Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - E. Nagy Sándor: A valóság vonzásában
pón menekülés,, hanem reakció is, egy egészséges ellenállás, amellyel az új távlatokat kereső Gárdonyi tiltakozott a szépet és a jót lealacsonyító társadalom ellen. A századforduló és a századelő írói—költői nemzedékének nagy problémája ez, amelynek feloldása elvezethetett ugyan az objektív valóság móriczi tükrözéséhez is, de - Gárdonyi példázhatja legjobban - szubjektivizált művészi megvalósításában is progresszív tettnek minősül. £ sajátos valóságábrázoiás művészi programmá emelt tartalma a társkeresés, a lélekben azonos egyének kapcsolódása, egyáltalán a szeretet hirdetése, ami írónknál soha nem vált túlzottan elvonttá. A valóság vonzása elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy ez a tartalom megtartsa emberi szépségét. Ha pedig így fogjuk fel az Ida regényének eszmeiségét, egyértelművé válik a szakirodalomban oly sokféleképpen magyarázott előszó: az ember arra termett, hogy a „Halál el-ne-csússz ösvényén", az élet küzdelmeiben elegendő erővel, humánus eszménnyel keresse meg, vívja ki a harmóniához vezető „láthatatlan jóságos kéz1', a méltó embertárs szeretetek A regénystruktúra és a személyiségminták elemzése elvezet bennünket Gárdonyi formateremtő kísérletének érteiméhez is. Aprólékos gonddal kidolgozott helyzetteremtő és karakterizáló módszere egy oiyan regénytípust hozott létre, omely valóságában átmenetet jelent a „tiszta nagyepika" és a pszichológiai regény modem változatai között. Ösztönzést kopott a naturalisztikus miliőrajz módszerétől, de különös gonddol törődött a jellemek hiteles motivációjával is. Nem Móricz Zsigmond drámain tagolt realista prózája ez, hanem egy másfajta kísérlet, amely a kis formák finom rajzóval, árnyait vonalvezetésével elszakította a magyar regényt anekdotikus laposságától és romantikus csapongásaitól. Haza! előzmények nélkül nem teremtett balzaci és tolsztoji méretű nagyepikát, de ennek a századfordulón bekövetkező metamorfózisát megelőzve, példát adott huszadik századi prózánknak ohhoz a vonulatához, omely a magyar irodalom valósógközelségét megőrizve fogadta be a modern lélektani regény újításait. 46 •• Divéky József fametszete (1922)
