Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakós József: Líra és fizika

sekkel Einsteinnek és a modern fizikai gondolkodás úttörőinek: „A fény sebességét utol nem éred. / De azt, ami ennél is sebesebb: / a gondolatot eléri eszed, / amivel ezt is, még ezt is megérted. / Eszed? Mi az? Nem méri semmi mérleg, / mint a parányi anyag-részeket, / miknek mivoltát mégis kilesed, / bár csak miJIjomod-másod- percig élnek. / Az, hogy a mozgás úgy hat az időre,

/ hogy csökken, — nem meglepőbb, mintha nőne, / s nem csodálatosabb egy táguló / világűr, mint egy szűkülő. Csodás csak / az ember, ez a nagy csodálkozó, / ki tükre lesz e táguló világnak" (Somlyó György: Einstein). — ,,Nem nyugszom itt. A labda, mit hanyag / kézzel kocsidról ha- jítsz fölfele, / nem hull mögéd. És ha közel halad / sugár a Naphoz, elgörbül bele. / Nem nyugszom itt. Mert Tér, Idő, Anyag / velem kiáltja a Kozmoszt tele - / s lábam nyoma a Földön rajt’ marad, / amíg forog — bár elforog vele. / Én Copernicus, Galilei, Newton / s Kepler fölött alkottam új világot, / mely érti már, az éter mit dadog. / Nem nyugszom én. Mert járnak fönn az úton, / melyre mi löktük s melyen új világot / mi nyújtottunk, a kezes csillagok" (Rónai Mihály András: Einstein sírjára).

Most néhány olyan versrészletet mutatunk be, amelyben mind a mondanivaló, mind a nyelvi eszköztár motiválásában Einstein emberi alakja, életsorsa, illetőleg tanítása kulcsszerepet játszik; „Fiatalnak már öreg, / ám öregnek fiatal. / Ez is einsteini szöveg: / a viszonylagosra vall.” (Kiss Jenő: öregség, fiatalság). — „Mint a valóban, minden úgy aránylik: / de ők / Einsteinről nem tudván, / szegények / úgy vélik, ez a művi mély-növényzet / s a félcsöbör víz — a tenger maga” (Garai Gábor: Akvárium).

— „Érdemes volt, érdemes: / kínhalált halni máglyán, / megőrülni, mint Bolyai, / s bujdokolni, mint Einstein" (Ká- nyódi Sándor: 1961. ápr. 12.).

Nem tartjuk teljesen véletlennek, hogy két költőnk is szembeállítja egymással Bergson és Einstein gondolatait, tanításait. Két véglet: az irracionalizmus, az ész és a tudomány szerepének lebecsülése, a világ megismerhetőségének tagadása áll szemben az értelem, az emberi ész hatalmas erejét hirdető tanítással és azzal az elvvel, hogy a világ megismerhető: „Szerettem volna támaszt kérni mástól: / költőket hívtam s néhány bölcselőt, / Két véglet közt, hogy cél felé mutasson. / Ki volna jobb: Einstein vagy Henry Bergson?" (Várkonyi Nagy Béla: A hamburgi kikötőben). — „Az időproblémák égtájában / Európa két hegycsúcsa: / Bergson / és / Einstein, / Ellenormok. / Az új léteszme két formája! / Ha Einstein nem jön, / én ma is Bergsont járom, / mint jártam, ameddig nem jött. / De így / egy évszázaddal jutottam / közelebb / legeljövendőbb önmagamhoz” (Tamkó Sirató: Bergson és Einstein).

Két versrészletet idézünk még annak bizonyítására, hogy Einstein neve valóban fogalommá vált, s életművének varázsa költőinket is sajátos gondolatok megfogalmazására ihlette: „Ezt láttam innen, valami hiányát, / másképp szólva a Végül Ugyanazt, / ahogy elnyeli Einstein tudományát / és a kókorból makogó panaszt / az üres atomokkal teli forgás” (Orbán Ottó: Harminckilencedik évére írott verse).

— „Friss hó csikordul a lábam alatt. / Einsteinre gondolok

— Derűs vagyok” (Győry Dezső: A jó vidéken Einsteinre gondolok).

9. Az is érthető, ha költőink a tudományok, így a fizikai tudományok nagy alakjait olyan versekben is szerepeltetik, amelyekben a nagy fizikusoknak látszólag alig van közük a vers személyes jellegű mondanivalójához, de ha figyelmesebben végiggondoljuk, hogy mi volt a szándékuk a költőknek, akkor megértjük, hogyan kerültek bele az idézett versrészletekbe Einstein, Planck és Pauli fizikusokra való utalások is. „Kopernikusz, Newton, Max Planck / mereng magában a Földben, / az Ös—Múlt-Jelen-időben, / s látod ott ül Albert Einstein, / mint a Teremtő Úristen / egy óriás vasto jóson...” (Juhász Ferenc: Anyám). - (Az Úr... nekikezdett a világ újjá rendezéséhez): „Legelőször is több elektront akart egy állapotba helyezni... / — Hohó! Ezt tiltotta a Pauli-féle elv! / Akkor folyamatosságot akart vinni az anyagi változásokba: / Hohó! Ezt nem engedte a Planck-léle kvantumelmélet! / Ezután a fénynél sokkal nagyobb sebességeket akart alkotni... / Hohó! Ezt megakadályozta az Einstein-képlel" (Tamkó Sirató: Ütközések). Tamkó Sirató Ma ezeket o sorokat is: „Ez az anyagok

fordulója / Planck robbanó rózsája. / Én itt tudnék csak boldog lenni. / Hol a molekulák nem sisteregnek, / az atomok nem őrjöngenek, / s ahol megfagyva döglenek Planck robbanó rózsái" (Tamkó Sirató: A mínusz Té hegyen).

Költőink is nagyon jól tudják, hogy a plancki gondolat forradalmi jellegű, s hogy Max Planckot nem véletlenül nevezik a kvantumok atyjának. Valóban a kvantumelmélet megalapítója korunk egyik legnagyobb fizikusa. A helyes sugárzási képlet, az elemi hatáskvantum is hozzájárult az új világkép kialakításához, s így meg kell értenünk, ha költőink egy-egy versében az ő neve is jelentkezik. Nem egyszerűen csak „divatból”, hanem abból a nagyon is érthető alkotói szándékból, hogy a költő valóban benne akar élni korában, s nem idegen tőle semmi, még a legmodernebb tudományok tanításkomplexuma sem.

Werner Heisenbergnek, korunk nagy fizikusának tanítása, elsősorban a róla elnevezett Heisenberg-féle határozatlansági reláció igen nagy érdeklődést váltott ki még a költők körében is. Volt idő, amikor költőinkre Heisenberg gondolatai mellett szellemes és tömör megfogalmazású írásművei is hatottak. így megértjük Marx György e megállapítását is: Az úgynevezett Heisenberg-egyenlet „olyan lenyűgöző tömörségű, mint egy csillogóra csiszolt szonett." A magyar költők érdeklődésének útját is érdemes végigkísérni. 1932-ben jelent meg először Gellért Oszkár Szeszély című verse. Idézzük belőle ezeket a sorokat:

„És szeszély az utód és szeszély az előd, / S szeszély, hogy a hold évmilliók előtt / Kiszakadt a földből. Mert örök a Szeszély - / S káprázat a Rend. S a Törvény múlandó”. Gellért ezeket a megjegyzéseket fűzi verséhez: „1932-ben jelent meg először. Egyike az akkoriban írt pesszimista verseimnek. A Heisenberg-féle bizonytalansági relációt kevertem a lírámba: a merőben szubjektivet kapcsoltam össze a világegyetemben is vélt véletlenekkel, tehát a Rend káprázatával és a Törvény múlandóságával. Babits »teremtő« szeszélynek nevezte.”

Gellért Oszkár A Föld monológja című versében is fellelhetők a XX. századi modern fizikai kutatásoknak, közelebbről Heisenbergnek ihlető hatása is: „Isten, kinek az emberlátta Világ / Nem több egy atomnál / Középütt a Nappal - / S mint magja körül az elektron / keringek körűié én.” A költő felfedi verse megírásának körülményeit, s elmondja, hogy a vers megírása idejében a Nobel-díjas fizikusról, Heisenbergről olvasgatott, s nagy hatással volt rá Heisenberg tétele. Abból azt olvasta ki, hogy az ember sohasem ismerheti meg végképpen a természetet. Gellért azt is megvallja, hogy ez a tanítás őt, a költőt is nagyon érdekelte: s a Heisenberg ihlette versével „még hidat próbált verni a hit és a természettudományok között" (v. ö.: Gellért: Száz az ezerből, 116.). Vas István szerint ebben a versben már felvillan a két véglet, az űrhajózás és a föld atompusztulósónak lehetősége is.

Vas István maga is versbeli szerephez juttatja Heisenberg tanítását, illetőleg egyenletét: „Éppen Heisenberg egyenletéről / kezdett beszélni - még nem értettem akkor, / Miért olyan kaján és kérlelhetetlen, / S mi örömöt lel abban, hogy az anyag, / Átalakítható, sőt nincs is voltaképpen” (Vas: Ulysses kimaradt kalandja).

A „Heisenberg-tétel”, illetőleg „-egyenlet" nyelvi forma néhány költőnk versében olyan motívumnak tekinthető, amely kulcsszerephez jut a versben. Nézzük a legjellemzőbb példákat is: „A lét titkaira riadtam, / Heisenb“rg- tétellel virradtam” (Tamkó Sirató: Anna-dal). — „Bí üját önmagában / hordja. / Arcát / Einstein és Heisenberg képletei mintázták” (Vihar Béla: Homo Goetheiensis). Nagy László őszinte vallomását is érdemes idéznünk: „Heisenberg világegyenlete attól szép, hogy alóla rám ragyognak a tűzcsiholók, bronzöntők, tengerjárók, csillagfigyelők, száj- bavert énekesek is" (Nagy László: Megismerés, nyelv és Vers). |j|S

Szepesi Attila sem véletlenül adta alábbi versrészleté- ||^ nek ezt a címet: Heisenberg szavai. A versrészlet gondo- \ latiságával, s a költő személyes jellegű vallomásának hitelességével egyaránt hat a versolvasóra: „A teljes-sötét- 53 ség / nem a mi feladatunk. ..ja klasszikus fizika nyelvén. .. / mintha úsznék mozdulataim fölött / így nincs is önmagában létező / asztal szék csillag és atom”,