Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Galambos Ferenc: A XX. Századi magyar ex libris

lett az a fölényes rajztudás is, amellyel Drahos István rendelkezett. Rajzban gondolkodott, s ennek köszönhette, hogy vonalas metszőmegoldással is ki tudott fejezni min­dent: erőt és gyengédséget, komolyságot és humort. Ex libris-kompozícióit síkban képzelte el, távlattal, árnyéko­lással alig élt, mégis érzékeltetni tudta a testszerűséget is. Kompozícióiban a téma középpontúságának, térkitöltésben pedig a levegős megoldásoknak volt a híve; mindig a lé­nyegre tapintott, akár a szükségesnél szűkszavúbb, akár szószátyárabb lett volna. Realista művészként indult és az is maradt haláláig, de nem másolta, hanem újrateremtette a látványt. Realista voltának az sem mond ellent, hogy néha idealizált. Realizmusát sokan még életében konzer­vatívizmusnak könyvelték el; mi inkább az egyéniesítés egyetlen járható útját s a mindenki által érthetőség szán­dékát látjuk benne. A realizmus nemcsak a bennünket kö­rülvevő tárgyi világ, de a gondolatok és érzelmek adekvát kifejezésére is alkalmas, és hogy milyen művészi fokon, azt éppen Drahos István példája bizonyítja. Minden kor meg­szüli a maga többé-kevésbé maradandó, vagy múló stílus­divatját - a realizmus azonban marad. A modern művé­szi törekvések az alkotó és a közösség közötti űrt egyre jobban elmélyítik, pedig a művész közönség nélkül hiva­tásának lényegét veszítené el. Különösen áll ez az ex lib­risre, ahol a szürrealizmus még úgy-ahogy megáll, de a nonfiguratív törekvések már a műfaj megsemmisüléséhez vezetnek. Az eredőiben bonyolult, összetevőiben sokoldalú jellem kifejezésére, az ex libris egyik céljának az elérésére mindmáig a realizmus bizonyult a legalkalmasabbnak. A tematikai változatosság és a kimeríthetetlen ötletesség volt az a két csodaszer, amely Drahos István ex libriseit nagy számuk ellenére is megvédte az önismétléstől. Te­remtő fantáziája bejárt múltat, jelent és jövőt; hol az el­lentétekre épített, hol az azonosságokra. Művészetének kö­Diskay Lenke fametszete (1968) zéppontjában az ember áll, kivétel nélkül, majdnem min­den ex librisén megjelenik. Nagy ihletője volt a szép női test is; legszebb aktos ex libriseinket néki köszönhetjük. Mégis, mindig mentes maradt az erotikától, legfeljebb könnyű pajzánságot kínált. Ritkán nyúlt „magyaros” té­mákhoz, művészete mégis jellegzetesen magyar, ezt azon­ban nem külsőségeknek köszönhette, hanem teremtő alkatá­nak. A népművészetnek nem a formakincsét, hanem a szel­lemét vette át. Az emberek és az élet szeretete, a hétköz­napok hősiességének felfedezése, bölcsességet és megbo­csátást sugárzó humora, gyengéd gyermekszeretete mind, mind ott tükröződnek ex librisein, ahogy érzékeny művész­hez és bölcs emberhez illik. Nemcsak kortársa, de barátja is volt Drahos Istvánnak Nagy Árpád (1894-1959), akivel művészi ex libris-„csatái" is voltak. Ugyancsak a harmincas években kezdődött, s ugyancsak a felszabadulás után érett be ex libris-művé­szete. Fa-, linó- és rézmetszetű lapjait mozgékony ábrázo­lásmód, részletező előadás, a folthatásos és vonalas met­szőtechnika ötvöződése és a valóság tisztelete jellemezte. Nehéz megítélni, hogy itt-ott fellelhető rajzi bizonytalan­ságában mennyi a véletlen és mennyi a tudatos. Optimiz­musa és békevágya, humánuma és jövőbe vetett hite köz­vetlenül, vagy áttételesen komoly erkölcsi töltést ad lap­jainak, melyeken a zsúfolt mondanivaló gyakran a kis mé­ret szétfeszítésével fenyeget. Több, mint négyszáz lapot kitevő ex libris-alkotói munkássága komoly érték. Elisme­résében, megítélésében a külföld előbbre jár, mint mi, ha­zaiak. Menyhárt József (1901-1976) ex libris-művészetére döntő befolyással volt kiváló fometszői képessége. Kezdeti kor­szakában feszesen komponált és aggályos gonddal met­szett. A fekete alapból kibontott fehér folt és vonalihálós megoldás ex libriseit könnyen felismerhetővé teszi. Sze­rette az életet, de sokat foglalkoztatta a halál; nem vé­letlen, hogy orvosi ex librisei a legsikerültebbek közé tar­toznak. A gyöngédség és a báj ritka erény a fametsze­tekben, de Menyhárt József ex librisein mindig fellelhetők. Halk szavú volt művésznek és embernek egyaránt, az ér­zelmek áradásának sosem engedett szabad utat; a visz- szafogottság, a mértéktartás éppen úgy a sajátja, mint a férfias szemérem. A valósághoz való őszintébb közele­dés céljából idősebb kori ex librisein a gyengédséget erő váltja fel, a tartózkodást határozottság. A tördeltebb kompozíció pedig drámai feszültséget teremi. A NÉPI FORMAKINCS Bordás Ferenc (1911—) Buday György árnyékából indult, groteszk emberábrázolásával, átlényegítő erejével, expresz- szív lendületével azonban hamar önmagára talált. Ex lib­ris-művészetében olyan grafikai világot épített ki magá­nak, amely csakis az övé, amelyben nincsenek grafikai közhelyek és amelyhez egyedül a modern olasz grafiku­sok hasonlíthatók. Balladás hangvétele, képszerkesztő szi­gora a mindenen elgondolkodó és felelős ember komoly­ságát takarja; a közönség oldaláról ez felfokozott érdek­lődést és együttérzést vált ki. Néha a szürrealizmus for­manyelvén fogalmazza meg képi mondanivalóját, de ilyenkor is valós képi elemeket használ s a tudatküszöb mindkét oldaláról látja és láttatja a másikat. Modern formalizmusában is vigyáz arra, hogy ellentétbe ne kerül­jön az ex libris céljával és lényegével. Az idősebb gene­ráció legnagyobb formai újítója. Gyakran készít több- osztatú lapokat és átfedéses kompozíciókat s ezáltal módja nyílik képregényszerű megoldásokra is. Jellemzője a felfo­kozott életérzés, amelynek egyenrangú grafikai kifejezését nyújtja. Nagy veszteség, hogy szabadgrafikai és festői tevékenysége miatt egyre kevesebb időt szentelhet ex lib­riseinek. Teljesen népi ihletésű Fery Antal (1908-) ex libris-művészetének realizmusa. Művészetében az ex libris központi jellegű, s így tevékenysége korszakhatározó. Folt­hatásos módszerekről fokozatosan váltott át a vonalas megoldásokra; művészetében ma már ez a meghatározó. A népművészet formakincsét úgy építi bele ex libris-művé­szetébe, hogy közben nem hull le róla a naiv báj hím­pora; változatos virág- és madánmustrái hírnes rétté vará­zsolják alkotásait. Portré-ex librisein túlságosan is ragasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom