Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Pogánys Ö. Gábor: Hat festő csoportkiállítása

- 7

j POGÁNY ö. GÁBOR: j

Hat festő csoportkiállítása

E 3

E £

3 3

M^í»ln^«^llll^^lll^lllnlnllllllllllllllllm^lllllllllll^lllllllllllllllllllllllllllllll1lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ll^lllllll**•",***•,,,*

........... mm........u..M.uum...IM1l)ll[l.mH„|,)IH,HlltlttllMtllml,,|||||||||||l|lt|)|j

E

z év januárjában a Hatvani Galéria, majd másfél hónappal később a Magyar Nemzeti Galéria mutatta be ,,Realista törekvések mai művészetünkben" címmel Dezső József, Fejér Csaba, Németh József, Patay László, Sza- lay Ferenc és Szurcsiik János Munká- csy-díjas festők közös kiállítását. Hat művész jelentkezett e csoportkiállításon, tudatosan vállalva a realizmust, a valóság visszatükrözésének eszmei indítékú módszerét. Munkásságuk meghatározója az a felismerés, hogy nem lehet lemondani az embernek ember által történő ábrázolásáról; a művészhivatás teljesítéséhez hozzátartozik az érzések, gondolatok megjelenítése, egyének és közösségek gondjainak, örömeinek megértése, a vágyak, reményék művészi kifejezése. Megfigyelések, tapasztalatok szolgáltatják minda-hányuk számára azt az élményanyagot, melyet képzeletük, mesterségbeli tudásuk segítségével a jelenségek, helyzetek, folyamatok lényegének az érzékeltetésére vesznek igénybe. Hitet tesznek a társadalmi együttélés lehetőségeiről, szívesen vallanak a barátaik, hozzátartozóik iránti szeretőiről, híven ragaszkodnak humanista eszményeikhez, találóan jellemzik modelljeik karakterét. Ügy gyakorolják mesterségüket, hogy műveikben világosan érvényesüljön a mondanivaló, a tárlatlátogató elfogadhassa a képekben megnyilatkozó véleményt, meggyőződhessék a művész jószándékai felől.

Koruk szerint mind a hatan a mai középnemzedékhez tartoznak, főiskolai tanulmányaikat együtt végezték, nagyjából együtt indultak pályájukon. A realista törekvések iránti elkötelezettségük nem akadályozza egyéni hajlamaik kifejlődését, azoknak a formai, intellektuális sajátságaiknak a kibontakozását, melyek hanghordozásukat, művészi magartartásukat személyessé, egyedivé színezik. Életútjuk is másképp és másképp alakult. Közülük többen letelepedtek Hódmezővásárhelyt, egyikük a ráckevei Dunaág festőjének tekinthető. Hárman pedagógiai tevékenységet is folytatnak, ki a Képzőművészeti Egyetemen, ki a szombathelyi Tanárképző Főiskolán, ki pedig a szegedi művészeti gimnáziumban.

Dezső József plasztikusan fest, nőalakjairól az ábrázoltak sorsa is leol- »asható. Úgyszólván mindig asszo- lyököt, lányokat ábrázol, várandóst, naswnsaméb menyecskét nehéz problémákkal küszködőt, vagy édes nyugalommal pihenőt. Csendéletei, tájképei is lelki állapotot tolmácsolnak, de nemcsak a festőét, gyakran a nézőét is. Gyöngyházasan egymásba tűnő színei rendkívül szuggesztíven hatnak a közönségre. Különös élményt nyújt az a fajta összetettsége a koloritjánaik, mely a valósághű előadásmódban az intenzív fények sugárzását is jelezni tudja.

Fejér Csaba festményei első ráte- kintésre tárgyilagosnak tűnnek. Alaposabb szemlélődés után válik bennük észrevehetővé a lírai indítás; a gyengéd fogalmazás, a látható világ pontos lefestése biztosít alkalmat Fejér Csabának arra, hogy a jelenségek láthatatlan tulajdonságait is képpé formálja, az észrevételeket vallomássá alakítsa.

Németh Józsefről jogosan írják a művészettörténészek, hogy nagyvonalúan, szerkezetesen fejezi ki magát. Faira akasztott, bekeretezett képei is freskóstílusban, készülnek, programot hirdetnek arra nézve, hogy a modern épületeket ilyen tömören előadott figurális kompozíciókkal lehet ember- szabásúvá szelídíteni. Valamiféle alföldi trecsentó született meg hódmezővásárhelyi műtermében, a tömör jelképek festészete, az új honfoglalásra induló falusiak falképciklusa. Áhítatot nemcsak a misztikus hiedelmek dolgában tanúsíthat az ember, de az igazság felismeréséből táplálkozó meggyőződés érvényesítése során is.

Patay László szabad utat enged művészetében a költői megérzéseknek, a bensőséges hangulatoknak. Figyelem és csend van minden festményében; még ha bonyolult tömegjelenetet idéz, a környező természet fensége akkor is elgondolkodóvá enyhíti a néző izgalmát. Merengő vallomásait egyértelműen megrajzolt képelemekkel hitelesíti. A pontos ábra is jelképpé általánosul a műveiben, mert a valóság magába foglalja a legnemesebb érzelmi, erkölcsi tartalmakat.

Szalay Ferenc mintha az olasz reneszánsz nagyjainak a tanítványa lenne. Klasszikus tisztasággal motiválja közlendőit, melyek az élet szépségéről szólnak, Vásárhely földművelő lakosságának hétköznapjaira és ünnepeire emlékeztetnek. ,, Parasztikonosz- táz” című alkotása huszonhat táblán összegezi a kétkezi szegények három nemzedékének sorsát. A történelem drámája itt a tekintetekben, a tétova mozdulatokban zailik le. A viseltes ruhák, a régi uniformisok, a megdermedt remények századunk első felének hűséges kelet-közép-európai krónikájává állnak össze.

Szurcsik János is alkalmasnak bizonyult a monumentális feladatok megoldására, mert ha táblakép vagy krétarajz kerül ki a kezei közül, abban is egy nagyméretű falkép feszültsége sűrűsödik össze. Ám ez a feszültség nem a méretek nagyságából következik, hanem mindig is a megfestett példázat hitelességéből, társadalmi erők, felgyülemlett szenvedélyek összeütközéséből. Egy-egy olvasó munkása, síró öregasszonya azután rákerül valamely történelmi jelenetre, hogy tanúskodjék a nép igazsága, a művési őszintesége mellett.

Egyébként annak, hogy a Magyar Nemzeti Galéria különböző csoport- kiállítások formájában mutatja be mai képzőművészeink újabb eredményeit, már tizenkét esztendeje. Eddig főként a művésztelepek, egyes országrészek, művelődési központok, területi szervezetek alkotótehetségei nek terméséből válogattak a rendezők, most először került sor olyan összeállításra, amikor a hasonló törekvésű, egymással lelki rokonságban álló és egymást vállaló festők jelentkeznek együtt, függetlenül illetőségüktől, helyi hovatartozóságuk- tól, lakóhelyűiktől. Az elkövetkezendő évek során a táji, földrajzi, szervezeti adottságok szerint összetartozó művészek seregszemléje mellett az irányzatok, felfogások, stílusok révén közös fellépést kezdeményező festők, szobrászok, grafikusak tárlatának is helyet kíván adni a Nemzeti Galéria.

A továbbiak során a Nemzeti Galéria olyanok képeiből kíván csoport- kiállítást szervezni, akik a festői expresszionizmus hagyományait meghonosítva, korunk művészi és társadalmi kérdéseire valamiféle magyar dialektusban adnak választ. Ezt a folyamatot a hazai neokubisták munkásságának a felsorakoztatásával is érdemes lesz vizsgálat tárgyává tenni. Amiként a plasztikai, grafikai eszközök megújítóinak rokontörekvéseiből szintén megrendezhető néhány sajátos összetételű tárlat. S annak se lehet akadálya, hogy soron következő ilyesféle tárlataink anyagának Hatvan, Gyöngyös ismét fedelet nyújtson néhány hétre, szolgálva a képzőművészeti kultúra mind szélesebb körű ter- iesztését.