Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakós József: Líra és fizika

tartják világunk egyensúlyban, / a neutronok s a pozitronok / csak kergetőznek. Úgy képzelem, hogy szerepet cserél / az értetem s a végtelen, / s az értelem lesz végtelen" (Bóka: Tervezés).

Ma már gyakran egy-egy, a mitológiából kibontott kép, asszociációs képzetsor együtt vállal versbeli szerepet a legújabb természettudományos eredményekre épülő költői információkkal, szakszókészlettel. Lovász Pál a mitológiai Ikaroszra utalással egészen korszerű gondolatokat fogalmaz meg, mint ahogy erről ez a versrészlet is bizonykodik: „Születnek új dimenziók, / tér-tágulás, idő-zsugor, / viszonylagosság bent, ahol / törvényt kötött az értelem” (Lovász: Kései Ikarosz). Mai költőink alkotásaiban éppen a természettudományok inspiráló hatására egyre kevesebb mitológiád fogadtatású motívum, s egyre több tudományos fogalom és szakszó vállal versbeli szerepet. A vers- oivasónak természetesen megfelelő ismerettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az új költői nyelvi eszköztár és vers- béli funkciót vállaló tudományos fogalomtár valóban mondjon is számára valamit, s érzékelni legyen képes azt is, hogy egy-egy tudományos szakszó logikai-fogalmi tartalmán és megnevező értékén túl milyen érzelmi, hangulati töltéssel vállalja a poétikai, a stilisztikai szerepet. A költői mondanivaló is egyértelműbbé válik, ha ismerjük az alább idézendő versrészletekben a nyelvi, stilisztikai funkciót vállaló, s a fizika tudományos terminológiájából kölcsönzött szakszavak fogalmi tartalmát és tudományos megnevező értékét: „És emelkedünk / neutron és kerub / értelme között / súlytalan” (Pálos Rozita: Álomban). - „Reszkető tér. Neutronlevelek. / Augusztushasú nyárfaéj remeg” (Bella István: Szeretkezéseink). — „Zúdul rettegés ránk, / proton-eső-átok" (Veress Miklós: Ég útja). - „Angyal-pupillánk miriád fotonban, / s a vak sugárzás betölt mindeneket" (Szécsi Margit: A visszafelé olvasott könyv). - „Testből-testbe vándorolnak / tűzfejű elektron-csordák" (Szécsi Margit: Angyalok strandja). — „lm, az ember kezén kiolvadt az urán / a szurok-érc nyűgéből, s mély rádium-kutak csobognak csendesen. Sugár pászmájukat / nem bírja el, ki él. Az oszthatatlan parány / magját hasítja már neutron és proton" (Képes Géza: A mlndenség éneke). - „Gyűrűzve terjed a remény: / hogy míg itt állig gondban állok — / fönt s lent csitulni kezdenék / kisiklott elektron-családok / és sértett csillagrendszerek" (Garal Gábor: Bizakodó). — „Leméred a proton és az elektron közti távolságot. / S tudomásul veszed a mennyei láthatáron túli galaktikák létét.” (Hegedűs Géza: Szertelen mértékek) stb., stb.

4. Az egyre gyakrabban versbeli szerepet vállaló tudományos szakszavakkal kapcsolatban a költők is elmondják véleményüket. Most csak Vas Istvánt idézzük. Két versében is szól arról, hogy a mai költeményekben talán a modemkedés, a korszerűsködés jelszavának hatása alatt a kelleténél is több tudományos jellegű szakszó jut közlő szerephez, s egy-egy alkotásban „ott gomolyog nyelvi varázzsal, barbárul összedobálva / a régiek alvilága, az újak galaktikája, / a mítoszok összessége, plusz a / robbanó atomok.” (Vas I.: Ultima realitás).

Ugyancsak Vas István gunyoros hangon ítéli el azokat a költőket, akiknek a verseiben egy-egy tudományos szakszó csak „kellék”, s a felhasználó nem ismeri azokat az összefüggéseket, amelyek a szakszavak mögött állnak: „Ha von közte atom, radar, galaktika és más efféle holmi, / Csak el ne mulaszd kellőn kavarni és kutyulni. / Mit számít az, ha nem tudod, mi fán teremnek? / Bátran bele! Hadd tartsanak modernnek.” (Vas István: Vojtina levele egy- másik fiatal költőhöz).

Most néhány olyan versrészletet mutatunk be, amelyben arra kapunk beszédes példát, hogy ha nincs is közvetlen kapcsolata a költői mondanivalónak a versben szerepet vállaló szakszók fogalmi tartalmával, mégis van „értelme" és poétikai értéke a szakszók felhasználásának. Persze az az olvasó, aki ismeri az Ernest Rutterfordtól megállapított és leírt háromféle sugárzás természetét, közvetett módon is többet ért meg a vers mondanivalójából, mint az, akinek a sugárzással kapcsolatban kevés, vagy egyáltalán nincs ismerete.

A bizonyos elemekből, minden külső hatás nélkül kiinduló sugárzásnak, illetőleg sugárnyalábnak három összetevőjéről van szó. A pozitív töltésű alfa-sugár, a negatív

töltésű elektronokból álló béta-sugár és az elektromágneses természetű gamma-sugár is versbe került. Nagy László pl. Himnusz minden időkben című költeményében él a béta-sugár szakszóval: „Béta-sugárban reszkető, / Sokfejű kölyket elvető, / Tengerek habján csörtető, / Gyönyörűm, te segíts engem!”

A radioaktív bomlásnál keletkező, igen nagy sebességű elektronokból vagy pozitronokból, azaz béta-részecskékből álló sugárzást megnevező szakszó szinte a kulcsszó szerepét tölti be Horváth István Valamit keresek című versének e részletében: „Bétasugárzású harmatok hullanak / nyomom fölé, ölve emlékeim kincsét". Az atommag átalakulásakor keletkező gamma-sugár megnevezés sem véletlenül jutott versbeli szerephez. Csak két példát ennek illusztrálására: „Gamma-sugár és stroncium / készíti vesztem" (Hunyadi István: Az éjszaka sugallatai). Szemlét Ferenc A világ ura című költeményének mottójául ezt a Szent-Györgyi Alberttól idézett mondatot használja fel; „Egy atomháború győztese a svábbogár lenne”. Á költő ebből a megállapításból indul ki, s formálja meg gondolatait: „A tájon csak o svábbogarak raja rág. / Majszolja a remek / radioaktív tetem éket. / A bogár, / kit a gamma-sugár / nem öl meg, / mint az egek, a földek lelkes lakóit”.

Engem, mint olvasót is elgondolkoztatott az, hogy újabban költőink a mű-mezon megnevezést is fel haszná Iják mind fogalmi-logikai közlő funkcióban, mind a poetikum forrásaként. Amióta a kozmikus sugarak kutatói számon tartanak egy olyan részecskét, mely a világűrből érkező sugarak hatására földünk légkörének felső régióiban keletkezik, majd átszáguld a légkörön, le a föld felszínéig, a költők fantáziáját is megmozgatta ez a részecske, amelynek átlagos élettartama kétmilíiomod másodperc, s a relativitás elmélete szerint ez a mű-mezon olyan órának tekinthető, mely igen nagy sebességgel mozog. Ezeknek az ismereteknek birtokában megértjük, miért használja fel Somlyó György versében a mű-mezon szakszót: „Milyen dátum ez a Tau Ceti, / vagy a mű-mezon időszámítása szerint?" (Somlyó György: Mese most és itt). Szilágyi Domokos az alábbi versrészletben sem véletlenül bíz poétikai funkciót erre a fizikai szakszóra: „A rángatódzás minden örömöd: / ri- pacskodni ország-világ előtt. / Járni a megismerés útjait a / lábasfejűektől mű-mezonig".

5. A témánkat érintő anyaggyűjtés során olyan versrész- letek, illetőleg teljes költemények kerültek elém, amelyekből pontos képet kaphatunk arról, hogyan ismerik keltőink a fizika történetét, a nagy fizikusok életművét. Kitűnik ebből a forrásanyagból, hogy költőinket elsősorban a fizikai világképet módosító, meghatározó nagy haladó fizikuso* alkotásai, eredményei érdeklik, s a modern fizikai gondolkodás nagy képviselőinek, tudósainak portréját festik meg egy-egy versükben. Nem véletlen például, hogy ónnak a Galileinek, aki valójában egyike az első kísérleti és elméleti fizikusoknak, aki elsőként végzett fénysebesség mérési kísérleteket, s tanulmányozta a mozgás törvényeit, akinek a nevéhez fűződik a szabadesés első törvényének megfogalmazása, nem egy költőnk versben állít emléket. Galilei tudománytörténeti jelentőségét tömöríti például Illyés Gyula Tékozló című versének e két sorába: „Hol «ak Ceres dalol, hol békés a világ, végtelen / és lapos, akár Galilei előtt.” Székely János, a nagy tudós „önvallomását” fogalmazza meg Galilei című versében: „Megoldottam a bolygók titkait. / Tapintó elmém eljutott az űrnek / Legmélyére, hol renddé egyesülnek. Egyensúlytartó, bölcs vonzásaik.” Emberileg is hiteles és tanulságos gondolatokat fogalmaz meg Horváth Imre Galileiről írott költeményében: „Mások vállalták a mártírhalált, / Galilei a mártíréletet: / így tartott meg valamit a világ / abból, ami a kezén elveszett.”

6. Azt is természetesnek tartjuk, hogy Isaac Newton emberi alakja és a newtoni mechanika tudománytörténeti jelentősége is gyakran ihlette meg költőinket. Különösen a dinamika alaptörvényeiből levonható általánosabb jellegű tanulságokból bontanak ki nagyon is emberi mondanivalót. A tömegvonzási, a gravitációs törvény egészen meglepő és változatos asszociációs sorok megalkotására