Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakós József: Líra és fizika

HinuiuiiiMKmNmiiiiiiiiuiiiiiiiiiJiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiimiiiiiiiiiiMiuiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiitiiiiiuininiimu

f BAKOS JÓZSEF;

Líra és fizika

= =

= i

s 5

1. A címben megjelölt témát elsősorban a versbeli nyelvi formák, a költői kép- és gondolatalkotási módok, asz- szociációs motívumok tükrében kívánjuk bemutatni. Természetesen a fizika tudományának a lírai alkotók szemléletét, látásmódját átalakító hatásáról is szólnunk kell: a modern fizikai kutatások eredményének hatása ugyanis nemcsak a lírai költészet kifejező eszköztárának fejlődésében mutatkozik meg, hanem abban is, hogy korszerűsödött a költők világképe, és gazdagodott tematikájuk is. Nem véletlen tehát, hogy mind a fizika tudományának szakszavai, mind sajátos fogalmai, jelenségei is versbeli szerephez jutnak és egészen újszerű lírai információkat is közvetítenek. Vannak, akik ezt a jelenséget, illetőleg gyakorlatot divatnak tekintik és a természettudományos sematizmus egy sajátos formáját látják benne. Nem erről van szó. Költőink természettudományos műveltségének szintjét is tükrözik azok a versek, amelyekben méltó költői tárgy- gyá válnak a modern fizika eredményei, s amelyekben a nagy fizikusok életműve és világképe a költők látásmódjának motiválásában éppen úgy szerepet vállal, mint asz- szociációs készlettárgknak bővítésében, korszerűsítésében. Természetesen a modern XX. századi fizika nagy eredményei költőinkben is intellektuális izgalmat keltenek. Szemlér Ferenc Valaha című versében így vall erről: „Elemi részecskék, vagy galaktikák / egyaránt helyet foglaltak / eszmé- lésemben”. Érdemes Szigeti György idevonatkozó saraira is figyelmeznünk: „Megtanultuk, melyik héjt / hordják kívül az atomok, / mi van alatta / és az alatt. / Csodálatos a fizika!” (Szigeti: A tócsák ürügyén). Egyre gyakrabban válik a fizikus személye is költői témává. Bóka László a kérdés etikai összefüggéseire utal elsősorban: „Él valahol egy fizikus, / ki kvantumot mér a tömegben, / ki nem kérdi, hogy mennyi juss / jut neki a hullámterekben” (Bóka: Talán). Nagyon jól tudják a költők azt is, hogy a nagy fizikusok nagy humanisták is, akiket komoly felelősség terhel kutatómunkájukban. Ezt a gondolatot tömöríti Vészi Endre Tényezők című költeményének e részletébe: „Korunk hőse fizikus, / tervezi a fennmaradást és a teljes pusztulást".

2. Vas Istvánnak abban igaza van, hogy e témát tekintve, a költőket nem a szakmai titok izgatja elsősorban, hanem annak emberi oldala és az a tudományos szemléletmód, amely önkéntelenül is formálja, gazdagítja az alkotók gondolat- és képzettársítási lehetőségeit. Különben is a tartalmi és a formai elemeket ebben a problémakörben sem lehet szétválasztani. A fizika tudománya a lírai költőkre sem csupán műveltségi anyagával hat, hanem motivációs erejével, amelynek segítségével a költők új, korszerű világképet formálnak, s természettudományos és humán szemléletüknek, műveltségüknek szintetizálásával segítik elő költői világuk kitárulását. A lírai költők tehát nem azt a célt tűzik ki maguk elé, hogy természettudományos, közelebbről fizikai ismereteket fogalmazzanak meg verseikben, hanem az ismeretanyag emberi oldalát kívánják előtérbe állítani. Keresztun/ Dezső a lényegre tapint, amikor azt állítja, hogy egy költői műnek, egy lírai költeménynek „nyilván nem tárgya a szabadesés törvénye, de tárgya lehet az a szerep, amelyet a szabadesés az ember világában játszik” (v. ö. A szépség haszna, 25.). Nézzünk erre versbeli példát. Győré Imre Kérdések című költeményében ezeket a gondolatokat fogalmazza meg: „S ha megkérdezem, / hogy mitől marad fenn a repülőgép / öt tonna kövér bombával hasában, / a dolgot a felhajtóerővel magyarázzák, / és ha megkérdezem, / hogy miért hullik le mégis a bomba, / a nehézkedésről fecsegnek, / s teli szájjal / Newton almáját emlegetik, / de ha megkérdezem, / hogy mitől marod fenn a repülőgép, / már meghatott szavakat hallok a technikáról, / s arról, hogy inkább az égre figyeljek, j mert lesz ott látnivaló, / hogy számat eltátom az ámulattól: / csak arra nem válaszolnak, / hogy mitől marad fenn a repülőgép / öt tonna kövér bombával hasában, / s ha egyszer fennmarad, / mért hullik mégis a földre a bomba?”

Mély emberi érzések és gondolatok megfogalmazását is erőteljesebbé tehetik a költők a természettudományok, így a fizikai tudományok sajátos szakszavainak felhasználásával is. Természetesen az olvasó természettudományos műveltségén alapuló asszociációs képessége Is szükséges ahhoz, hogy „megértse”, átérezze, hogyan vágathatnak ezek a szakszavak, tudományos fogalmak jelentős szerepet költői metaforák, expresszív erejű hasonlatok megalkotásában. Lássunk néhány példát ennek illusztrálására is: „A vágy bennem, mint az uránium, / csendesen és fénytelenül sugárzik, / és észrevételen a semmibe szórja / a sóvárgástól bomió test molekuláit“ (Váci Mihály: Sugárzás). - „Hazám: a lét - de benne ring a mérték, / Mint esti kútban csillagrendszerek, / és arcát is az ég tükrében merték / elektronoktól zizzenő erek" (Nemes Nagy Ágnes). A szerelem érzésének izzását, hőfokát is érzékeltetni képes a költő olyan hasonlatokkal, amelyeknek nyelvi formáját a fizika szoknyelvének segítségével formálta meg: „Kerestelek, mint részecske / az ellentöl- tésű antirészt” (Monoszlóy M. Dezső: Kerestelek). - „És voltál a hasadni kész atommag, / kiben újult - konok / őst- romokkal lassú neutronok / átlépték már a kritikus fokot, / s a láncreakcióra robbant... / S ez izgatott: elektronhéjadat, hogy bontsa vágyam, / De folytatódtál, mint a transzuránok; / meddő felírnom vegyjeled, / nincs képlet, amely egy veled, / te visszadobtad rám a láncot - / mégis szerettelek” (Lakatos István: Egy szenvedély képei).

3. Az is izgalmas kérdés, hogy a „fizikai fogantotású” versekben milyen viszonyban van egymással a „lírai hitel" és a „szakmai hitel”. Az kétségtelen, nemcsak a költő kifejezéskészletében, hanem gondolatvilágában is elhatároló értékű, hogy a humán vagy a természettudományos műveltség játszik-e nagyobb szerepet nála; illetőleg törekszik-e a költő valamilyen szintetizálásra. Babits Mihály őszintén megvallja, hogy a klasszikus humán műveltség gondolattárából és kifejezéskészletéből szívesen merít: „Gondolatom szeret ölteni / hosszú redőzetű tógát. / Régi redőjű ruhában jöttök most is eiőmbe / halvány gondolatok...” A „több évezredes öltöny" versbeli jelentkezését jól példázza Babits Mihály Csendéletek című költeményének alábbi részlete: „Előtte kürtös víg Tritonok, / Amphitrité csigabatóron, / s Lais tükörrel, inger-álom, / s tömör Alcides kékes áron / némán evezve hajtja Cháron". Ha az olvasó nem ismeri a költeményben szereplő mitológiai megnevezések fogalmi tartalmát és használati értékét, nem érti az egész vers mondanivalóját sem.

A mai poéta műveltségének, világképének, tudományos ismereteinek változásával, korszerűsödésével azonban együtt változik, korszerűsödik költői kifejező eszköztára is, s akkor, amikor kitágul körülötte a világkép, ő is többet lát a világból, a valóságból, s így kezdi megértve „felfognia valót, / mely nem szegényebb, mint a képzelet - / s a mítosz, mely fénylett a semmiben, fsa tényéknél elringatóbb, / az Agy hűvös szavára szétesett” (Bérezeli A Károly: Homo faber). Bóka László, a költő, egészen egyértelműen fogalmazza meg a ma költője előtt álló új feladatokat: „A líra meghal, ha nem a világ / sírja benne vajúdó jajszavát; a líra meghal, ha dadogni nem mer az új dolgokat elnevező ember" (Bóka: Csak te nem tudod). Azt is természetesnék tartja Bóka, hogy ma már gyakran „a költő a tudóshoz jár tanulni, / és a fizika költészetté szépül, / s a tettre érett ember / ismeretséget köt a végtelennel: / a felismert tendenciák / kezünkre adják majd az alakos, / rakoncátlan energiát. / S mi, akik mindig egy lázas fokon / ismerjük az anyagot s életet, / mint aki villanyt gyújt egy mozdulattal, / elérjük azt a hőmérsékletet, / az abszolút hideg fokot, / hol a víz körül szétcsurog a korsó / s a víz megáll, / hol megelőzheti a következmény / az indító okot: / s a képzelet a mély anyagba száll, / és nem