Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Önemésztők
2 = I GYURKÓ GÉZA: 1 ® • Onemésztők imiimmiiiiiiiiiiiiiimiMmiimmmiiiiiimiiiiimiinnimimiim ............................................................................................. A ház szép. Egyszerű kijelentő mondat ez. Ugyanilyen tőmondat: L. G. jól él. L. G. a szép házban él jól és nem a szép házból. Művészember, aki ecsettel és tussal, szénnel és linóleummetszővel és tulajdon két kezével építette fel a házát. Szépséges onnan a lélátás a városra, mert domboldalhoz simul szinte szerelmesen a ház a zöld lugasok, gyümölcsfák és a távolból idekéklő hegyek tövében. L. G.-nek, ahogyan mondani szokás, gondtalan az élete, s ha van gondja, akkor az csak az alkotásé, a töprengésé. Kocsi, ház, csendes családi élet, utazás Olaszországba — biztos jelen és ennél is biztosabbnak látszó jövő. L. G. néha a falra tudna mászni kínjában. Gyomorfekélyes. A gondtalan, s jó életében, a gondtalan, jó élettől gyomorfekélyt kapott. Áfáihoz és a földhöz csapkod ecsetet, tollat, papírt, vásznat és keserves nyögéssel a fiatalságát átkozza. Nem a korhelységet benne, mert az voltaképpen sohasem volt. Hanem az éhezést benne, a napi küszködést, mert még diák volt ugyan, de már család, gyerek. Élni napról napra, vagy még inkább reggeltől estig és éjjel álom helyett azon törődni, miből és hogyan holnap? - ez emlék most már. Emlék? Fájó, őrjítő, emésztő emlékezés ez. Most szenvedi, amikor élvezhetné mindazt, amiért úgy megküzdött. Tragikomédia: nem az alkotás, hanem a fekély kínjaival birkózik. o o o o o Dr. B. H.: — Minden második férfi gyomorfekélyes volt, vagy most az, vagy az lesz. Ez is olyan kór, amivel a férfit verte meg a természet. Tudományos magyarázat persze van reája, én is felsorolok jó néhány tényezőt, ha óhajtja. . . De a lényeghez mégsem jutunk közelebb. Minden második férfi gyomorfekélyes. Még ha most nem is tud róla, esetleg már akikor is. . . Új Magyar Lexikon: „...idegrendszeri eredetű, gyakori betegség, a nyelőcső, gyomor v. bél éles szélű, rendszerint kerek szövethiánya. . . A fekélybeteg gyomor nyálkahártyája védtelenné válik a saját emésztőnedvével szemben és a gyomor v. nyom- bél nyálkahártyáján önemésztés folytán. . . fekély keletkezik. . ” Dr. B. H.: — ...igen, így igaz. Pontosabban valószínű, hogy általában így igaz. A gyomorfekélyes valamiféle védettséget kap a gyomorfekélytől a szívinfarktus ellen. Azt persze senki ki nem jelentheti, hogy a fekély kizárja a keringési betegségeket. . . Azt nem. De valószínűsíti, hogy a szíve helyett a gyomrával fizet a feszültségekért. A stresszért. De ez is adó. Kemény és fájdalmas. o o o o o Itt élnek közöttünk, mellettünk, gyakran mi vagyunk azok: önemész- tők. öklünket a gyomrunkra szorítjuk. Nyeljük keserű nyálunkat. Szedjük az orvosságot. Le- és visszaszokunk a dohányzásra. Diétázunk és felrúgjuk a diétát, hogy utána görcsben fetreng- ve átkozzuk fegyelmezetlenségünket. Emésztjük önmagunkat és emésztjük környezetünket is. Jellegzetesen sovány, sz'kkadt arc, mindig befelé figyelő, riadtan várakozó szemek, keserűség a száj szegletében és az irigységből lassan gyűlöletté váló érzések az egészségesek világával szemben a szívünkben. Már a szívünk is beteg lesz. Itt élnek közöttünk, mellettünk, gyakran mi vaqyunk azok: onemésztők. És ráadásul ez sem így és ez sem mindig igaz. o o o o o L. Sz. ott ül mellettem az üzemi étkezdében. Jóízűen eszik, ugyanazt, amit én. Az üzemi étkezde történetesen a jobbak közül való, és ez nálunk azt jelenti, hogy a világért sem fukarkodnak a zsírral. Az asztalon a szokásos só és paprika mellett még töröt bors és cseresznyepaprika is. L. Sz. derűs kedélyű, enyhén pocakosodó, java korabeli férfi. Munkahelyén kiegyensúlyozott, munkahelye is kiegyensúlyozta. Különben is alapvetően piknikus alkat, aki jó kedélye mellé jó adag bölcsességet és tudást is felgyújtott eddigi élete folyamán. Eszik, aztán hirtelen le eszi a kanalat, pedig tányérja java még hátra van. — Mi van, nem ízlik? — kérdem nem is annyira kíváncsiságból, mint inkább illemből. . . — A fekélyem — sápad el. — Fekélyed? Ne bolondozz már, sose hallottam erről tőled — teszem le én is a kést és a villát csodálkozva, mert mindenkiről el tudtam volna képzelni, hogy gyomorfekélyes, mint L. Sz.-ről, aki kissé lomha, lompos járásával maga a kiegyensúlyozottság netovábbja. . . — És mióta? ■- hangzik az ilyenkor szokványos, kíváncsi kérdés. . . — Fél éve... vagy valamivel régebben. .. — mormolja hányingerével küszködve, aztán kibotorkál az étkezdéből és lépései most nem a kiegyensúlyozott, pocakosodó férfi lomha járását hordozzák, hanem egy beteg ember vonszolódó menekülését. L. Sz. házat épít. A ház volt az a plusz, pontosabban a ház körüli hercehurca volt az, amely megbillentette azt a belső egyensúlyt, melynek egyik oldalán idegrendszere tűrőképessége, a másik oldalán az élet úgynevezett feladatai álltak. A mérleg, ez a szemmel nem látható, gyakran még zsige- reinkkel sem érezhető mérleg megbillent a háztól, az utánajárástól, a papíroktól, az örökös pénzzavartól, ha pénz van, cement nincs, ha cement van, cserép nincs, s ha minden van, akkor az építő vállalat csap be körtánctól. Amelynek soha sincs vége. Amelynek soha nem is lesz vége, még a ház felépülte után sem. Mert a háznak állaga van, amit óvni kell. Az óváshoz újból cement kell majd, újból cserép, meg mész is, például, meg szakember. . . Amíg él az ember, gond van a házzal. Van, aki számára mindez a kimeríthetetlen boldogság kincseskamrája és nem is egy szerény kis családi ház csupán. De az ő számára a gyomorfekély. Amelyről nem akarja elhinni, hogy van, de amely a legkellemetlenebb pillanatokban és a leggyötrelmesebben jelzi, hogy megérkezett. L. Sz. családi élete kiegyensúlyozott. Munkahelyén szeretik. Munkájával elégedett. Munkáját érti és ezt más is elismeri. De L. Sz. gyomorfekélyes. Talán az az ajtó „tett be neki" végül is, amit hetekig nem tudott megszerezni, hogy betegye végre a mester a falba. Az ajtóval együtt érkezett a hányinger és a tíz körömmel marcangoló, pengeéles fájdalom, ott, az összehajtó bordák íve alatt. Igen, ott. . . ott középen. O O O O O Pedig nő! Asszony és anya. Nem a fiatal korosztály, de még nem az öregé. Hajnalban arra ébred, hogy fáj a gyomra. Illetőleg nem a gyomra, mert ez a fájás valahogyan más és nem is a gyomrában érzi voltaképpen. Hányinger. Aztán a bódító álom, újra. El is felejti reggelre ezt a hajnali közjátékot. Eltelik egy hét, ismét ébresztő: ébreszt a gyomorfájás és a hányinger. De most már nem csak inger, hanem kényszer is. Kivizsgálás: gyomorfékóly. Kezdődő. Hogy mondta dr. B. H.?, — . . .ez is olyan kór, amivel a férfit verte meg a természet. . . S. J.-né pedagógus, de voltaképpen sohasem gyakorolta „mesterségét”. Feleség lett, olyan férj felesége, akit éveken keresztül, hiva ásónál fogva vittek, helyeztek az ország egyik végéből a másikra. Pedagógus, tanár, aki egyik évben itt, a másikban ott? Megszokta, tudomásul vette hát, életformája lett ez. És hivatalnoki élet is. Adminisztrátor, bérszámfejtő, munka-
