Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Kapor Elemér: "Még hó alatt az én tavaszom"
bátyjához szándékozik fiatal nejével vonulni, hol gond nélkül, bár szerényen megélhetnek. — Tehát egy vén plébános szeszélyeihez alkalmazkodjam? — fakadt ki Vilma. Vachott Sándorné visszaemlékezései tökéletes képet nyújtanak korról, helyzetről, egyéniségekről. A tárgyi tudnivaló még annyi, hogy Csapó Vilma visszaküldte a jegygyűrűt Zalárnak, ő maga pedig eltűnt, kivált a családi kötelékből, ismeretlen helyre távozott egy szomszéd birtokosnő társaságában, aki szintén rejtegetett egy bujdosó szabadságharcost s maga is bujdosásra adta fejét. Csapó Vilmát csak hét esztendő múltán látták viszont. Zalár a történtekről soha nem ejtett szót, életének ezt a válságát úgyszólván befalazta, sem a szerelem, sem a fájdalom forrósága nem szólalt meg verseiben. Megemlékezésül illik legalább érinteni életének főbb eseményeit. A szabadságharc kezdetén leveti a reverendát s beáll honvédnak. A szerb hadjáratban megbetegszik, haza kell térnie. Mikor felgyógyul, Vachott Sándor bemutatja Jósika Miklósnak, aki a honvédelmi bizottmány tagja s ő Damjanics mellé osztja be tábori történetírónak. Damjanics mellett marad a győzelmes tavaszi hadjárat alatt és sok lelkes versben örökíti meg vezére hősiességét. A világosi fegyverletétel után együtt bújdosik Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel és Vachott Sándorral, együtt mennek egész Nagykárolyig. Ott szétválnak és Zalár hazatér Gyöngyösre. Nevelősködik először Gömörben, majd Gyöngyöshalászon az Almássyak- nál. Az alkotmányosság helyreállítását megkísérlő októberi diploma után Heves vármegye megválasztja aljegyzőnek. Ekkor bízzák meg, hogy készítse el a vármegye Emlékiratát, amelyben összefoglalja az eseményeket 1848- tól 1861 -ig. A mű elkészült, s amikor Zalár felolvasta a közgyűlés előtt, nyomban megválasztották tiszteletbe" főjegyzőnek. Amikor Földváry János megbízott főispánhelyettes hozzáfogott a vármegye „újjászervezéséhez", visszavonult az egész megyei tisztikarral és csak 1867- ben tért vissza. 1869-ben valóságos főjegyzővé, majd 1892-ben alispánná választják, öt év múlva nyugalomba vonul és a mai Bajcsy-Zsilinszky utca 17. (vagy 19.) számú emeleti lakásában él, ír, most már zavartalanul — de már öregen. Első versei a Pesti Divatlapban jelentek meg 1846- ban, a Honderűben és a Budapesti Divatlapban'. Aztán 1849-ben megjelent első kötete a Szabadságdalok, 1854- ben Zalár József költeményei, 1860-ban a Borúra derű. A magyar költői illemhez hozzátartozik, hogy minden valamirevaló poéta asztalra tegyen egy elbeszélő költeményt. Ö is megírta a Szilágyi haragja című elbeszélést tizenkét versben, jó, ősi tizenkettes formában, de ebben, éppúgy, mint balladáiban Arany János fényei csillannak fel 1898-ban, a Honvéd világból címmel gyűjtött kötetet, majd 1902-íben megjelennek összegyűjtött versei három kötetben, Singer és Wolfner kiadásában, végül 1909-ben az Emlékek és emlékezések. írt színi bírálatokat, kritikákat, politikai cikkeket a különböző lapokban, írt saját nevén, de Hunfi, Halmai, Fenyér néven is jegyezte írásait. Lehetetlen megilletődés és meghatottság nélkül forgatni a díszkiadás sötétzöld köteteinek arannyal vont szegélyű lapjait. Mint ó-arany keretből régi metszet, egy becsületes, tiszta szívű, a vers formai szabályai szerint jól verselő költő arca tűnik elő e kötetekből. Megkíséreljük megmutatni azt a néhány sort, amely megmutatja a költőt. 1884-ben, a mai színház helyén színkört építettek, kőalapra, fából. Az állandó színház megteremtésének ünnepére prológot írt Zalár. Néhány sor ebből: Új néptanyák serdülnek városokká / Iparrá lesz a munkás szorgalom, / Pallérozottabb színt ölt a lakosság / S'megindul a nagy polgármozgalom. / Közös az eszme és közös az érdeík, / mely hajtja őiket, mint hatalmi láz. . . / agy és kar, mint két tábor frigyre lépnek / s diadalt ül a polgárosodás. A rendi társadalomból kinőtt költő a polgárosodásról beszél, de lehetetlen észre nem venni a szellemnek ezen is túlnövő igényeit. A negyvennyolcas eseményekről A nagy év című versében így ír: öröm, szabadság, dicsőség nagy éve Szabad az jember a föld örömére. Víg az aratás, vígabb a szüret Munkásnapok a legszebb ünnepek. A szabad ember egy fejjel nagyobb S mind egyet érez, azt, hogy magyarok. Balladai ihletésű a Hős árnyak című verse: Arad mellett foly a Maros Sötét az ég, nem csillagos. Felhők közül kitör a hold Mély sírjában ébred a holt. Hold sugári leragyognak Nyílik szája sírhalmoknak Kardja ;után nyúl ki a kéz Mély sírjából kél a vitéz. ló barátok, hű bajtársak Csillagai a csatáknak Halhatlanok a halálban - Előlépnek tizenhármán A kápolnai honvédemlékre ezt a verset írja: Példátokon föllelkesedve Kik hős halált itt haltatok Rohant a honvéd győzelemre... Örök dicsőség rajtatok. Egy kcnnyed vers szerelmi lírájából: Eped szívem ha Rád gondolok Reszketve vár, ha ‘ Ruhád suhog.
