Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre VI.
HIIIIIIIIIIIIIIMIIIIUIIIIUIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIf UHU I Ilin II tlllll II lllltftllMIIIIIIIIIIIIIUIfllllllllff 111111111111111111111111111111 lllllll Ilii 11 IHIimiflltllllHmtHlimilimilllUlllllHllllllllflllllMHIHIlUimMllllllMIIIIIIIIIIHIIIIimillMlimHMtilHi 1 LÖKÖS ISTVÁN: Megyénk irodalmi kistükre VI. ; | Dayka Gábor lillllllllllllllllllllllllllllllllllllMNIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII limuilimilllHiillimuilMMWI IIMIIHIIHIIMIIIMMMIMíMIUIIMIIUIIMIIIIIUMUIIIMIHIIHIIIIIIIHIIUIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIHUIUIIIIIIHIUiT A XVIII. század utolsó harmadában Eger szeMemi életének egyik legmarkánsabb egyénisége volt Dayka Gábor. Nem egri származású ő sem, még csalk nem is a megyéből való (Miskolcon született 1768. márciusában, valószínűleg 22-én), csupán iskolai tanulmányai kötik a városhoz. Hosz- szabb időre természetesen, bár megszakításokkal. A korán elhalt miskolci szabómester fia először 1782 őszén jött Egerbe, az ún. „humaniórák” tanulására, ahol a gimnázium igazgatójának és egyik tanárának jóvoltából (Pászthy Raymond, Schumann Theophil) ingyen ellátást kapott. E pártfogást tanulmányi eredményének és szerény magatartásálnak köszönhette, s alighanem ezzel érdemelte ki azt is, hogy tanulmányai folytatását is támogatták: a 'bölcsészeti kurzus elvégzése céljából Kassára mehetett, ahol 1784 oiktáberétőj tanult, s ahol a legtehetségesebb diákok egyikének bizonyult. Tanulmányi előmenetelben csupán egyetlen komoly vetélytársa volt itt, a később jakobinussá lett Szolárcsik Sándor. A kassai bölcsészeti tanulmányok végeztével újra Egerbe jön, s beiratkozik a papnevelő intézetbe. Pályaválasztását származása, s anyja szerény anyagi lehetőségei határozták meg elsősorban, ám ekkor még számolni lehet nála a papi pálya iránti őszinte érdeklődéssel is. Nem soká marad ekkor Egerben: a fennálló rendelkezések érteimében, néhány társával együtt a pesti központi szemináriumba kell mennie (generale seminarium), ahol — életrajzírója, Bodnár Antal szerint — „mind a növendékeiktől, mind pedig az elöljáróktól nagy örömmel fogadtatott”. Három esztendőt tölt el Dayka az országszerte ismert intézet felvilágosult légkörében, amelyet II. József a pap- nevelés megreformálásának szándékával hozott létre. Hogy milyen volt az intézetben oktatás szelleme és jellege, azt egyházi szakíró, Mihalovics Ede vázolta fel, miszerint egy sereg, a korábbi tantervben szereplő, a teológusképzés konzervatív széliemét biztosító tárgyat (patrológia, irodalomtörténet, liturgika, polemika stb.) nem tanítottak a „generale seminarium ban”, helyette viszont - írja Mihalovics — „a tanárok előadásaikban oda törekedtek, hogy tanítványaikat fölvilágosodott toleráns polgárokká neveljék, akik holmi vallásos apróságokkal nem törődnek, hanem csak a békét tartják szernök előtt”. (V. ö.: Mihalovics Ede: A katholi'kus prédikáció története Magyarországon. Bp., 1901, II. 460.) Más forrás arra is utal, hogy a felvilágosodás szellemében való gondolkodásra tudatosan nevelték itt a növendékeket: „A kollégium nemcsak megengedte, hanem ajánlta is az egyházi és politikai újságok olvasását”, így a „voltaire-lzmus és az illumimatizmus" nagymértékben elterjedt, s „a növendékek janzenista és protestáns könyveket olvastak, s különös előszeretettel a francia bölcsélőket". (V. ö.: Mihályfi Ákos: A papnevelés története és elmélete. Bp., 1896, I. 260., 272.) Dayka maga nyelveket is azért tanult, hogy a felvilágosodás tanításait tartalmazó szövegeket eredetiben olvassa. Abafi Lajos, aki Dayka verseit a múlt században közreadta, hangsúlyosan szólt arról, hogy a pesti papnevelő vezetője, a felvilágosult szellemű Wohlgemuth Fülöp maga biztatta növendékeit Montesquieu és mások szövegeinek magyarítására. E szabad oktatási szellem és rend lehetőséget nyújtott arra is, hogy a növendékek a magyar nyelv ápolásával is foglalkozzanak. Nem a pesti kispapok az egyedüli csoportosulás ekkoriban, amely a magyar nyelv, tágabban a magyar művelődés egészének fellendítésén fáradozik. A nyelvápolás, a művelődésügy ékkor már (az 1780-as évek végén vagyunk!) közügy bizonyos értelemben, a magyar felvilágosodás képviselőinek mindegyike tesz valamit a Bessenyei megindította program kibontakoztatásáért, s a szellemi élet más frontjain is szaporodnak a magyar nyelv és a művelődés ügyét pártoló hívek. A pesti szeminárium növendékei körében is megalakul a magyar nyelv barátainak kis köre. Abafi Lajos szerint, maga Wohlgemuth gondoskodott a magyar nyelvű könyvek beszerzéséről, sőt „a magyar hírlapokat saját költségén járatta..." Dayka költői próbálkozásai is megértésre találtak e körben: érdeklődéssel fogadták fordításait és eredeti próbálkozásait egyaránt. A fiatal költő tekintélyét növelhette itt az az esemény is, amely azóta irodalomtörténeti fontosságúvá lett: Kazinczy Ferenc személyesen kereste fel az ifjú Day'kát 1790 májusában, aki korábban az Orpheus számára küldött hozzá verseket. E találkozásról később maga Kazinczy írja a következőket: „Termete alacsony, de karcsú, és ami nagyon tűnt szembe, oly erőltetés nélkül egyenes, mintha egész életét táncmesternek kezei alatt töltötte volna. Lobogó sötét szöghaja saját dísz volt alakján. Horgas, igen szép orra, a legszebb metszésű ajak, a legszelídebb, dom- borodás nélkül lefolyó áll, hosszan elvonuló szemölde, nem éppen sima, de tisztabőrű arca, csontos, magas homloka, □ legjátékosb kék szem, a leglelikesb kép festette nekem □ múzsák és grátiák kedveltjét. Beszéde kevés. Színeden szerénység, figyelem mások iránt és annyi nyájasság, hogy első pillantással mindent elbájolt." Elátogatást, találkozást követően nem sokkal Dayka visszatért Egerbe. A konkrét ok a központi papnevelő intézet feloszlatása volt. II. József halála után ugyanis többé nem volt szorgalmazója a modernizált, felvilágosult szellemű papnevelésnek. A növendékek szétszéledtek, ki-ki visszatért egyházmegyéje püspöki papneveldéjének falai közé. Nem viharok nélkül természetesen, hisz a Pesten töltött tanuló- évek idején tanultakat nem hagyhatták maguk mögött, s a felvilágosodás iránti vonzalmat sem. És nem csupán belül őrizték a pesti intézet szellemi örökségét, hanem többen hirdették is az ott hallottak igazságát. Az egyházi konzervativizmus nem nézte jó szemmel őket, az „aufklőrung dögétől” megmételyezett szelleméket látott bennük, s volt olyan törékvés, hogy el kell őket tanácsolni mielőbb az egyházi pályáról. Szaicz Leó, a felvilágosodásellenességéről közismert egri servita páter írta: „legjobb volna... a megvilágosodott kispapoknak nagy részét jóikor útnak bocsátani, hogy a többieket meg ne vesztegessék, s valaha a népet meg ne botránkoztassák, el ne ámítsák. . .” Az Egerbe visszatérő Dayka már a felvilágosult eszmék tudatos vállalója és megváltója is. Van ennek verses, prózai és magatartásbeli dokumentuma egyaránt. Az 1790-ben felvirágzó, de sajnos már 1796-bqn derékba tört ígéretes költői pálya számtalan példát kínál. Mindenekelőtt a tolerancia elvének vállalását illetően, aminek a szószékről történt hirdetése majd egyházi karrierjének félbe maradásához is vezet. A vallási türelem jellegzetesen jozefinista hívének kell minősítenünk Day,kát, aki tudatosan lett az aufklörizmus e fontos tételének vállalója és hirdetője. Pesti szeminarista koráiban rophatok egész sorát vehette kézbe, amelyek a türelimesség szükséges voltára hívták fel a kortársi figyelmet, de ismerünk Dayka-versszöveget is, amely a fanatizmussal szemben a „józan észre”, a „puszta értelemre" apellálva vallja meg meggyőződését:
