Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: A tizennegyedik aradi vértanú tábornok haditörvényszéki pere és kivégzése
lajdonképp ez sem volt önálló alkalmazás, mert a csapatok a várparancsnokságnak maradtak alárendelve, és mi csak a vár elővédjét alkottuk. Ebben az állásban 14 napig voltam, azután ezredesi előléptetésemmel együtt kaptam a parancsot, hogy én magam Eperjesre menjek, Dembinskihez. Ezt a parancsot Molnár ezredes saját kezűleg írta. (Ti. Görgeynék, illetve a kormánynak a megbízásából. — P. E.) Eperjesen egy hadosztály parancsnokságát kellett volna átvennem. Ide megérkezve azonban parancsot kaptam, hogy menjek tovább Munkácsra, és ott gyűjtsék össze egy hadosztályt. Bereg megyében a következő erők állottak: 10 gyalog- és 1 lovasszázad önkéntes, 6 háromfontos ágyúval. Máramarosszigetnél 2 zászlóalj és 1 lovasszázad sorkatonaság 8 ágyúval (ezek részben három-, részben egy- fontosak). Ungvárnál 1 zászlóalj, összesen tehát 4 zászlóalj, 4 század, 2 lovasszázad és 14 ágyú. Midőn Wysocki a hadtestével megkezdte visszavonulását Eperjesről, parancsot küldött Miskolcról, hogy fedezzem Vásárosnaményt. Ez azonban az oroszok gyors előnyomulása miatt — amikor Tokajon át Debrecenre törtek rá — lehetetlenné vált: engem elvágtak a hadtestemtől, és kénytelen voltam visszavonulni Mármarosba. (A cári csapatok Kazinczy hadosztályát elváqták a Wysocki tábornok vezette hadtestzömtől. — P. E.) Csapataimat Huszt körül összpontosítottam. Itt az önkéntesek beosztása után állományom a következő volt: 5 zászlóalj, 4 lovasszázad és 14 kis kaliberű ágyú. Amikor Debrecent Perczel szállotta meg, beosztottak Perczel had'estének az állományába. Parancsot kaptam, hogy Ungvárig nyomuljak elő, támogassam Görgey visz- szavonu'ását, és azután Debrecenen át Knézich hadtestéhez csatlakozzam. Az oroszoknak Tiszafüreden át történt előnyomulása engem ismét elvágott a hadtesttől. Kénytelen voltam a főparancsnoksáqhoz fordulni úi narancsokért. Erre a hadsereg vezérkari főnökétől, Bayer ezredestől kaptam egy írásbeli parancsot, ezzel a címzéssel: »Kazinczy ezredes hadosztályának«. Mindez, amit előadtam, mind pedig a csatolandó igazolvány (= a Dobayé) bizonyítani fogia, hogy július végén ezredes és hadosztályparancsnok voltam. Augusztus 5-én kaptam Bemnek Kolozsvárról küldött, eredetileg Czetz tábornoknak volt címezve, csak tott, hogy naavon gyorsan meneteljek Erdélybe. Én erre Máramarosszigeten és Nagybányán ót Dés- re vettem utamat, 15-én meg is érkeztem. Itt kellett volna 16-án új parancsot kapnom. De 17-én sem jött semmi parancs. Hír jött ellenben arról, hogy Gál ezredes Kolozsvárra és innen — Keménnyel egyesülten — Bánffy- hunyadra, majd Zsibóra vonult vissza. Én ezekkel a csapatokkal igyekeztem összeköttetésbe lépni, ezért magam is Zsibóra meneteltem. 20-án érkeztem oda. Bem, Czetz és Stein ezredes hadtestparancsnokok már nem voltak ott; csak Gál ezredes és Kemény hadtestiének romiait találtam Zsibón: a leqteljesebb feloszlásban — az emberek már fosztogattak. Itt megjegyzem, hogv Görgey augusztus elején letette a feqyvert, tehát július utolsó napjaiban a kor- mánv érvényes előléptetéseket már nem eszközölt és nem is hivataloskodott. (De igen! Bár az iaaz, hogy Aradon — augusztus elseje után — már kényszerűen szűkebh körre korlátozódott a kormány tevékenysége. — P. E.) Hadtestparancsnokká valakit csak a kormány vagy a hadsereg főparancsnoka nevezhetett ki. Én július végén méa csak hadosztályparancsnok voltam. A csatolandó bizonyítvánnyal fogom igazolni, hogy auqusztus 20-án érkeztem Zsibóra, akkor pediq már nem létezett sem ko-mánv, sem hadsereg-főparancsnokság. így tehát minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy én hadtestet a szó valódi értelmében sohasem vezényeltem. Nálunk egy csapat hadtestnek csak akkor volt nevezhető, ha legalább 10 ezer emberből és 2 lovasezredből állt. Én ekkora hadtesttel soha semmiféle mozdulatot végre nem hajtottam, Zsibóra 7 zászlóaljjal érkeztem meg (2 zászlóalj ugyanis Joksman őrnagy parancsnoksága alatt hozzám csatlakozott, a tüzérségi szerek gyárából való 7 új lö- veggel), 4 lovasszázaddal és 14 ágyúval egyetemben. Itt a volt erdélyi hadsereg maradványait magamhoz vontam, mivel parancsnokuk, Czetz tábornok még Kolozsvárról elmenekült, és így ott nem volt kinevezett hadtest- parancsnok. Kemény ezredes is vonakodott a parancsnokságot viselni. Két napig tartott ez az állapot. Akkor megkaptuk Görgey levelét, amely Stein ezredesnek, az erdélyi hadak vezérének volt címezve. Gál ezredes beteg volt, ezért elutazott. Én mint tisztességes hazafi, nem tűrhettem, hogy a gazdátlan hadsereg rablóbandává váljék, összehívtam a tisztikart, felolvastam előttük Görgey levelét, azután lecsatoltam a kardomat és átadtam annak a tisztnek, aki Görgeytől jött ezzel a levéllel. Néhány tiszt követte példámat, de a nagyobb rész lármázva, hangosan tiltakozva elhagyta a helyiséget. A legénységet is igyekeztek fellázítani. Engem is inzultáltak, sőt az életemet is alig tudtam megmenteni. Három nap múlva megérkeztek az orosz cár csapatai. Velem akkor még körülbelül 120 tiszt volt, mindenki más elszéledt. Az oroszok átvették az ágyúkat, lőfegyvereket és tölténytáskákat, minket pedig egy könnyűlovassági század ide kísért. Az előadottakból világos, hogy énfelettem nem mint tábornok, hadtestparancsnok, hanem mint ezredes, hadosztályparancsnok felett kell ítélkezni. Az előadottak a valóságos tények. Bizonyíthatja ezt a hadsereg vezérkari főnöke. (Bayer ezredes), a hadügyminiszter és hadseregparancsnok segédtisztje (Molnár ezredes) és valamennyi tiszt, akit velem együtt ide kísértek. A tábornoki cím teljesen téves; onnan ered, hogy a levél, amelyet Görgey az erdélyi hadak vezérének küldött, eredetileg Czetz tábornoknak volt címezve, csak később keresték vele Stein hadtestparancsnokot. Az erdélyiek engem nem ismertek, és a levél címzése nyomán tartottak engem tábornoknak, mivel a levelet én vettem át. így adták a táborban szájról szájra a nevemet a tábornoki címmel. Pedig rangban a legfiatalabb ezredes voltam. Tessék megnézni a Közlönyt! Kékessy alezredes vezérkari tiszt volt, nem segédtiszt. A seaédtisztem Sweizer százados volt, aki azelőtt nem szolgált. Báró Havnau táborszernaav kiáltványa a védekezésnek szabad folyást enged, ezért kérem, szíveskedjék ezt a védekezésemet az iratokhoz csatolni és figyelembe venni. 1849. október 9. Kazinczy Lajos." Az irat külső címzése: „A törzshadbíró úrnak. Kazinczy Lajos védőirata.” A tanúkihallgatások jegyzőkönyve Másnap a hadbíróság kihallgatja azokat, akikre Kazinczy hivatkozott: Molnár Ferdinándot, Bayer Józsefet és Dobay Józsefet. Az erről szóló jegyzőkönyv itt következik: „Arad vára, 1849. október 10-én. Jegyzőkönyv Felvétetett a magas hadsereg-főparancsnokságnak, Haynau tábornagy úr őnagyméltóságának rendelete alapján vizsgálat alatt álló Kazinczy Lajos ügyében. Molnár Ferdinánd, az igazmondásra figyelmeztetve, a következőleg hallgattatott ki.
