Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Salga Attila: Munkásmozgalom és eszperantó

nemzetközi kapcsolatainak, igazi nemzetközi szellem kialakulásának, a béke fenntartására irányuló mozgalomnak legnagyobb akadálya az, hog/ nem értjük meg egymást, az egymás nyelvét. Népeket és munkásokat azért lehet egymással szembeállítani, mert közvetlen kapcsolatok útján nem győződhetnek meg arról, hogy a szembenállókat azonos eszmék és célkitűzések hevítik.

A nyelvi különbözőségeket át kel! hidalni. A munkásság kezében nem öncél az eszperantó, hanem sikeres eszköz a céljainak elérésére. Ezért mindenkinek, aki a mozgalomnak értékesebb harcosa akar lenni, támogatnia kell mozgalmunkat.

Elvtá'sak! Tanu'jatok és támogatásotokkal segítsétek törekvéseinket, amelyek a békének, a népek megértésének és szolidáris együttműködésének elérésére irányulnak."

Az eszperantó és a munkásmozgalom kapcsolatának vizsgálata során induljunk ki e folyamat nemzetközi hátteréből.

NEMZETKÖZI NYELV — NEMZETKÖZI MOZGALOM

Az eszperantó első, korai korszakában főleg az orosz idealisták között terjedt el, akik azt kui'tusznyelv- ként használták és szeparatista törekvéseik eszközét látták benne. Franciaországban — a múlt század végéig különösen — csak az intelligencia ismerkedett meg a nemzetközi nyelvvel s jól propagálta azt a nyelv- tanulás és a béke védelme érdekében. A gyűjtők, az eszoerantista tárgyak győzőinek a közvetítő nyelve lett. Kapita'ista vállalkozók — elsősorban könyvkiadók — hatalmas tőkebefektetéseket „áldoznak" eszperantó kiadványok megjelentetésére, s busás haszonnal veszik tudomásul a nyelv rohamos terjedését. Az eszperantó mozgalom első évtizedeiben a nyelvet szinte minden európai országban a polgári értelmiség képviselte.

Európa munkásai azonban már a század elején felismerték, hogy az eszperantót a nemzetközi munkás- mozga'om céljainak megvalósítása é dekében tanulni, tanítani és terjeszteni kell. 1905-ben már francia és svéd munkásklubokban oktatják a világ legkönnyebb nyelvét. Néhány évvel később Hollandiában, Németországban, majd Angliában alakulnak országos szervezetek, sőt 1908-ban a negyedik eszperantó világkongresszuson 1500 küldött szavaz a Socialista Societo Internacia Esperantista nemzetközi sze-vezet mega'akítása mellett. A drezdai határozat már számos európai, ázsiai és amerikai ország munkáseszperantistáinak adott újabb ösztönzést a megkezdett harc folytatására. 1907-től rendszeresen megjelenik az Internacia Socia Revuo (Nemzetközi Társadalmi Szemle), a

nemzetközi munkásmozgalom tájékoztatója, minden eszperantista munkás gondolatainak szabad és független sajtóorgánuma. Szabadságeszmét dédelgetők, anarchisták és öntudatosodók egyaránt szóhoz jutottak. Kiadták Liebknecht, Lasalle, Kropotkin munkáit. A havonként Párizsban, Rotterdamban vagy Hágában meg'elenő folyóiratnak több mint 600 előfizetőié volt a vi'ág minden tá'áról. Az ISR hasábjain éles harc folyt az alkoholizmus, a kapitalizmus, a dogmák, a jogtalanságok, a kizsákmányolás ellen, a munkások szociális helyzetének megkönnyítése é dekében. Számos háborúellenes brosúrát adott ki az ISR kiadója. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) 1911-ben megalakította munkásszekcióját,

amely lényegében a nemzetközi eszperantista munkásmozgalom törvényes létezését ismerte el. Szükséges ezt hangsúlyoznunk, hiszen az az Egyetemes Eszperantó Szövetség ismerte el és foglalkozott a munkások joqaival, amely a burzsoáziát képviselte. A munkásmozgalom számára a nyelv csak eszköz volt a politikai cé'ok megvalósításához, szemben a polgári eszperantistákkal, akik csupán a nyelv terjesztését tekintették a eszperantó mozqalom céljának. Ez az alaovető különbség vezetett többek között az eszperantó mozgalom két irányzatának különválásához.

Az első világháború eseményei meabénPották a nemzetközi munkásmozgalom tevékenységét, és szétzilálták az eszperantisták sorait. Csak

1921- ben szervezkedtek újra, amikor egy Lanti á'nevű francia munkás felhívására Práaában, az UEA XIII. világkongresszusán megalakult a Sen- nacieca Ásóéin Tutmonda (SAT), a Nemzetnélküli Világszövetség. 15 or- szóa 80 küldötte szavazott az új nemzetközi szervezet haladó programja mellett: „Le az ólszent semlegességgel. le a kapitalizmussal, é,!en a SAT!” A Nemzetnélküli Vilóqszövet- ség folyóirata is ezeknek a célkitűzéseknek a le'kes szószólója lett. A szervezet rendszeresen adott ki évkönyveket, amely többek között a tagok címét is közölte. Szekciói között kommunista, bolsevista-leninista, nemzetnélküli és szocialista szerepelt.

Az UEA és a SAT között fokozatosan,, de egyre határozottabban mélyültek az ellentétek. Senki sem lehetett egyszerre a két szervezet tagja, mert az egyik tagság a másik megszűnését vonta maga után. Kiélesedett, egyre nyilvánvalóbbá vált a polgári és a munkásmozgalmi eszperantisták közötti pofitikai e'lentét, Romain Rolland hiába emelt szót az

1922- i frankfurti kongresszuson a két

irányzat kibékitése mellett. A SAT tagsága évről évre rohamosan nőtt. M g 1922-ben alig 1000, 1929-ben

már közel 7000 tagjainak száma, akiknek rendszeresen járt a SAT folyóirata, a Sennacia Revuo (Nemzetnélküli Szemle). Ezt a közkedvelt folyóiratot Párizsban, Lipcsében és

Moszkvában adták ki, s a 20-as években több száz cikkét fordították le nemzeti nyelvek'e.

1923-tól a Moszkvában megjelenő La Nova Epoko (Az Új Korszak) c. irodalmi folyóirat vállalt jelentős szerepet az egy nyelven, egy cél érdekében küzdő eszpe aníista munkások között. Sajnos, az új szovjet állam és a SAT vezetősége között politikai ellentétek merültek fel, mivel ez utóbbi több vonatkozásban nem értett egyet az úi szoviet társadalmi renddel. A SAT helytelen nézeteinek ellensúlyozására és cáfolata érdekében a haladó, forradalmi munkáseszperandsták 1930 októberében kiadták a kétha- vonként megjelenő Internaciisto (Internacionalista) c. folyóiratot, majd 1932-ben Berlinben megalakult a Proletár Eszperantisták Nemzetközisége, amely a marxizmus—leninizmus és a dialektikus materializmus érvényre juttatását tűzte ki legfontosabb feladatául. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az eszperantó terjesztését, a forradalmi harc megszervezése és elkészítése érdekében minden lehetséges eszközzel biztosítani kell. Ilyen hatásos propaganda mellett rövid idő alatt 18 országból 13 ezren csatlakoztak a nemzetközi szervezethez. Levelezési és egyéb kölcsönös kapcsolat alakult ki szovjet kolhozok, gyárak és hasonló külföldi váTalatok között. Néhány év alatt 60 kiadvány jelent meg, amely elsősorban Sztálin, Molotov és Lenin beszédeit. cikkeit tartalmazta. A 30- as években egyébként Moszkvában több eszperantó nyelvű irodalmi folyóirat jelent meg, olyanok, amelyek méltán vívták ki Romain Rolland és Barbusse e'ismerését.

Az eszperantó közvélemény a nyelvet a p-oletariátus latinjának tartja. Joggal, hiszen e nyelv a proletároké is volt, s e nyelv — mint a latin — országok, nemzetek között teremtett kapcsolatot. E gondolat sokak szerint Lenin agyából pattant ki. Erre utal több veterán szovjet eszperantista visszaemlékezése, a tény azonban az, hogy Lenin egyetlen művében sem találunk megjegyzést az eszperantóval kapcsolatban. Gyakorlatilag azonban messzemenően támogatta a Szovjet Eszperantista Unió célkitűzéseit, amelyek tulajdonképpen teljesen azonosak voltak az új szovjet állam céljaival és feladataival. Lenin és az eszperno*ó pozitív kapcsolatára utal az a tény, hogy 1921 júniusában a Lenin-ve- zette szovjet kormány támogatta az Összoroszországi Eszperantó Kongresszus összehívását, amelyen mintegy 200 eszperantista vett részt. A kongresszus idejére a küldöttek ingyenes vasúti jegyet, ingven szállási és é'kezést kaptak. A Szovjet Eszperantista Unió vezetőjévé Ernst Karlovics Drezent választották, aki Kalinyinnak, az akkori államfőnek