Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 1. szám
3niciálé Mire e sorok napvilágot látnak, a fogalom közkeletűvé vált és a mumusból, ha nem is „megértő”, de megérthető ismerős lett. A szabályozó, illetőleg a szabályozók olyan fogalmat jelentenek, amelyeket többes számban használunk, de amelyeket egyes számban értünk és érzünk: a közaazdasági szabályozók rendszert alkotnak; egységesek és egyirányúak. Némi malidéval azt lehetne írni és mondani, hogy: egy fogalom többes személyben. Nos, egy tény, ha az 1975. év a „begyűrűzés” esztendeje volt — ki nem érti nálunk már ezt a kifejezést?, — akkor az idei az 1976., a szabályozók esztendeje lesz. Új közgazdasági negyedszázad kezdődött? Vagy csak egyszerűen (?) egy új esztendő és vele egy új ötéves terv, amely új feladatokat szab elénk, s ehhez új eszközöket is nyújt és új kereteket is teremt? Minden bizonnyal ez az utóbbi az igazi, ez a helves kifejezés: a módszerek és az eszközök változhatnak és változniok is kell, de a célokban nincs semmi változás. Lehet és szükséges is, eovrészt a megváltozott, folyton változó nemzetközi gazdasági és gazdaságpolitikai helyezet következtében megváltoztatni bizonyos kereteket, felsorakoztatni új eszközöket, lomtárba tenni a régieket; másrészt a fejlődés belső törvényei is megkérdőjeleznek egykor, vagy nem is olyan régen még hasznos és célszerű elképzeléseket. De nem lehet változás a célokat, a szocialista társadalom felépítését, az e társadalomban élő ember szellemi, jellemi és anyagi gyarapodásának megteremtését illetően. Megint és újfent más stílusra lesz szükség a munkában, és a kifejezés alatt legkevésbé sem valamiféle irodalmi fogalmat értünk; a stílust elsősorban a munkát és annak eredményeit megteremteni tudó magatartást illetően kell értenünk. Iáén, megint és újfent. És még csak ga- garancia sincs rá, hoav néhány év múlva megint és újfent hozzá ne kelljen igazítani a zakót a testhez, a közgazdasági kereteket, a mindennapok életének szük'-éaleteihez. Alap és felépítmény viszonya: ez tükröződik vissza többek között mindazokban a jogos és és okos, — ha nem is mindig okosan alkalmazott — intézkedésekben, amelyek megadták és megadják gazdasági életünk mozgáskereteit. Hat, a leghatározottabb mértékben kihat ez a keret az életre, a társadalmi valóságra, hiszen éoDen azért hoztuk létre, hogy hasson, hogy segítsen munkánk jobbításában. Ám a gazdasági élet, a társadalmi valóság egy idő után szétfeszíti a kereteket, kinövi azokat, hogy az egykor jól szolgáló kereteket újak, mások, korszerűbbek váltsák fel. Ez történik most is és ez történik majd még jó néhányszor csak a mi életünkben is. Ha nem így lenne, és nem így lett volna, valahol az út elején topognánk, jelszavakkal gazdagabban, de eredményekben annál szegényebben. A Hevesi Szemle nem közgazdasági folyóirat, bár szívesen közölne közgazdászok tollából is elemzéseket a megye iparából, mezőgazdaságából kiindulva, arra építve, abból építkezve. A ma közgazdásza nem egyszerűen a számok embere, hanem számokban, tényekben, adatokban kifejezhető viszonyok, tásadalmi viszonyok feltárója és kutatója is egyben. A ma közgazdásza, dolgozzék bár még olyan kis üzemben is, a maga posztján határozott gazdaságpolitikai munkát véaez. A politikai gazdaságtan eszközeivel dolgozik. Azon a bizonyos legkisebb és legalacsonyabb pontról is, ahol áll, el kell látnia a csoportérdek szűkösebb világából a nemzeti, a társadalmi, sőt a nemzetközi érdekek legtágabb horizontjáia is. Manapság nem „könyvelőkre” van szükség, hanem a gazdaság céljaiért sajátosan politizáló szakemberekre. Legfontosabb feladatok, hogy újra és újra kikutassák annak meg-megújuló módszerét, hogyan lehessen biztosítani az alap és a felépítmény legeredményesebb kölcsönhatását, hogyan lehet egyeztetni az egyéni vagy a csoportérdeket a népgazdaság egészének érdekével. Az utóbbi primátusát biztosítva természetesen ! (rtuk fentebb, hogy a Hevesi Szemle nem közgazdasági folyóirat —, de írjuk most azt is: szeretne azzá is válni. A gazdasági élet közelebbről a közgazdaság az a terület, ahol nemzetközi mértékben igen pontosan lemérhető a monopol- kaDitalizmus gátlástalasága, kiérezhető a nemzetközi méretekben folyó osztályharc megszámlálhatatlan taktikai és stratéaiai módszere, eay- szóval: a gazdasági élet, a közgazdasági munka ma a front első vonala. A közgazdasáaról szólni és írni, egyet jelent a legfontosabbakról, az alapokról írni és szólni. Igaz, a közaozdasáai élet nem véletlenül fügavé- nve a szocialista társadalmi viszonvoknak a munkának, a termelőeszközök fejlődésének, a termelő erők és a termelési viszonyok meglévő stabil, vagy labilis összhanaiának. De e mélvsének- ben munkáló erőnek felszíni rezdülése, hullámzása a gazdaság szférájában majdnem mindent elmond: mi történik a társadalom mélyebb régióiban. A Hevesi Szemle IV. évfolyamának első számában nem véletlen hát, hogy e kérdésnek ilyen bő teret szentelünk, s a legkevésbé véletlen az, hogy a közgazdászok számára, mintegy felkínálkozunk. Közösek a gondjaink és közösek a céljaink az 1976. esztendőben is. Hoay milyen lesz ez az esztendő? Amilyenné tesszük, mi magunk — a magunk számára.
