Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Líra és geometria

a kubizmus képviselői különös buzgalommal búvárolták a geometriát, és használták fel annak szakszókészletét alkotásaikban. De nemcsak meghökkentik az olvasót pl. ezek a geometriai fogantatású nyelvi képletek: ,,a tüzérek sebes ügetése áttöri a geometriát ...Levedlek, nemsokára tiszta acél lennék a fény szögmérője né kül" (Blaise Cend'ars: Csendéletek, — Zöld—Kassák fordítása) stb, stb., hanem arra kényszerítik, hogy próbálja kibontani a költői képből az igazi mondanivalót. Azt is tudjuk, hogy Kassák Lajos pl. tudatosan sokat bízott a geometriai idomokból, formákból kibontható szóképekre. Azt is megvallja, hogy költészete „nem az álmok kusza burjánzásából, hanem a geometria szigorú rendjéből születik." (Kassák: Költészetem). Nem véletlen tehát az sem, hogy a Kassák Lajost köszöntő, vagy emlékének hódoló kortársi költők őt „mérnöki bölcsnek” nevezik (Rónay: Kassák Lajos), aki a mértan szigorú rendjének ismerete alapján próbált „rendet teremteni a rendetlenségben”. (Rónay: Kassák), s aki megmutatta olvasóinak, költőtársainak, hogy „mennyivel gazdagabb a formák világa", s a kö'tőnek az is feladata, hogy meglássa és megláttassa „a szüntelen változó, örök mértani arányokat”, és megértse és megértesse „a képben a képletet” (Hegedűs Géza: Kassák Lajos köszöntése). Jankovich Ferenc sem véletlenül vetette papírra Kassákra emlékezve ezt a dadaista játszmának tetsző mondatot: „Kék négyszögek, trapézok fényben állnak" (Jankovich: Kassák ujja) stb., stb.

Kassáknak és kortársainak avantgárd jellegű alkotásaiban valóban nagy szerepet játszott a geometria. A húszas évek avantgarde mozgalma éppen azzal fejezte ki „az elrontott világ” tagadását, hogy a „gondolatok és dolgok kuszaságával” (Kassák) szembeállította a geometriai rendet, arányt és szimmetriát. A geometrikus szemléletet, látásmódot erősítette a konstruktivizmus névvel illetett művészed irányzat is, amely még a társadalmat is úgy próbálta magyarázni, mint egy háromszöget, mint egy gúlát, amely felfelé és előre növekszik lassú mozgással. (Vö. Mario de Micheli: Az avantgardizmus: Kandinszky Bp., 1965. 120.). Egy-egy mai versben is az a költői szándék érvényesül a mértani alakzatokra épített szóképek felhasználásában, hogy segítségükkel az emberi kapcsolatokban is megmutassa a kívánatos rendet és harmóniát.

Vannak, akik ezt a jelenséget, illetőleg gyakorlatot avantgardkodásnak, korszerűsködésnek, modernkedésnek nevezik. Még azzal is megvádolják azokat a költőket, akik a geometria szónak, s a mértani fogantatású szókészletnek vérbeli szerepet adnak, hogy ezeket a nyelvi formákat szinte „mágikus” megnevezésekként szerepeltetik. Ladányi Mihály groteszk fintornak, ironikus kritikának szánt versrészletéből is ez tűnik ki: „Mágikus szavakkal fogaitok között, / és képekben gazdag nyelven beszélitek el, / hogy csak árnyék minden, / remé'j, bízd a múltra életed örömeit, / és bizarr félgömb lebeg a hullaszínű oktaéderek fölött" (Vasárnapi beszéd). Dolgozatunk következő fejezeteiben azokat a költeményeket mutatjuk be, amelyekben a geometria, a mértan szavak kulcsszóként vállalnak versbeli szerepet, és ezek az alkotások egyáltalában nem a modernkedés, az avantgardkodás szándékával jöttek létre, s nem is valamiféle „értelmiségi nosztalgia" lecsapódásaként értékelhetők.

2. Az bennünket is meglepett, hogy a geometria, a mértan szavak, illetőleg a geometriai fogantatású nyelvi formák mennyire gyakran jutnak versbeli szerephez. Különösen az hökkenti meg az olvasót, hogy ezek a nyelvi képletek mennyire változatos jelképi értelmet is ho'doznak. Igen erős indukáló erejük is: az olvasót sok variációs és merész képzettársításra is ösztönzik, még akkor is, ha a belőlük kibontott költői kép a va'ó viláq egy-egy részletének megjelenítését emeli fel a látvány síkjáról a látomás régiójába. A geometriai fogantatású nyelvi képletek segítségéve! elénk varázsolt valóságrészletek megjelenítésén túl azok az értelmi, érzelmi és hangulati elemek is felerősödnek, amelyek segítségével az a'vasó megérti és megézi, hogy a költő nem egyszerűen csak tájrajzot ad, hanem a tájban élő embert a rend és a szépség, a rend és az értelem megbecsülésére is ösztönzi. Az is kitűnik az alábbi

versrészletekből, hogy a látvány valójában „érzéseink tiszta fonadéka" (Rába György: Az öreg Kassák), és amikor a költői látványban megvalósul a táj és a geometriai formák szemDes ese, ebtx a viszonyla.oól soha nem maradhat ki az ember. így valóban „líra és geometria a táj” (Márki Zoltán: Téli tói). Az emberi közösség, a társadalom „geometrikus fegyelme" (Tamkó Sirató: Arkalinof) nemcsak a tájban, az érzékileg felfogható látványban akarja megteremteni a rendet, a ha'mániát, hanem az emberben is. Amikor a költő arról ír, hogy „forrjon aránnyá s összhanggá e perccel a geometria, s a pőre fény" (Maróti: Üj traverzek felé), valójában azt kívánja, hogy ne csak a tájban, hanem az emberben is erősödjék fel a nyugalom, a rend, a szimmetria, az öröm iránti vágy. A valóság egy- egy darabja látványként geometrikus formákban vetítcdik az ember szeme elé. De mindaz, amit a lélek is megél s az ész is megért olyan valóság, aminek meglátására új geometriára van az embernek szüksége, s akkor „a feltámadott aeometriából kitör a tér mint egy örömkiáltás" (Somlyó György: Szonett). Maróti Lajos sem vélet’enül ír arról, hogy „új jelekről, új geometriáról" kell gondoskodnunk (Maró'i: A hasáb négy lapja). Az is igaz, hogy nagyobb a száma azoknak a költeményeknek, amelyekben a tájnak, a valóság egy-egy részletének látványa készteti a költőt arra, hogy a geometria szónak versbeli szerepet juttasson. Az alábbiakban ebből a példatárból válogatunk: „Feszül a házra alumínium csövekből, kapcsokból a váz, / Szeretem ezt a képet, / az utcákon e roppant / látványos geometriát!" (Görgey Gábor: Álván/ozók). — „És még egyszer körül / e holdsütötte geometriát / házfalak ismeretlen raszterét / öt fénylő négyzetet, / Maradjunk hát a geometriánál!” (Petri Gyö'gy: Séta egy ház körül).

— „Az a reggeli óra / falaink között hullámzó tavaszi szél / s egy égi geometria ábrája a vízben / csillagfényes gömbök és szögletek úsznak a tóban” (Tóth Judit: Fürdő) stb., stb.

Vannak versrészletek, amelyekben a geometria szó egészen szabad asszociációs lehetőségeket kínál az olvasó számára. Csorba Győző Ritmus, rend, zene című költeményében valóban központi szerephez jut a geometria szó: „így szabálytalanul szabályos / A kis káosz nagy geometria. / Görbe ágak közt görbe szél, / örvény a lélek mélyein." Igen eleven erejű a geometria megnevezés me- taforikája ezekben a versmondatokban is: „A csontok kitekert, vad geometriája" (Vas István: Elsőfokú egyenlet).

— „Az élő erő geometriája feszíti ki a formátlan eget" (Orbán Ottó: Város, hajnal) — „Csigavonal, a geometriai vendég" (Lászlóffy Aladár: Sóhaj). — „Mit számít mindez az igazság mozgó csillag-geometriája alatt?” (Méliusz József: A karaván halad). — „Míg imádottjain felragyog glóriája, / ő maga megfakul, fülében pőre csend, / szemében angyalok szent geometriája” (Weöres Sándor: A jövendő költészete).

Végtelenül izgalmas olvasmánnyá magasztosodik a vers akkor, ha a geometriai fogantatású nyelvi formák segítségével felmutatja a költő a valóság jelenségeiben, látványaiban a mélységesen emberit is. Még inkább akkor, amikor a geometrikus formákba belelátott tájból kiemelkedik maga az ember. Figyeljük meg ebből a szempontból az alábbi versrészleteket: „Gyárak füstje, geometrikus formák közül, / sikoltozó vasak, jajgató kövek, izzadó / gépsorok közül felemelkedik egy arc” (Gál Farkas: A halál fehér lovasai). — „Mit hozhatok fel mentségemre, / majd szólítom e hegyeket. / Ábráik égre forrt fogazatán / be- tűzgettem a határtalan semmit, / Kimért jelük szép geometriáin / tapogattam vak ujjal a dolgok emberarcát" (Fodor András: Mentség).

Különösen értékes stiláris elemként szerepel a geometria szó azokban a versrészletekben, amelyekben azt bizonygatja a költő, hogy „titokzatos geometria az emberi alkat" is. (Somlyó Gyö gy: Arezzói alkony). Szabó Lőrinc Tücsökzene versciklusa Egymás burkai című részletében is kulcsszóként szerepel a geometria szó. A mértani fogantatású szóképek segítségével a költő a nő és a férfi kapcsolatának nagyon is emberi formáját, szépségét mutatja be: „S milyenek vagyunk nektek mi? Ha ti / burkok, ml