Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: A tizennegyedik aradi vértanú tábornok haditörvényszéki pere és kivégzése
A felolvasás után: Kazinczy írásbeli beadványa 1849. október 9-én — Vallomásomat helyesen vették föl. Nincs hozzátennivalóm. Kazinczy Lajos s. semmi k. A vádlott a fogságba visszavezettetvén, a jegyzőkönyv lezáratott és bizottságilag aláíratott. Franz Jikan őrvezető Anton Winter őrmester Rudolf Nagy de Galántha százados Anton Helgart közlegény Wenzel Weinberger tizedes Kari Czeppa főhadnagy Moser ezredes mint elnök Ernst törzshadbíró” Milyen ember volt ez az Ernst törzshadbíró, akinek kezében a haditörvényszék összes vizsgálatainak szálai összpontosultak? Évtizedek múltán valaki — minden bizonnyal egy volt aradi fogoly honvédtiszt — így jellemzi: „Középtermetű, izmos ember, katonás tartással, határozott tekintettel, hangja zordonan csendült, szavai rövidek, nyomósak voltak. Éveken át szokva szerepéhez, teljes stoicizmussal írta alá a halálos ítéletet... Ernst a magyar foglyokkal való érintkezésben dölyfös és bizonyos affektált közönyt szenvelgő volt, egyébiránt azonban nem vetette meg a világfi szerepét sem..(Ország-Világ, 1892.) Ekkor a kihallgatásokban egy hét szünet következett. Közben október 5-én reggel kihirdették és 6-án végrehaitották Kazinczy tizenhárom tábornoktársának halálos ítéletét. Mindezt Kazinczy is bizonyára látta és hallotta, mert a kihirdetéshez és a kivégzéshez való elővezetésük az előtt az épület előtt játszódott le, ahol a magasabb rendfokozatú honvédtiszteket — közöttük Ka- zinczyt is — őrizték. Minden jelből úgy látta Kazinczy, hogy aki tábornok vagy hadtestparancsnok volt, annak nem kegyelmeznek, ezért október 9-én egy beadványt intézett a bírósághoz annak tisztázása érdekében, hogy ő igazában csak ezredes volt. Az említett beadvány a következőképpen hangzott: „Tisztelt hadbíró úr! Minthogy nincs szerencsém önnel személyesen beszélhetni, kénytelen vagyok írásba foglalni közlendőmet. Az, hogy engem sokkal szigorúbb őrizet alatt tartanak, mint társaimat, arról győz meg, hogy önök engem annak minősítenek, ami sohasem voltam: tábornok hadtestparancsnoknak. Kérem a hadbíróságot: e tekintetben szerezzen pontos meggyőződést magának. Kérem, derítsék fel az igazságot. Az itt hadifogságban levő vezérkari főnök, Bayer ezredes, okvetlenül tud felvilágosítással szolgálni, mivel ő volt az, aki a hadászati beosztásomat eszközölte, amikor Felső-Magyarországra vezényeltek Dembinski hadtestéhez. Nem akarom, hogy más sorsban részesüljek, mint a ba|társaim, de egy végzetes tévedésnek az önök részéről áldozatul esni mégsem akarok. Továbbá: nem tehettem arról, hogy Erdélyben mindenki odahagyta a helyét, és így nekem — mint rangban legidősebb törzstisztnek — kellett átvennem a parancsnokságot. Ügy hiszem, hogy igazságtalanság engem hadtestparancsnoknak tartani. Mindössze egy napig viseltem a parancsnokságot a csapatok felett, azután jött Görgeynek a levele, amelyet Stein ezredeshez intézett, fegyverletételre szólítva fel az erdélyi csapatokat. Erre én. bár a hadi helyzet nem kényszerített, Görgey felhívásának eleget téve — az életem is veszélyben forgott! — letettem a fegyvert. Ha mint becsületes ember nem vettem volna át a parancsnokságot az összes csapatok felett, azok okvetlenül elszéledtek volna, és esetleg mint fegyveres bandák veszélyeztették volna a közbiztonságot. Ké'em a hadbíróságot, hogy erre vonatkozólag engem részletesen hallgasson ki. Tisztelettel Kazinczy Lajos s. k.” Beadványához Kazinczy két iratot mellékelt. Az egyiket — mint levelet — a vele együtt hadifogságba került és szintén Aradon őrzött Dobay József alezredesnek címezte. A levél szövege ez volt: Haynau augusztus 31-én rendeletben állapította meq, hogy az elítélendőket „bűneik” súlyossága szerint milyen négy csoportban kell felelősségre vonni. Az 1. számú csoportba, az elsősorban felelősségre vonandók közé a honvéd tábornokokat sorolta: „1. Elítélendő a lázadó hadsereg valamennyi tábornoka, még akkor is, ha korábban nem voltak a császári hadsereg tagjai . . ." Ezekre nézve szóbelileg úgy intézkedett, hogy lehetőleg halállal kell büntetni őket. „Kedves Dobay! Légy oly szíves és küldj nekem egy írásbeli bizonyítványt, amelyből kivehető legyen, hogy melyik napon érkeztem én Zsibóra, továbbá, hogy kik voltak a Zsibó körül összpontosult erdélyi csapatok vezérei. Nagyon kédek, írasd alá ezt a bizonyítványt valamennyi tiszttel, akit velünk együtt idehoztak. A te Kazinczy ezredesed.” Kazinczyt szeptember első felében mint tábornokot adta át az I. osztrák hadtest parancsnoksága az aradi vár parancsnokságának. Az Aradra szállítását előre jelző irat így szólt: „Ó-Arad, 1849. szeptember hó 5-én. Éppen most érkezik a jelentés, hogy Sebesházy császári csendőr százados holnap, f. hó 6-án ide bekísér a lázadó hadseregből 1 tábornokot, akinek neve Kazinczy, továbbá körülbelül 20 más törzs- és főtisztet. A várparancsnokság gondoskodjék, hogy a fönt megnevezett lázadóvezér a többi tiszttől elkülönítve helyeztessék fogságba. Azokat a tiszteket, akik korábban nem voltak a császári hadsereg tagjai, felügyelet alatt a városban kell beszállásolni. Magas parancs folytán Kochmeister vezérkari őrnagy.” Levelét nem adták át Dobaynak, hanem az iratokhoz csatolták. Kazinczy másik melléklete a beadványhoz eay írásbeli jelentés volt, arra az esetre, ha mégsem hallgatnák ki a tábornokság ügyében. Részletes jelentése így hangzik: „Mivel soha életemben nem állottam hadbíróság előtt, megleoetésem oly nagy volt, hoqv a dolgokat nem tudtam összefüqqően előadni, és időt sem engedtek, hogy gondolataimban rendbe szedjem mindazt, ami e két mozgalmas év alatt történt. A kihallgatásom első részéhez még meg kell jegyeznem, hogy a győri erődítési munkálatok vezetőie nem én voltam, hanem Kohlmann ezredes. Igazolhatják Calzada és Pusztelnik utász őrnagyok és az utászcsapatok parancsnoka, Szotfried ezredes. Most áttérek arra a pontra, hogy a Csallóközben önálló narancsnoksággal bíztak meq. A csapataim, melyeket Komárom várából vezényeltek ki, 4 gyalogzászlóaljból, 2 lovasszázadból állottak, és 6 ágyúnk volt. Tu-
