutatásaink nyomán röviden ismertessük: milyen postai csúcsszerv, illetve szervek, hol, hogyan és mikor végezték a teljességgel szétzilált magyar postai apparátus újjászervezését. A központi csúcsszerv a Kereskedelem- és Közlekedésügyi MinisztérTum IV. főosztálya, az ún. Postavezérigazgatóság volt, mely azonban a főváros körülzárása előtt, 1944. novemberében Sopronba települt át, s ott 1945. március utoljáig működött. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány, mely Debreceniben székelt, a demokratikusan újjászervezett Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium keretén belül egy minisztériumi osztálytanácsost bízott meg egy postai csúcsszerv felállításával, s annak munkája irányításával. Közben azonban Buda felszabadulása után, 1945. január 22-én, Pesten is létesült egy irányító postai szerv: a Magyar Postavezérigazgatóság Munkabizottsága, mely azután egészen 1945. február 15-ig működött, amikor a Budapesti Nemzeti Bizottság megbízásából Nagy-Budapest postaügyeinek irányítására az újonnan megszervezett Postavezérigazgatóság jött létre. E korszakra igen jellemzőek a munkabizottság megalakulását bejelentő 1. számú okmány kezdő sorai: „Budapest szovjet katonai parancsnokának 1. számú parancsa szerint: Minden hatóság folytassa kötelessége teljesítését". A parancs alapján, és mert a magyar posta működésének újrakezdése a közjó érdekében minél előbb szükséges volt, a budapesti postaigazgatóság összegyűlt demokratikus érzésű és pártállású tisztviselői 1956. január 22- én az újjászervezés munkálatait irányító munkabizottságot hoztak létre. Ezzel egyidőben Budán is megalakult a Postavezérigazgatóság Budai Kirendeltsége. A demokratikus magyar kormánynak Budapestre való költözése után, 1945. május 11-től az ország postai ügyeinek ismét egyetlen irányítója az újjászervezett Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium postafőosztálya lett, a posta-vezérigazgatóval az élen. A Debrecenben, Budapesten és nem utolsó sorban a miskolci postaigazgatósági kirendeltségen megindult központi szervezés, valamint a jelentékenyebb postahivatalokban megindult intenzív levélforgalom nyomán lassan, de fokozatosan egyre inkább javult a posták működése. Az 1945. január 5-én alakult miskolci postaigazgatósági kirendeltséget a kassai igazgatóságról menekült dolgozók, valamint a miskolci 1. számú hivatal néhány volt igazgatósági tisztviselője képezte. A kirendeltség területén — mely alá Heves megye jelentékenyebb keleti része tartozott, - a postahivatalok újjászervezése és a forgalom megindítása már 1945 január elején kezdetét vette. A hivatalszervezés során megindult a postai dolgozók szakszervezeti és pártszervezése is. Egerben a posta munkájának megindításában Udvardy Jenőnek nagy segítséget nyújtott Lutter Imre, az Eger 2. számú postahivatal postamestere, aki hivatala gondosan megmentett értékcikk-készletével még a főpostát is kisegítette. Az egri postások 1945. január 8-án ünnepélyes közgyűlésen megalakították szakszervezetük helyi csoportját. Elnök Alakszai Gergely, titkár Sander Jenő, vezetőségi tagok: Lutter Imre, Sumi János és Rózsahegyi Alajos lett. Ez az egri vezetőség nagy segítséget nyújtott a hevesi kerület postás dolgozói szakszervezeti és szakmai munkájának a megindításához. 1945. február 26-án a Postavezérigazgatóság arról értesítette a Budapesti Postaigazgatóságot, hogy „a főváros orosz katonai parancsnokságától nyert engedély alapján .... a Budapestre érkezett és ezentúl oda érkező levélzárlatokban levő leveleket a címzetteknek kézbesithesse." Egyelőre azonban katonai és politikai biztonsági okokból a fővárosból a vidékre irányuló levélforgalom még szünetelt. Március 21-én a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium arra ösztönözte a miskolci postaigazgatósági kirendeltséget: „...minden lehetőt kövessen el, hogy minél előbb induljon meg az egész kerületben a levél- forgalom és a hivatalok, ügynökségek, melyek még nem nyíltak meg, felvegyék a forgalmat. Több helységben a hivatalok újból való megnyitását berendezésének, illetve felszerelésének a megsemmisülése, vagy éppen a személyzethiány akadályozta. Megyénk postaforgalma újjászületésében számottevő fejlődést jelentett, amikor február 10-én „a postai alkalmazottak közreműködése mellett csak közönséges leveleket és lapokat tartalmazó kész zárlatokat (azaz levél kötegeket) közvetítő jegyzékelő menetet" szervezett a miskolci kirendeltség Miskolc és Füzesabony vi- szonylatában, — melyet a Miskolc— Sárospatak közötti járat egészített ki. A még mindig rendszertelenül és csak nagy-nagy késéssel dolgozó pos- taszervezetünkön a mozgóposták megszervezése segített volna, de beállításukra még 1945. márciusában sem volt semmi lehetőség, noha a Budapesti Postaigazgatóság mozgóposta- kocsik közlekedésének, illetve a távolsági forgalom megindulásának az engedélyezése esetére a megyénket érintő, Budapest és Miskolc közötti viszonylatban mozgóposta berendezését tervezte. E korszak rendkívül súlyos mozgóposta-problémáját szemléletesen jellemzi egy 1956. március 28-án kelt debreceni postaigazgatósági jelentés, mely szerint mozgópostakocsik hiányában képtelen volt megszervezni a rendszeres járatokat. Kisegítő megoldásként azt javasolták a minisztériumnak, hogy „élelmet szállító mozgópostakocsikat kellene Debrecentől Szolnokig mozgóposta céljaira igénybe venni" a levélkötegek rendszeres szállítására. A rideg helyzet azonban az irat szerint az volt, hogy „oda a kezelő nem fér be, hanem a kalauzkocsi piszkos padlóján dolgozza fel a levélpostaanyagot.. Rendkívül figyelemreméltó lépés volt tehát Heves megye postaforgalmának újjászületésében, amikor április 2-ától kezdve Budapest Keleti pályaudvar-Miskolc és viszont, megindult az első mozgóposta a fővárosból. Április 10-től tovább javult megyénk távolsági levélforgalma, amikor is Debrecen és Füzesabony között megszervezték a mozgópostát. Április 21-től pedig már Budapest-Miskolc és viszont már minden páros napon úgynevezett jegyzékelő menet közlekedett. A postaforgalom biztonsága 1945 márciusára már annyira megjavult, hogy engedélyezték az ajánlott küldemények felvételét is, bár egyelőre azzal a megszorítással, hogy „a felvétel kifejezetten a feladó felelősségére történik ... Esetleges elveszéséért a posta nem szavatol és kártérítést nem ad." Az egész magyar postaszervezet felszabadulás utáni története egyik legjelentékenyebb fordulópontja volt, amikor április közepe táján a postaforgalmat a Dunántúl kivételével az ország egész területére elrendelte a minisztérium. Történeti tény azonban, hogy a félreeső kisközségekben a postahivatalok még hosszú időn át komoly problémákkal küzdöttek. Kivált az Észak-Heves megyei falvak postaküldeményeinek szállítása jelentett nagy nehézséget, s így nem egyszer csak nagy késéssel értek a levelek címzet- teik kezébe. így például sikerült olyan levéltári adatot találnom, mely szerint Egerből Pétervásárára 1945. március 7-én kézbesítették Egerből azokat a hivatalos megyei leveleket, melyeket még január 20-án, február 10- én, 11-én, 14-én és 20-án adtak postára. (I)
