Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Líra és geometria
^tiiuiiiiiiimiiiitmiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiutmiiiiiiintiiiHHiiHiMniiiMiMUiMMiuMitiiiiMi ! BAKOS JÓZSEF: I ! I Líra és geometria rHiiiiiiiiiitiliMiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinimtiiniinMiiiiKmimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmumiiiMiiiHiM 1. Először röviden témánkról és a feldolgozás módszeréből. Vizsgálódásunkban kevesebb elvi, elméleti je'legű kérdésről szólunk, s annál több példát állítunk előtérbe. Szinte láthatóvá és mérhetővé kívánjuk tenni a szemléltetésre és az elemzésre va'óban alkalmas versbeli nyelvi képletek, a költői képek és gondolatformák segítségével azt, hogyan jut versbeli szerephez a geometriai formák vi'áahoz kapcsolható szemlélet, kifejezésként és asszociációs motívumsor. Ezek a kérdések is felvetődnek: Lehet-e költői, lírai téma a geometia? Beleillenek-e a lírai versekbe a qeome riai szaknyelv kifejezései? Kell-e a költőnek komoly szakmai ismerettel rendelkeznie ahhoz, hogy a tér tudományának, a geometriának objektumai, fogalmai forrásul szolgáljanak a költői mondanivalót kifejező képek, motívumok megalkotásában? Elsősorban a nyelvi fo mák, a versbeli motívumok felől közelítve meg témánkat, a feltett kérdésekre egészen egyértelmű feleletet kap az o'vasó. Kitűnik majd vizsgá'ódósunkból az is, hogy a geometriai fo mák, fogalmak alapján és segítségével a költők a valóságnak olyan rejtett összefüggéseit is feltárják, kifejezik, amelyeket a geometria tudománya nem tart számon. Ugyanakkor a költői tematika kiszélesítése mellett a kifejező formák gazdagodását is elősegíti az egyes mértani alakzatokból kibontott költői képek, motivumsorok va'óban geometriai rendet, arányt tükröző s a gondolat és a forma szimmetriáiét példázó újszerű világképre, szemléletre való tudatos törekvés is. Az elmélyült gondolatisáq és a finom líra eqyséqe valósul meg azokban a kö'tői alkotásokban, amelyekben a geometria mintái, alakjai szolgálnak alapul egy-egy költői kép és gondolatalakzat megalkotására. A geometria tudományáról általában az a vé'emény alakult ki, hogy nemcsak intellektuális élményt nyújt a vele foglalkozóknak, hanem esz'étikait is. A geometria alakzatai ugyanis nemcsak szabályosak, hanem szépek is önmagukban, s a harmónia és a tökéletesség szépségét éppen úgy példázzák, mint azt a rendező elvet, amely egész vi’águnkban él és hat. Voltaire is igazat állított akkor, amikor ezt a mondatot papira vetette: „Minden kézzel alkotott műben geometqa rejlik". Áttételesen érvényes mindez a költői alkotásokra is. A költő és a tudós egyformán a rendet, a harmóniát keresi és építgeti a maga sajátos kifejező eszköztárával: az egyik elsősorban az értelem fegyelmével, a másik képzeletének láttató erejével. A geometria tudományának témaköre és vizsgálati módszee éppen abban nyújthat segítséget a lírai költőnek, hogy „az ember-kéz rendezte térben" (Bóka) jobban el tud igazodni, s olyan összefüggéseket is meglát, amelyek eddig kívül estek látási körén. Igaza van a költőnek, Som'yó G/örgynek, amikor azt állítja, hogy az úgynevezett geometrikus látás szinte „új szemet ad a szemnek”. A láthatóságot és a látványt egyaránt bőkezűen kínáló világunk kifejezésére a geometriai ihletésű költői képek és motívumsorok természetesen nagyon alkalmasak. A tudós és köhő egyaránt a'ra törekszik, hogy a világunkban még meglévő „titkos vonatkozás, csupa kétarcú é'telem és érte'me'len rejtelem" (Bóka: Idővers) feltáruljon. Ebben a munkában és törekvésben mind nagyobb részt kíván vállalni a lírai költő is: elsősorban témaválasztásával, látási módjával és újszerű alkotói módszerével. Az sem vélet'en, hogy éppen azoknál a költőknél, akik gyakrabban használnak fel geomet iái fogantatása szóképeket, nyelvi formákat, rendező elvvé vált a versek szigorú fegyelmezett megszerkesztettsége, a komplex tartalmú metaforák mértani pontosságot is tükröző jellege. Éppen ezért nem egyszerűen csak intellektuális játék az a költői alkotási mód és kifejező szándék, hogy a végte'enül gazdag mértani formák világának képzeletet is felgyújtó geometriai tisztasága új képi összefüggések megalkotására is készteti a költőt. A cél: pontosan láttatni, s ugyanakkor a képzeletet merészebb szárnyalásra bírni. Mindezt költői eszközökkkel így fogalmazta meg Páskándi Géza: „Képzeljük el / az új teremtést, / képzeljük el / Az Egyetlen Igaz Geometriai Rendet, / Mely mérhetetlenül több / Alakzatot rajzol elénk, mint képzeletünk” (Foszforba mártott festék). A konkrét látáson, látszaton túli, s a költői látványban pontosan feltáruló rendet, harmóniát költőink tudatosan egy-egy geometriai idom képi megidézésével p óbálják érzékeltetni. Ezért az úgynevezett vizuális, szemléletes geometria gyakran nyújt sok forráselemet a lírai költészetnek is. A fizikai, a természeti világ konkrét tapasztalatai alapján megszületett geometriai látásmódot is magába szervítő lírai látvány segíti az olvasót abban, hogy a világunkban megtestesült csodálatos szimmetriát, s a mértani arányokban megvalósuló lenyűgöző logikát is megértse. Valóban, a fegyelembe zárt világot eleven mozgásban tartó rendteremtő elvek is megfogalmazást nyernek azokban a költői mondatokban, amelyekben kulcsszerepet játszanak a geometriai vonatkozású képek és motívumok. Nem egyszerűen csak sajátosan korszerű információt közvetítenek ezek a lírai alkotások, hanem éppen azzal ösztönöznek bennünket töprengésre, elmélyültebb gondolkodásra, hogy nagyon is emberi mondanivalót hordoznak, s így emocionális hátterük emberileg is hiteles. A geometria szakszavainak, lírai versekben való szerepeltetése nemcsak intellektuális izgalmat kelt az olvasóban, hanem emberi érzéseket is, s elsősorban azzal, hogy a költői képek nem elvon'abb jellegükkel, hanem hiteles etikai, morális töltetükkel fogják meg az olvasót, és késztetik szabadabb és merészebb képzettársítások megalkotására, végiggondolására. Éppen ezért nem „hidegül daltalanná a líra" (Simon István), ha megszaporodnak benne a geometriai szakszavak, motívumok, hiszen a líra nyelvét is alkalmassá kell tenni arra, hogy „beleférhessen e roppant iramban növő világ" (Sorbán—Szabó Zoltán: Elpártolnak): a dolgok világa és az ember világa egyaránt. Va:óban „mértani gyönyör" és „mértani gyötrelem" (Kiss Dénes) a költő számára, hogy a mértani arányokban, a geometriai alakzatokban benne rejlő sajátos összefüggéseket, törvényszerűségeket megpróbálja „emberesíteni". Nem egyszerűen csak költői játék tehát, ha egy-egy lírai versben „a női mosoly pontos mértanáról" (Somlyó György) olvasunk: és arra biztatja a költőt „egy titokzatos szép hajadon”, hogy „tanulja a geometriát”, hogy „eligazodhasson formáin" (Imre Farkas: Amor inte'lectualis). Az sem lehet véletlen, hogy éppen napjainkban vállal egyre gyakrabban kulcsszerepet a lírai versekben a különböző geometriák (a sík és a tér euklidészi geometriája, az analitikus, a szintetikus, a projektív, az aoszolút geometria s.b, stb.) szakszókészlete. A ma lírai költőjét a tudományok fejlődése szinte kényszeríti arra, hogy a valóságot, s benne az emberi életet is jobban megisme.hesse, pontosabban leírhassa, ábrázolhassa. Lehet, hogy nem érti a tudomány szakszóit, lehet, hogy csak félig érti a tudományos képleteket, leírásokat, de azt érzi, hogy nem maradhat számára közömbös mindaz az ismeretanyag, amelyet a természettudomány, a matematika és a geomet ia tárt fel éppen napjainkban. Mindezt így fogalmazza meg művészi formában a költő: „Tudom, hogy a tudományok / képletei, szubsztanciái, / az anyag titkait sűrítik, / és úgy írják le a világot, / hogy meg sem értem: félig-értem. / Me tánokat, geometriákat, I új fizikát, új kémiát / látok nyüzsögni me'szetében / a sokszögletű valóságnak” (Csanády János: Űrrepülő). Éppen ezért nem ítéliük megalapozottnak azt a kritikai megjegyzést, hogy a mai lírai versekben megjelenő geometriai szakszókat, nyelvi fo'mákat csak az új avantga d törekvések eléül értékelhetjük, illetőleg olyan formai örökségnek ta thaíjuk, amelyet az „avantgardkodás” szült újjá. Az igaz, hogy az avantgardisták, elsősorban a dadaisták és
