Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 1. szám - HAGYATÉK - Sugár István: A siroki vár urának pokoljárása nyomában
hosszú, nehéz vezeklésre indult, hogy felkeresve távoli szenthelyeket, bocsánatot nyerjen bűnére. Ilyen helyek voltak Rómában Péter apostol sírja, a spanyol Compostellában Szent Jakab sírja, és Írországban Szent Patrik Purgatóriuma — a többi között. Tar Lőrincnek is voltak a távo'i „Zöld Sziget"-en magyar elődjei. így ismerjük Jenő lovagot az Obrian famíliából, György lovagot, aki Krissafán comes fia volt, meg Malatesta Ungarns de Armenio néven feljegyzett hazánkbéli „alvilági utazót”. Ezek közül kivált György lovag történetéről maradt fenn nagyon sok leírás, szerte Európában. Mi a bécsi kódex alapján ismertetjük az esetet. Krissafán comes fia, György históriájával érdemes megismerkednünk. Györqy részt vett Naav Laios nápolyi hadjáratában s a király őt, mint jó katonát, több meghódított olasz város parancsnokává tette Apuliában. György rendkívül kegyetlen embernek bizonyult városparancsnoki tisztségében. 1353-ban történt, hogy a 24 esztendős magyar lovag 250 taljánt kegyetlen módon legyilkoltalott, de tengernyi sok más bűn is terhelte kalandokban gazdag életét. Később feltámadt a lelkiismerete, mely komoly vezeklésre brta a kemény katonát. Egy szolgája kíséretében útnak indult az írországi Szent Patrik Purqatórium felé, hogy leszálljon az alvilágba s bocsánatot nyerjen vétkeiért. Élményeit kódexben jegyezték fel a késői utókor számára — tanulságul... Györqy históriája az eqvik leqérde- kesebb példája a középkori úgynevezett látomásirodalomnak. A bécsi udvari könyvtárban őrzött kódex leírása szerint Györgyöt az alvilágban először is az ördögök kísértették meg, akik mint vadállatok rontottak rá. Majd különféle emberi alakban tűntek fel az alvilág ördögei, így is csábítván a bűnre, amit ők nagyon- nagyon jónak és kívánatosnak áhítottak be, hogy lépre csalják a lovagot. Még atyjának, testvéreinek és egy szeretőjének a képében is megjelentek, és hitének elhagyására, megtagadására kívánták rábírni. György azonban ellent állott a sátáni kísértéseknek, sőt sikerült átkelnie egy lángoló kénköves tavon is, egy égő házon, sőt kimenekült egy bűzös kút mélyéről is. Midőn a poklon minden veszély nélkül sikerült áthaladnia, egy szép ifjú csatlakozott hozzá, akiről kiderült, hogy ő saját maga Miháiy arkangyal. Angyali pátrónusa segítségével keresztülhaladt a tisztitóhe- lyen, a purgatóriumon és a paradicsomon, — s végül beavatást nyert Krissafán fia György a jövendő minden titkába. Sőt, titkos üzeneteket is ve*t át, melyek földi fejedelmeknek szóltak. Amikor György szerencsével kijutott a barlangból, az ott várakozó tömeg nekiesett és leszaggatta ruháit, hogy ereklyeként megőrizze annak apró cafatjait, hiszen allg-alig sikerült elevenen kijutnia anyaszülte emberfiának Szent Patrik Purgatóriumából. Még a haját is tépdesni kezdték, s ha közbe nem lép a jelenlévő írországi fejedelem, bizony furcsa véget ért volna a sikeres alvilági utazás. Nem volt ösmeretlen Tar Lőrinc előtt sem a purgatórium, s amikor felmerült benne a gondolat, hogy ezen az ízig-vérig középkori módon szabaduljon meg bűneitől, kétségeitől, habozás nélkül ő is a messzi Írország felé vette az útját. SZENT PATRIK PURGATÓRIUMA A hagyomány szerint az írek nemzeti szentje 371-ben, vagy 372-ben a skóciai Glasgow mellett, mások szerint pedig az európai kontinensen, Bretgane-ban született. Tizenhat éves korában tengeri kalózok Írországba hurcolták, ahol pásztorkodott, de néhány esztendő múltán sikerült hazaszöknie. Később látomások hatása alatt egyházi szolgálatba lépett, sőt püspöki méltóságot ért el. A pápa megbízása alapján 432-ben Írországba került, ahol a még pogány lakosság megtérítését tekintette életcéljának. A hagyomány szerint az ő nevéhez fűződik a szigeten a kereszténység meghonosítása, efterjesziése és meggyökereztetése. Halála napját, Szent Patrik ünnepét az írek ma is nemzeti ünnepként ülik meg. A hagyomány szerint a sziget pogány lakosai nem akartak hitelt adni Patrik szavának, és csak úgy voltak hajlandók hinni neki, ha állításait a saját szemükkel is láthatók. Pat- rikot az isten erre könyörgése nyomán egy elhagyatott kicsiny szigetre vezette, pálcát adott kezébe, mellyel kört írt le, s ennek helyén a megnyíló földben üreg képződött, — s egyidejűleg szózat hallatszott: Az aki töredelmes szivvel hatol be a barlang mélyébe és ott 24 órát eltölt, az megtisztul ezáltal bűneitől és meglátja mind a gonosz lelkek pokoli gyötrődését, mind pedig a kiválasztottak égi mennyországi örömét. Patrik az isteni elragadtatás hatása a'att e szent helyet fallal vétette körül, az üreg száját erős vasajtóval záratta le. Rövidesen kolostor is épült a csodás hely mellett. Az írek hagyománya azt vallja, hogy már Patrik éle ében többen lent jártak a barlangban, ahol egy részük nyomorultul elpusztult, de mások onnan visszatértük után hírt hoztak „túlvilági áljukról. Mivel pedig a szerencsésen visszatértek később bűneikből megtértek és megjavultak és haláluk után mint hitték mentesültek a pokol és a tisztitó tűzhely szenvedéseitől, ezért elnevezték a barlangot Szent Patrik Purgatóriumának. A barlang melletti kolostort Ágoston rendi szerzetesek népesítették be. A hamarosan nagy látogatottságnak örvendett „szent hely” rendjét is szabályozták egyhá- zilag. Az intézkedés szerint a Szent Patrik Purgató.iumot a püspök engedélyével lehet felkeresni, aki a hozzájárulást csak kivételes és méltánylást érdemlő esetben adhatta meg, — de minden rábeszélő képességét latba kellett vetnie, hogy lebeszélje a jámbor látogatót az üregbe való behatolásról. Ezt tartja az írek mondája, mellyel szemben azonban oly kevés a Patrik személyére vonatkozó hitelt érdemlő adat, hogy komoly katolikus tudósok egész sora is egyenesen kétségbe vonja egykori létezését. A legszorgosabb kutatás sem tudott ugyanis korábbi adatot találni Patrik személyére, mint a VII., vagy éppen a Vili. századból valót. Magának a purgatóriumnak nevezett üreq csodálatos voltáról az első adat 1180 és 1185 között Jocelin gall szerzetes munkájában kutatható fel, noha ő a barlangot másüvé tette. Bár a hagyomány szerint maga Patrik úgy rendelkezett, hogy a pur- gatóriumot járt látogatók tapasztalatait gondosan jegyezzék fel, csak a XII. század derekán bukkan fel egy ismeretlen nevű cisztercita szerzetes (Fr. H. mormchorum de Saltereia). aki leírta Gilbertus de Luda nevű rendtársa írországi tolmácsának és kalauzának, a híres Owein (Oenus, Oengus) lovagnak elbeszélését a Szent Patrik Purgatóriumban tett útjáról. Modern francia kutatók e mű keletkezési idejét 1189-re teszik. Sal- terniai Henrik leírásában nem elégszik meg „az események” rögzítésével, hanem szavahihető írországi egyházi férfiaknál érdeklődik kivált afelől, hogy a túlvilági gyötrelmeket és i i>zent Patrik Purgatorium névadója a pogány kelták megtérilője volt.
