Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szecskó Károly: Az első Egri Nyári Egyetem Egerben a felszabadulás után

X —mmiMPimiHmM>minminnnniiiniiiiiimMiiiiwi«inniiniiiMminiiinnnHiiuiniiiiuimiiiiiiiiiiiiiim Bwminiii[iniiiiiwinninimmiin«n>iiiim»inimiiiiiwnimiiiiniuiinimiiiiMiiiuniMMmiiiiiwiiiiimim«»wHimn»mMiii a ­SZECSKÖ KAROLY: I f Az első Egri Nyári Egyetem Egerben a felszabadulás után I I 5 2 B = S 3 fi4UIUVftHIII9HlllffM4IIIMIItlllllllMINItlllllllMlllltllHHIIUIItllltl9l«UHII|imtllllllllflllllltttl«IIHNNIItl lllllllllllllllllllllllllllilllllllllfll IIIIHIIIIIIIIIIIIIIItlIMIfMIHIIIIIII IMI IIHHIIlUfttlIMMWIIIIIIIIlIflIIIIIIHIlHIIIIIItMIIIIIIHI Ilii IIHIIIIIIHHH Hazánkban a dolgozó nép kulturális felemelkedéséhez az alapvető feltételeket a felszabadulás teremtette meg. 1945 urán a művelődés terén is súlyos örökséget vettünk át. Az ellen'orradalmi korszakban a reakciós hivatalos művelődéspolitika — a nacionalizmusra és a klerikaliz- musra építve — nagy tömegeket tudott intézményi hálóza­tán keresztül befolyásolni. Szolgálatába állította az értel­miség jelentős részét is. A felszabadulást követő koalíciós kormányzás idején a kulturális életben is az volt a fő feladat, hogy megkezdjük az újjáépítést, felszámoljuk a fasizmus maradványait, de­mokratikus szellemben átalakítsuk az intézményeket, és azok tevékenységét. A közművelődés a demokratikus át­alakulás szerves részét alkotta. A demokratizálásért vívott harc kezdeményezője, élharcosa a Magyar Kommunista Párt volt. A küzdelem jellemzője a pártnak a polgári pártokkal való koalíción belül egyre jobban érvényesülő eszmei befolyása a kulturális életre, az értelmiség külön­böző rétegeire. A kulturális élet demokratizálásának különböző mód­szerei honosodtak meg. Egyik formái ennek az ország­szerte szervezett nyári egyetemek, akkori szóhasználattal szabad egyetemek voltak. Egerben az első nyári egyetemet 1945. nyarán tartot­ták. 1946 nyarán ismét akartak ilyen rendezvényt, de az jelenleg még ismeretlen okok miatt nem valósult meg. Ezután több mint két évtizedig nem szerveztek Egerben nyári egyetemet. 1966-ban vetődött fel ismét ilyen jellegű rendezvény tartásának igénye, akkor már a szocialista kultúra eredményei népszerűsítésének céljából. A feltéte­lek azonban erre csak 1971-re értek meg. Ettől az évtől kezdve minden évben sor kerül az Egri Nyári Egyetem megtartására. 1971-től évenként szerveztek műemléki ta­gozatú nyári egyetemet. Emellett 1972-ben pedagógiai ta­gozatot is indítottak amerikai nevelők,íek, 1973-ban és 1974-ben pedig filmművészeti tagozatot francia résztve­vőknek. öt év alatt a nyári egyetemnek 580 hallgatója volt, ebből 196 magyar, 384 pedig külföldi résztvevő. Az 1971-től évenként megrendezett nyári egyetem az 1945-ös rendezvény utódjának tekinthető. Valószínű azon­ban, hogy azok, akik az 1960-as évek végén a nyári egye­tem megteremtésén fáradoztak, nem tudtak arról, hogy a városban már a felszabadulás évében volt ilyen rendez­vény. Ezért lesz érdekes az első nyári egyetem múltjának megismertetése. Az Egri Nyári Egyetem létrehozását az MKP Heves megyei Bizottsága kezdeményezte. Egerben is nagy szük­ség volt erre az úttörő vállalkozásra. A negyedszázados fasiszta diktatúra és a klerikális reakció befolyása a város szellemi életén mély nyomokat hagyott. A fasiszta dikta­túrát a népi demokratikus forradalom követte. A fasizmus felszámolása után alapvető feladat Egerben is a demok­ratikus államrend kiépítése volt. Az élet minden területén, így c szellemi életben is biztosítani kellett a demokratikus újjászületést. A párt helyi szervei a demokratikus újjászü­letésért vívott harcban a korabeli párt- és osztályerővi­szonyokból indultak ki. A koalíciós kormányzás körülmé­nyei között minden olyan erő bevonására törekedtek, amelyek hajlandók voltak a demokratizálási folyamatot segíteni. Ebből következett az, hogy a nyári egyetem szervezésébe a kommunista párt bevonta a helyi demok­ratikus pártokat, a jogakadémiát, a Pedagógus Szakszer­vezet Egri Csoportját. A szervező munkából a legnagyobb részt a Pedagógu­sok Szakszervezete Egri Csoportja, s a jogakadémia ak­kori dékánja, dr. Tóth József vállalta. Az egyetem meg­szervezésére 1945. július 5-én a párt megyei bizottsága előkészítő bizottsági ülést hívott össze, ahová meghívták a városi értelmiség képviselőit. Az előkészítő bizottsági ülésen Csirmaz Dezső, az MKP volt első megyei titkára, nemzetgyűlési képviselő mondott nagy jelentőségű beszé­det. Mondanivalóját tartalmi gazdagsága, eszmei értékei miatt teljes egészében idézzük. Csirmaz a következőket mondotta: „üdvözlöm önöket a magyar szervezett mun­kások nevében, örömmel tettem eleget a meghívásnak, hogy az új utakat kereső haladó értelmiséggel együtt mi marxista fizikai munkások segítőkezet nyújtsunk a múlt társadalomban gerinctelenné puhított értelmiségnek. A világháború folytán megingott és összeomlóban van a régi elavult polgári rend. Megmozdultak a töme­gek, az intézmények és a múlt társadalom hagyományai­nak korlátáit kezdik széjjelfeszíteni és forradalmi akarat­tal új világot akarunk és fogunk teremteni. A marxista munkásság fegyvertársává akarja avatni a szellemi mun­kásság és a haladó é.telmiség folyton növekvő tömegét. De az csak úgy lehetséges, ha a legszélesebb alapokra helyezzük a most induló mozgalmunkat, és az értelmisé­giek levetkőzik a régi rend minden reakciós maradványát és igaz testvériességben egyesülnek velünk. Szeretettel köszöntőm az Eger városban élő haladó értelmiség kis csoportját, mely tévedésektől megtisztulva, megértve a kor szellemét, eljutott a marxista világszemléletig és meg­teremtője lett egy szabad egyetemnek, amely hivatva lesz arra, hogy Eger és Heves megye értelmiségi és fizikai munkásait felrázza a passzivitásból, hogy kivezesse abból az ideológiai zűrzavarból, amiben eddig éltek. A világtörténelmi átalakulás tükröződik abban, hogy ma már fizikai és szellemi munkások összejövünk és együtt építsük a magyar népi demokráciát. A polgári tár­sadalomban, de főleg a reakció ideje alatt, a proletariá­tus táborába értelmiségi embernek csak pályatöréssel le­hetett leszállni, vagy közeledni. Ez a veszély megszűnt, elmúlt örökre. Nekünk szocialista munkásoknak az az óhajunk, hogy a felszabadult értelmiség pályavállalássat és szaktudásával álljon a dolgozók új társadalmi törekvé­seihez. Most már ott tartunk, hogy minden félelem nél­kül, céltudatos, tervszerű taktikával bekapcsolódhat a ma­gyar értelmiség a szocialista fizikai munkások és a hala­dó szellemi intelligencia széles skálájú, mozgalmas, új vi­lágért harcoló táborába. Csak így és csak így tudja az értelmiség önmagát megváltani. Abban a reményben kö­szöntőm, hogy a megalakulandó szabadegyetem, átkép­ző tanfolyam értékes és eredményes munkának lesz a ki- indu'ó pontja." Csirmaz Dezső megnyitó beszédéből a kommunisták korabeli értelmiségi politikájának fő vonásai bontakoztak ki. A párt rendkívül fontosnak tartotta az értelmiségiek megnyerését, akiknek jelentős része a felszabadulás előtt az uralkodó osztályokat kiszolgálta. A párt akkori megyei 53 és városi vezetői arra törekedtek, hogy a haladó értelmi­ség akkor még rendkívül szűk csoportját megnyerjék. Ezeknek azt a szerepet szánták, hogy segítsék az értelmi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom