Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakós József: Líra és fizika
52 ihlette költőinket. Pákolitz István Alma című versében ahhoz az anekdotikus történethez kapcsolja mondanivalóját és bont ki belőle a mának is tanulságos mond/’"1 valót, amely szerint egy fáról lehulló alma képe indította meg a nagy fizikusban azt a gondolatsort, amely az egyetemes gravitáció felismerésére vezetett: „A szabadesés törvénye szerint / eleitől fogva így döndül, / s időtlen időkig így buffan / a nyárvégi harmatos gazba. / A fölismerés döbbeneté — / szinte hátba-bufálva — / égig röpíti, / aki a Törvényt megfogalmazza'1. Két olyan modern hangvételű versrészletet mutatunk most be, amelyben a költők eltérő módon vallanak a nagy fizikus jelentőségéről: „Az atom-molekula — sejt — növény — / állat - ember — társadalom futamban / a Föld nyújtódzott egy új hatalmasat... / a gravitációs Newtonegyenletek / lépcsőin a geo-homo / egy óriásit lépett..." (Tamkó Sirató Károly: 1957. akt. 4) - „Megtesszük, amit nem teszünk meg, / és nem tesszük meg, amit megteszünk. / Valahol rettenetes csönd van / Eftele gravitá- lunk." (Pilinszky János: Hommage a Isaac Newton). Az egyetemes tömegvonzás fogalma, illetőleg a gravitáció szakszó meglepően sok versben vállal kulcsszerepet. Hogy mennyire változatos versbeli helyzetekben jelentkezik, mutatják bemutatott versrészleteink. Úgy állítottuk sorba az idézeteket, hogy abból az is kitessék, hogyan ihlette meg ez a fizikai fogalom a költők képalkotó tevékenységét, és mennyire egyéni és mélységesen emberi gondolatokat csiholtak ki belőle: „Elindultam a Marsba, / Jó gépem ada- mantin / Szárnyán zengett a drót, / Amikor lecsavartam / A gravitációt" (Tóth Árpád: A Marson). - „S mint meghasadt kemény bogárkák, / ott feküdtek a fák alatt / a rózsaszínű makkok... / már mindegyik fogva volt, / s mindnyájan a Földhöz tapadva / itták a gravitációt" (Gulyás Pál: Termő rejtelem). Együttgondolkozásra és együttérzésre késztetik az olvasót az alábbi versrészletek is: „Meny- nyei gravitáció / kopár hatalma köt meg, / hogy megma. radj őröknek." (Tóth Judit: Egy csillaghoz). - „Bíznak bennem a körülöttem / surrogó atomok / Ág röppen s pörögve lehull, / a földbe belesimul — / Ó / anyag honvágya, gravitációi" (Ratkó József: Éjszaka). Az átvitt értelmű képsorok és gondolatformák valóban intellektuális izgalmat idéznek fel az olvasóban azoknak a versrészleteknek a hatására, amelyekben a gravitáció fogalma a költőket is hasonló folyamat végiggondolására késztette. „Sorsunk vad gravitációját / milyen nehéz és milyen hősi / vállalkozás akárcsak órák / hosszára is néha legyőzni." (Váci Mihály: Utazni). - „A Szabadság a gravitációt / nem szenvedhette, és kötetlen élni / kirepült a súlytalanságba" (Fábián Sándor: Makroszkóp). — „Átsurranok a gravitáció, / Vámmentes lenge föld-határán és / A végtelenbe lódítom magam" (Várkonyi Nagy Béla: A könyvrajongó monológja). A szerelmi vallomástól sem idegen az a költői kép, amelyet a gravitáció fogalmából formált kifejezőeszközzé Maróti Lajos Vallomás című költeményében: „Most úgy kereslek, mint a víz a medret. / A gravitáció-törvénye kerget". 7. Most azokat a verstípusokat mutatjuk be, amelyek már azt tükrözik, hogy a modern szemléletváltozást jelentő fizikai kutatások, elméletek tanításai, eredményei (így az einsteini gravitációs térelmélet, a speciális és az általános relativitás elmélete, az egységbe olvadó tér és idő sajátságairól szóló elmélet, s a fizika bizonyos mérvű geo- metrizálásának elmélete stb., stb.) eljutottak a költők tudatáig. Napjainkban egyre gyakrabban jelennek meg olyan versek, amelyek azt is példázzák, hogy költőink a megfelelő új ismeretanyag segítségével, a két kultúra közeledésének, illetőleg közelítésének igényével nemcsak tematikailag gazdagodtak, hanem korszerűsödött szemléletük és világképük is. Új világképelemek és szakszók vállaltak alkotásaikban kulcsszerepet. Hogy milyen versbeli helyzetekben és stilisztikai szerepekben, arról ezek a versrészletek nyújtanak jó példatárt: „A kozmikus rend / állt vissza bennem. / A napkeltével és napnyugtával, / a mosoly holdfázisaival, / az elme gravitációs terével" (Kiss Jenő: Újrateremtés). — „ös lecke: Tér, Idő... örökkön táruló bezártság - / nyisd hát csak ajtaját, / s ne bánd, hogy körre táruló körök / űr-éjt nyilazó átmérői közt / fölsőjük az aranynapsejtből sarjadt új Kérdőjel” (Lovász Pál: Kérdőjel). — „Ha azt mondom: / — Végtelenség, / tudom / — görbülő tér, / mely viszarohan önmagába” (Tamkó Sirató: Fogalmak). - „Költő vagyok / Töltött pontként végzem kirótt rezgő mozgásomat életem Tér / és Idő megszabta görbéin: / Ember vagyok" (Maróti Lajos: A huszadik század hullámain). — „A tér—idő jelrendszerein át / az anyagot és az energiát / fogolyként hozza előmbe a fény” (Szemlér Ferenc: Értelem). - „Az idő is csak tőled múlik el Te / nem múlsz s mint csillagsugár Nap-közeiben / a fény is elhajlik, ahol te állsz." (Somlyó György: Mese egy aktról). — „Nem ismersz időt, ne mérd az elmúlását / a tér ne legyen több csők lehetőség / burjánzó atomok, dimenziók, sejtek zárt szigorúsága” (Rózsa András: Hullám, hullám után). 8. Témánk kidolgozása folyamán megelégedéssel állapíthattuk meg, hogy Albert Einstein neve, életműve milyen nagy hatással volt költőinkre is. A róla írt versek és tanításai nyomán megszületett költői gondolatok is azt példázzák, hogy Einstein alakja szinte szimbólummá magasodott: „az ismeretlenen diadalmas emberi értelem szimbólumává" (v. ö. Marx György: Jövőnk az univerzum, 203.). Einstein életművének, tanításainak hatására szerte a világon, így nálunk is széles körű vita bontakozott ki az új, a modern fizikai vizsgálódások eredményeiről. Hiteles tehát Weöres Sándor versbeli helyzetképe is e témával kapcsolatban: „Minkovszkiról és Einsteinről vitáztunk, / így szálltunk föl a plusz- és mínusz-éjbe" (Weöres: Az üres szoba). A lengyel származású matematikus, Minkovszki nevét sem véletlenül emlegették akkor, amikor Einsteinről vitáztak, hiszen jelentős eredményeket ért el a speciális relativitáselmélet matematikai alapjainak a kidolgozásával, s a róla elnevezett Minkovszki-világ, a négydimenziós tér, illetőleg koordinátarendszer megalkotásával. Azok a költemények, illetőleg versrészletek, amelyek Einstein alakját idézik, s az einsteini gondolatok megtermékenyítő hatása nyomán új világképről és szemléletről tanúskodnak, érdekes kísérletül is szolgálhatnak. Érdemes lenne azt is megvizsgálnunk, hogy mit olvas ki ezekből a költeményekből, illetőleg mit olvas bele ezekbe a vers- részletekbe egy humán és egy természettudományos műveltségű versolvasó vagy éppen kritikus. Ma már olyan versismertetésekre, bírálatokra is szükségünk lenne, amelyekben a fizikus szakember is elmondja a véleményét: milyen, a fizika tudományának hatására létrejövő összefüggéseket és viszonyulásokat fedez fei egy-egy versben, és hogyan mutatható ki például Einstein tanításainak hatása egy-egy modem hangvételű vers megalkotásában, tematikájában, kép- és gondolatalkotási folyamatában. Az kétségtelen, hogy költőinkre elsősorban az az einsteini felismerés és tanítás hatott elemi erővel, amely eltüntette az anyag és a tér kategorikus szembeállítását és az egységbe olvadó tér és idő sajátságait az anyag mozgásából magyarázta: a tér és idő elvesztette az anyagtól független jellegét. Költőink szemléletét és világképét formáltók az alábbi einsteini elvek és tanítások is: a tömeg és az energia ekvivalenciájának elve; a súlyos és a tehetetlen tömeg azonosságának elve; a speciális és az általános relativitás elmélete, a tér—idő kontinuumról, a fény pályájának erős gravitációs térben való elgörbiléséről szóló tanítás, illetőleg az az einsteini tétel, hogy a tér a nagyobb tömegek, például a csillagok közelében meggörbül, s világunk tere sem kivétel ez alól. Természetesen az Einsteinről szóló, s az einsteini gondolatokat is versbeli témává emelő versek nem azzal a céllal íródtak, hogy tudományosan is hiteles képet rajzoljanak a nagy fizikusról és forradalmi hatást kiváltó tanításairól. A példatárul idézett versek, versrészletek elsősorban arról adnak képet, hogyan formálódott, alakult, fejlődött költőink világképe, ha úgy tetszik, filozófiája az einsteini tanítások hatására. Az is izgalmas olvasói feladat, hogy próbáljuk nyomon követni, hogyan jelentkezik Einstein hatása költőink asszociációs készlettárának, versbeli kifejezőeszközeinek alakulásában, korszerűsödésében. Ebből a szempontból Igen tanulságos versbeli példát nyújt számunkra két vers. Somlyó György Einstein és Rónai Mihály András Einstein sírjára címmel megírt költeményéről van szó. Mindkét vers valóban az einsteini gondolatok, tanítások szellemében és hatására született alkotás: méltó emléket állítottak e ver-
