Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: A posta újjászületése Heves megyében

Ä postaszállítás nehézségeibe ek- kortájban még a katonai helyzet is számottevően közrejátszott, ugyanis megyénk 1944. decemberében és 1945 januárjában a Budapest ostromára kelet felöl gyülekező szovjet csapatok felvonulási bázisterülete volt, — Mali- novszkij marsall főhadiszállása Heves községben települt.

MINISZTERELNÖKSÉG!

POSTASZOLGÁLAT

Egészen különleges és rendkívül fontos problémát jelentett a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöksége és a szakminisztériumok postai kapcsolatának a kiépítése a felszabadult megyék székhelyeivel és viszont. A demokratikus, új köz- igazgatás fontos és nem kevésbé sürgős kialakításával kapcsolatos jelentékeny és bizalmas jellegű levélküldemények lehetőleg gyors és mindenképpen biztonságos továbbítása nagy jelentőséggel bírt. De nem kis mértékben esett latba az egymást érő új rendelkezéseknek, intézkedéseknek a megyei közigazgatási központokhoz való továbbítása is.

Az 1945 januárjában már egyre intenzívebben munkálkodó debreceni új minisztériumok részére múlhatatlan szükségszerűséggé vált egy saját futárszolgálat megszervezése, felállítása és üzemben tartása. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökségének a futárirodája a szovjet katonai hatóságok jóváhagyásával és messzemenően segítő közreműködő támogatásával 1945 januárjában felállították a MINISZTERELNÖKSÉG POSTASZOL- GÁLAT-át, melynek feladatát a minisztériumok leveleinek és egyéb küldeményeinek a megyeszékhelyre való biztonságos és gyors eljuttatása képezte. A futárok visszatértükben viszont a megyéknek a kormányhoz címzett postáját vitték magukkal Debrecenbe. A különleges postafutárszolgálat működésére sikerült levéltári adatot találnom Egerben, Szolnokon, Szegeden, Gyulán és Miskolcon is. Az eddig talált legkorábbi időpont, amikor Debrecenből ilyen futár elindult: 1945. január 13. Egerbe Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök egy levelével március 5-én indult el a futár, s már 15-én azt az egri megyeháza ails- páni hivatalában iktatták is.

E speciális szolgálat révén szállított küldeményeket az alább bemutatott különleges bélyegzővel látták el, kézzel írván be az indítás időpontját.

*1945l..'ÍÍ;^L

.............If«

A Miniszterelnökség Postaszolgálatának különleges bélyegzőlenyomata.

Eddig levéltári adat nem került elő a Miniszterelnökségi Postaszolgálat megszűnésének idejéről, de minden bizonnyal a kormánynak Budapestre való költözéséig, 1945. május közepéig működött, és igen eredményesen járult hozzá az újjászülető megyei közigazgatásnak a kormánnyal való zavartalan kapcsolata kiépüléséhez és fenntartásához - éppen az első és tengernyi problémával terhelt időszakban.

KÜLDÖNCPOSTAK

A ki nem elégítő postai levéltovábbító tevékenység 1945 első negyedéiben komoly gondok elé állította a megyeszékhelyen újjászületett és intenzív munkába kezdett központi hivatalokat és szerveket, — természetesen elsősorban a közigazgatást és a megyei Nemzeti Bizottságot, de nem kevésbé a közellátási kormánybiztosságot és a megalakult partszervezeteket egyaránt. Nagy fontosságú politikai feladatként mutatkozott az 1944. december 22-én Debrecenben megalakult kormány körülményes útan-módon Egerbe juttatott rendeletéinek, de az új megyei közigazgatási élettel kapcsolatos igen különböző intézkedéseknek is a hat járás közül ötnek a székhelyére (Tiszafüredre, Hevesre, Gyöngyösre, Hatvanba és Pótervásá- rára — a hatodik járás központja ugyanis helyben, Egerben volt — való gyors és biztonságos eljuttatása, illetve onnan a jelentések, beszámolók stb. hasonlóan Egerbe való továbbítása. A postai összeköttetés gyakorta alkalmi megoldása és rend- szertelen volta égető problémaként jelentkezett a megye akkori távoli részeinek, például a hatvani járás északi felében Pásztó és környékének, valamint a tiszafüredi járás tiszántúli felének, továbbá a Bükk és a Mátra távoli és nehezen megközelíthető észak-hevesi területeinek a viszonylatában.

A jövő-menő személyek alkalmi, s így bizonytalan, a távoli helységekbe való rendkívül lassú levéltovábbítási rendszerének időszaki pótlására először Szabó Sándor, Heves megye közellátási biztosa s egyben a Nemzeti Bizottság titkára tett lépéseket. Szabó 1945. január 25-e előtt elrendelte a járási szolgabíráknak „helyi szállítási központok" felállítását. E tervezetéről az 1945. január 25-én kibocsátott érdekes határozata nyújt tájékoztatást.

„A szállítóeszközök hiánya kötelességemmé teszi a szállítótér hasznos kihasználását, ezért az alábbiakat rendelem: Heves vármegye két városában és 116 községében a magyar kir. postahivatalok, postaügynökségek szervezzenek szállítási központokat. Nevezettek engedélye nélkül egy jármű sem hagyhatja el az illetékes község területét. A postaszervek gondoskodjanak arról, hogy ezek a járművek a menetvonalakra eső községekbe menő bármilyen szállítmányokat a posta közbejöttével elszállítsák. Tegyék közhírré, hogy a fuvar bér

megtérítése ellenében a posta ily irányú fuvarozást vállal. Szervezzék ezt meg úgy, hogy ez az egész vármegyére kiterjedően, pontosan és jól működjék... Az illetékes elöljáróságok utasítva lettek már ilyen szállító- szervezet létesítésére. Ezeknek az utasításoknak végrehajtásával az illetékes postahivatalokat bízom meg."

A rendkívül figyelemreméltó határozat indoklásában kimondja, hogy „a szállítóeszközök hiánya parancsoló szükséggé tette fentieket. Egyelőre kilátás sincsen arra, hogy a szállítás (ti. a vasutak) megjavuljanak, így a községek egymás közti érintkezésére, valamint az áruszállítás lebonyolítására más mód rendelkezésre nem áll."

A vitathatatlanul becsületes jó szándékból sarjadt rendelkezésnek azonban pusztán történeti érdekessége van, hiszen ez a részleteiben kidolgozatlan és kiforratlan elképzelés további nehézségeket és beláthatatlan bonyodalmakat rejtett magában. A tiszafüredi főjegyző a rendelkezésről tájékoztatta a megye alispánját. Kifejtette, hogy ilyen rendelkezést a postahivataloknak csakis az illetékes szakminisztérium bocsáthat ki, de ezen túlmenően is a rendelkezés „úgyszólván keresztülvihetetlen ... Ezzel a forgalmat nemhogy könnyite- nénk, hanem a legnagyobb mértékben akadályoznánk. Mindenfelé, egyik községből a másikba menő járművet nem lehet arra kötelezni, hogy bármiféle postai szállítmányokat vigyenek magukkal. Egyrészt az adminisztráció emésztene fel felesleges energiát, másrészről pedig a szállítmányozási felelősség nehezen volna ellenőrizhető a mai rendkívüli időkben ..."

így hát Szabó Sándor segíteni akaró kezdeményezése annak irreális volta folytán, megszületése pillanatában elvetélt.

A felszabadító harcok elülte utáni hetekben a legtöbb Heves megyei község egymással való levélpostai kapcsolata alkalmi küldöncök igénybevételére épült. Ezeket az alkalmi küldöncszolgólatokat a községi elöljáróságok vagy a járási főszolgabírók szervezték meg. így például a tiszafüredi járásban már 1944. december közepe óta (II) rendszeres és meghatározott menetrenddel és útvonalon közlekedő futárok biztosították a járásszékhely és a hozzá tartozó falvak egyre élénkülő és szükséges postai kapcsolatát.

Levéltári adat szerint 1945 január utolján a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt egri központja ajánlotta fel a segítségét az alispánnak: „Gyakran jönnek be falukból községbeliek — ha bármikoi postát vagy üzenetet kell a vármegye- házának kiküldeni, a közvetítést készséggel felajánljuk és vállaljuk, és üzenetre megbízottunkat vagy posta véqett falubelieket a vármegyeházára küldünk." Bár levéltári adat nem maradt fenn arról, hogy valóban igénybe vették-e ezt a levéltovábbító eljárást vagy sem, de mindenképpen valószínű, hogy alkalmilag éltek ezzel a